Hányszor esznek egy nap a csángók, és miért? Mi a savanyúleves? Hogyan kapcsolódik a vallás és a táplálkozás? Többek között ezekre a kérdésekre is ott a válasz Nyisztor Tinka legújabb kötetében, mely az ELTE BTK Néprajzi Intézetben 2014. május 6- án került bemutatásra.
A kötet címe: Hétköznapok és ünnepnapok – A moldvai magyarok táplálkozásának etnográfiája
Az etnográfia, a néprajz a hagyományos életmódot folytató népcsoportok hagyománykincsét vizsgáló, rendszerező tudomány. Ide tartozik az életvitel valamennyi területe, így ennek egy szelete a népi gasztronómia, a népi táplálkozáskultúra is.
Köszöntőt Nyisztor Tinka egykori tanára Dr. Mohay Tamás néprajzkutató mondott, aki a szerző életútját, tanulmányait ismertette az érdeklődőkkel. Tinka a moldvai Pusztináról érkezett a budapesti egyetemre, ahol történelmet és néprajzot hallgatott. A diploma megszerzése után tanárai ösztönzésére beiratkozott a „doktori iskolába”, közben hazajárt gyűjteni. Kutatásai során szülőfalujában és a környező településeken dolgozott. Főként a táplálkozáskultúra elemeit, étkezéseket és ételeket, összefüggésüket írta le.
Bukovina és Moldva találkozása – Nyisztor Tinka és Kóka Rozália a könyvbemutatón
Nyisztor Tinka nem adta fel eredeti célját, a csángók érdekeinek képviseletét. Ennek egyik dokumentuma frissen bemutatott könyve is, melyet a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság adott ki. A mű Nyisztor Tinka doktori tézisének szerkesztett változata.
– Bár a táplálkozáskultúráról szóló mű nem szakácskönyv – mutatott rá Dr. Mohay Tamás–néhány recept mégis megtalálható Nyisztor Tinka könyvében a leírások között. Pontos képet kap az olvasó a moldvai csángók étkezési szokásairól, melyek szorosan kapcsolódnak az ünnepekhez, de a hétköznapi élet rítusaihoz is.
A könyvet Dr. Kisbán Eszter, a szerző egykori témavezetője ismertette. Annak idején éppen Kisbán Eszter javaslatára választotta Nyisztor Tinka a moldvai táplálkozáskultúrát témául. Jó választásnak bizonyult.
Kisbán Eszter ismertette Nyisztor Tinka könyvét
Dr. Kisbán Eszter és Dr. Mohay Tamás is számos kedves történettel mutatta be NyisztorTinka nehéz, küzdelmes munkáját Pusztinától a budapesti doktori fokozatig. „ Néha olyan érzésem volt, hogy a sárgarigót tanítjuk fütyülni!” – Mondta Dr. Mohay Tamás ezzel utalva arra, hogy Nyisztor Tinka születésétől benne él a hagyományokban, neki anyanyelve. Élete példázza, hogy igenis lehet az ember próféta a saját hazájában!
A szerző válaszában szólt arról is, hogy saját közösségére, a moldvai csángókra kívülről, megfigyelőként, dokumentálóként tekintve teljesebb képet lát és tud megmutatni.
– Tehát- válaszolta az első doktori címet szerző moldvai magyar- Van értelme a sárgarigót fütyülni, tanítani!
Nyisztor Tinka szülőfalujáról a következőt írja: „Pusztina a Keleti-Kárpátok gyimesi átjárójától 70 kilométerre, a Tázló folyócska bal partján fekszik, s a falu lakossága az 1994-es népszámlálási adatok szerint 700 családot alkotó 2070 fő. Maguk a pusztinaiak azonban ennél jóval többre, mintegy ötezerre becsülik a lélekszámukat, nem téve különbséget az állandóan a faluban lakók és az elszármazottak, a városban élők között”.
Moldvában még fellelhetőek a középkori archaikus étkezési szokások.
A kötetben olvashatunk a moldvai csángók keresztelő ünnepi, lakodalmas és halotti toros étrendjéről, annak kialakulásáról és a hozzájuk fűződő szokásokról. Megtudhattuk, hogy leginkább a keresztelői szokások változnak, hiszen azt az ifjú szülők rendezik, akik helyzetükből adódóan a legfogékonyabbak az újdonságokra.
Elolvashatjuk a lakodalomhoz, keresztelőhöz vagy torhoz kapcsolódó szokások és ételek leírását, de a mindennapi életbe is betekinthetünk. Kiderül, hogy a moldvai csángók nem reggeliznek, s kétszer esznek egy nap. Az ebédet korán, a második étkezés ideje este jön el, amikor már minden munkával végeztek a napra. Az ünnepek és hétköznapok különválása jól érzékelhető a könyvben, hiszen a mindennapokban jelenlévő két étkezést a bőséges ünnepi asztalok megjelenése bontja meg.
A csángó konyhának az étkezések struktúráján kívül más különlegességei is vannak: a puliszka elmaradhatatlan része az étkezésnek és a savanyú ízvilág is jellemző. A moldvai, úgynevezett csángómagyarok jellegzetes, Magyarországon ismeretlen eledele, a galuska Ez egyfajta böjtösen elkészített töltött káposzta, amikor is a húst különféle zöldségekkel, így például paprikával, káposztával, sárgarépával, zellerrel lazítják. Az egész arab világban ismert ez a típusú étel. Ebbe a galuskába bőven tesznek rizst, és bármiféle, minél változatosabb annál jobb, de például szőlő-, sóska, káposzta levélbe göngyölik.
Nyisztor Tinka rávilágított arra is, hogy az étkezésben is vannak változások, és ennek részben az elvándorlás, külföldi munkavállalás az oka. Sokan a gyökereiktől távol élnek, dolgoznak, de a nagy ünnepekre összegyűlik otthon a nagy család. Ilyenkor minden a hagyományok jegyében folyik, de azért, s főleg a fiatalok hatására, a távolban szerzett gasztronómiai és egyéb élmények is kezdenek megjelenni.
Dr. Mohay Tamás biztatta a szerzőt, hogy román és francia nyelvre fordítsa le a művet, hogy Romániában és az egész Európai Unióban megkaphassa a neki járó szakmai elismerést, mely egyenlőre még várat magára.
Nyisztor Tinka jelenleg falusi turizmussal foglalkozik Pusztinán, a legszerencsésebbek kóstolták már a főztjét.
E sorok írója sem nyugszik addig, míg nem tartozik közéjük.
Tánczos Erzsébet írása