A levéltár létrejötte
Vas vármegyében az évszázadok során keletkezett iratok vármegyei, városi, egyházi és családi levéltárakban halmozódtak fel. A levéltárak eredetileg nem azért jöttek létre, hogy a történeti kutatások számára fontos iratokat megőrizzék az utókornak, hanem gyakorlatiasabb megfontolásból, azért hogy a hivatalok működéséhez, intézmények és magánszemélyek jogainak és kiváltságainak bizonyításához szükséges írásos dokumentumok hozzáférhető helyen fennmaradjanak. Az összegyűlt iratok rendezése és feldolgozása a 18-19. században kezdődött el. Ebben az időben már nemcsak a tudósok, hanem a közvélemény érdeklődése is egyre élénkebben fordult az objektív tényeket megőrző iratgyűjtemények, a levéltárak felé. Az eredetileg más célzattal létesült archívumok alkalmasnak bizonyultak arra, hogy a régmúlt korok történetében búvárkodni szándékozók számára forrásanyagot biztosítsanak. Ezt a jelenséget Balogh Gyula (1837–1921) hajdani Vas vármegyei főlevéltárnok is felismerte, és a 19. század végén a vezetése alatt álló intézmény hivatását a következő módon határozta meg: „A levéltárak ama bűvös lámpák a haza tudósainak kezében, melyek világánál szemlélik az elmúlt századok képét.”
Levéltárunk a megye legrégebbi, 18. századi alapítású intézménye. A 2. világháború után az 1950. évi 29. törvényerejű rendelet országos szinten egységesen szabályozta a levéltárak helyzetét. A szocialista államberendezkedés irányelveinek megfelelően államosítást és centralizációt hajtottak végre, a korábban sokszínű és széttagolt rendszert a levéltárak összevonásával átalakították. A folyamat végeredményeként a megye kebelében működő közlevéltár illetékességi körébe, egyúttal állami tulajdonba került – az egyházi vonatkozású anyagok egy részének kivételével – a megyében képződött szinte valamennyi iratanyag.
Levéltárunk közvetlen jogelődje az 1950. évi 29. tvr. alapján 1950-ben megalakult Szombathelyi Állami Levéltár volt, amely Vas vármegye és Szombathely város addig különálló archívumainak egységes szervezetté alakításával jött létre. Az összevonást követően kerültek egy intézménybe – a régi megyei levéltári épületbe – a vármegyében fennmaradt városi és községi önkormányzati iratanyagok, az állami területi, regionális szakigazgatási és jogszolgáltató szervek, intézmények, köztestületek, egyesületek, vállalatok és pénzintézetek, jelentősebb családok és magánszemélyek iratai, valamint 1959 után a Vasvár–Szombathelyi Káptalan hiteleshelyi anyaga is. A minisztérium közvetlen irányítása alatt álló intézmény 1952–1967-ig Vasmegyei Közlevéltár néven működött. A levéltár 1968. január 1-jétől kormányhatározat alapján – mint megyei fenntartású közgyűjtemény – Vas Megye Tanácsa Végrehajtó bizottsága hatáskörébe került, Vas Megyei Levéltár néven. 1972-ben Kőszegen fióklevéltár jött létre, amely Kőszeg város iratanyagát őrzi.
A Vas Megyei Levéltár hosszú évtizedeken át küszködött helyhiánnyal, raktári kapacitási gondokkal, mígnem 2001-ben – 1 milliárd forintos címzett állami támogatásnak köszönhetően – egy új szombathelyi épülettel gazdagodott az intézmény. A kifejezetten levéltári célra tervezett, nagy alapterületű, korszerű létesítményt függőfolyosó kapcsolja a régi épülethez. Az intézmény 2012. október 1-jétől a Magyar Nemzeti Levéltárba (MNL) integrálódott, jelenlegi hivatalos elnevezése: Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára.
A levéltárban őrzött iratanyag története és összetétele
Levéltárunk jelenleg négy épületben, mintegy 6.000 négyzetméter területen raktároz iratokat, amelyek együttes mennyisége meghaladja a 10.000 iratfolyómétert. Az intézményünk őrizetében található anyag rendkívül sokszínű. A raktárak polcain ma egymás mellett sorakozó iratok gyakran egymástól teljesen eltérő időben és helyen keletkeztek, különböző tulajdonosuk volt, illetve az államosítás előtt eredetileg más-más levéltárak anyagába tartoztak.
Az egykori történeti Vas vármegye levéltárának iratai a 14. századtól maradtak fenn. Ez az anyag nem egységes egész, és a 16. századig jobbára csak szórvány iratanyagról beszélhetünk. E hiányosság fő oka, hogy a vármegyének, mint joghatóságnak nem volt állandó székhelye és intézkedéseinek aktáit ládákban őrizték, mindig az éppen hivatalban levő megyés ispán, alispán vagy ezek embereinek lakóhelyén. A vármegyék számára az 1723. évi 83. törvénycikk tette kötelezővé, hogy közgyűléseik megtartására és irataik biztonságos őrzésére megfelelő épületről gondoskodjanak. Vas vármegye 1779-ben építette fel Szombathelyen az új megyeházát, amelynek földszintjén kapott helyet a levéltár. Az iratok kezelőjét ettől az időtől kezdve levéltárnoknak nevezték. Az iratok rendezéséről az adat 1840-ből származik. A levéltár helyiségei az iratanyag folyamatos gyarapodása miatt a 19. század közepére már szűkösnek bizonyultak. A megfelelő elhelyezésre 1872-ben nyílt lehetőség, azzal összefüggésben, hogy a közigazgatás és bíráskodás szétválasztását követően a vármegye új börtönt építtetett. Ekkor született az a határozat, amely szerint a megyeháza udvarán levő, funkcióját vesztett korábbi megyebörtönt és a hozzá tartozó dologházat levéltárrá alakítják, hogy a rendkívüli módon megszaporodott iratanyagot el tudják helyezni. A levéltár költöztetésére 1890-ben került sor, és az intézmény azóta is folyamatosan használja az épületet, benne az eredeti, galériás fa állványrendszerrel. A 2. világháború idején a front közeledtével a jegyzőkönyveket és fontosabb iratokat 1944-ben Ausztriába menekítették, ahonnan csak 1948-ban került vissza az iratanyag Szombathelyre. Az 1945. március 4-én Szombathelyt sújtott bombatámadás a levéltár épületében is súlyos károkat okozott. Az egyik tűzfal kidőlt, a légnyomás mintegy 2500 folyóméter iratot szórt szét. Számos dokumentum megsemmisült, a megmaradt anyagok rendezése, áttekinthető állapotba hozása több évig tartott.
Vas vármegye levéltárának legértékesebb forrása a 684 db Mohács előtti középkori oklevél, továbbá a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek, amelyek sorozata 1595-től 1849-ig folyamatos. Említést érdemelnek a 17. századtól fennmaradt úrbéri összeírások, a Mária Terézia-féle úrbérrendezés iratai, az országgyűlési követutasítások (18–19. század), a határjárások gyűjteménye és a királyi adománylevelek. Különösen látványos az armálisokat, a művészi kivitelű nemesi címeresleveleket magában foglaló gyűjtemény. Gazdaságtörténeti szempontból külön értéket képviselnek a megye adószedőjének 17-19. századi iratai, valamint a különféle cégek, vállalatok, szövetkezetek 19-20. századi dokumentációi. 1920-ig itt találhatók továbbá a trianoni békediktátum nyomán Ausztriához csatolt Felsőőri, Németújvári, illetve a Jugoszláviához (Szlovénia) csatolt Muraszombati járás iratai is. A sok ezer darabos térkép- és tervtár számos ritkaságot, egyedi kéziratos településtérképet és jelentős középületek tervrajzait őrzi.
Szombathely püspöki mezőváros levéltárát a városházán őrizték. Az iratok kezelője a korabeli általános gyakorlatot követve a város mindenkori jegyzője volt. Szombathely középkori iratanyaga 1605-ben megsemmisült, mert a város Bocskai István hajdúitól való félelmében levéltárát a biztonságosabbnak tartott Németújvárra (ma: Güssing, Ausztria) menekítette. A sors iróniája, hogy az iratok eredeti helyükön épségben maradtak volna, de Németújváron éppen akkor, a várnak pontosan az a szárnya égett le, ahol a levéltár anyagát tárolták. A szerencsétlen esemény pótolhatatlan veszteséget okozott, megsemmisültek Szombathely értékes régi kiváltságlevelei és jegyzőkönyvei. Ez utóbbiak éppen ezért csak 1606-tól kezdődően maradtak az utókorra. 1741-ben a levéltárban tárolt valamennyi irat rendezéséről hozott határozatot a város. 1838-ban a város tanácsa a mai Szily János utca 25. szám alatt található ún. „Dimicante” épületbe költözött át, és ide szállították a levéltárat is. A város legrégebbi iratai mindvégig itt maradtak, szerencsére, mert az 1945. évi bombatámadás a Berzsenyi Dániel téren álló városházát romba döntötte, és az ott tárolt újkori, főleg műszaki iratok megsemmisültek. A Szombathely városi iratanyag ennek ellenére igen gazdag, a polgári kori közigazgatási anyag teljesnek mondható. A közgyűlési és polgármesteri iratok, valamint a mérnöki hivatal anyaga értékes forrásbázist szolgáltatnak a várostörténeti kutatásokhoz, amelyet látványosan gazdagítanak képeslap- és fényképgyűjteményünk ritkaságai.
Az egykori egyházi szervek anyagából kiemelhetők a Vasvár–Szombathelyi Káptalan hiteleshelyi levéltárának jegyzőkönyvei és iratai (1543–1874). A levéltár iratait 1311-ben tűzvész, 1945-ben a székesegyházat ért amerikai bombatámadás károsította. A káptalani levéltárban az első iratrendezésről az 1760-as évekből maradtak fent adatok. A jegyzőkönyvek, oklevelek, és kiváltságlevelek nélkülözhetetlen forrásanyagot szolgáltatnak a feudális kori megye-, település- és családtörténeti kutatásokhoz.
A levéltár feladata és tevékenysége
A levéltár az átlagemberek számára többnyire nehezen meghatározható feladatú, kevéssé ismert, éppen ezért néha kicsit talán „titokzatosnak” is tartott intézmény. A bizonytalanság érthető, hiszen a levéltár rendkívül sokszínű, összetett feladatkörű intézmény, amely tudományos, közművelődési, de egyúttal közigazgatási, hivatali teendőket is ellát.
A levéltár a közgyűjtemények közé tartozik, társintézménye a könyveket, folyóiratokat gyűjtő könyvtáraknak, valamint a tárgyi emlékeket megőrző és kiállító múzeumoknak. A levéltár alapvető tevékenysége olyan iratok, illetve írásos emlékek összegyűjtésére irányul, amelyek nélkülözhetetlenek az állampolgári jogok gyakorlása, hivatalos eljárások lefolytatása szempontjából, másrészt a történettudományi kutatások, a nemzeti emlékezet számára szolgáltatnak alapvető fontosságú forrásbázist, illetve kulturális örökségünk egyedi, értékes kincsei közé tartoznak.
Levéltárunk a mindenkori Vas megye területén működő, illetve egykor létezett állam- és közigazgatási hivatalok, gazdasági szervek, önkormányzatok, jogszolgáltató szervek, közintézmények, iskolák, egyesületek, családok, és egyes magánszemélyeknél keletkező iratanyagát őrzi. Intézményünk feladata az előbbiekben említett iratok tervszerű begyűjtése, rendszerezése, raktározása, tudományos igényű feldolgozása, és szükség esetén selejtezése. A megőrzésre átvett dokumentumokból levéltárunk adatokat szolgáltat, és a különböző hivatalos szervek, illetve állampolgárok részére az iratokat hozzáférhetővé és kutathatóvá teszi.
AZ MNL Vas Megyei Levéltára több száz iratképző szervet felügyel. Munkatársaink rendszeresen látogatják az irattárakat, ellenőrzik az iratkezelés folyamatát, a selejtezések szabályosságát. A levéltári ellenőrzés célja, hogy biztosítható a folyamatosan keletkező, maradandó értéket képviselő jelenkori iratok fennmaradása, későbbi levéltárba kerülése. Az iratok beszállítását és átvételét szisztematikus feldolgozó munka követi, az intézmény őrizetében levő iratok rendezése, feltárása, és szükséges esetben restaurálása, digitalizálása is folyamatosan zajlik. A levéltári anyagokhoz készülő segédletek, mutatók megkönnyítik a dokumentumok keresését, a kutatók és ügyfelek pontos információkhoz juttatását. Hasonló célt szolgálnak a munkatársaink kitartó munkája nyomán összeállított elektronikus adatbázisok, amelyek több esetben az iratok digitalizált képét is hozzáférhetővé teszik. A levéltárosok ugyanakkor egy személyben történeti kutatók is, akik – szakterületüknek megfelelő témakörökben és korszakokra vonatkozóan – maguk is végeznek tudományos kutatásokat. A levéltár kötelező feladata továbbá az állami anyakönyvi másodpéldányok kezelése, hitelességük folyamatos fenntartása, illetve az adatszolgáltatás.
Kutató- és ügyfélszolgálat
A levéltárak a megőrzésre átvett iratanyagot a különböző intézmények, illetve magánszemélyek számára hozzáférhetővé és kutathatóvá teszik. Az állampolgárok leggyakrabban a levéltár ügyfél- és kutatószolgálatával kerülnek kapcsolatba mindennapi életük során. Intézményünkben évente több száz ügyfél és kutató fordul meg személyesen. A részükre előkeresett, illetve kutatásra kiadott iratok száma több ezres nagyságrendű.
Az állampolgárok hivatalos ügyeinek intézéséhez szükséges igazolásokat, hiteles másolatokat az ügyfélszolgálat állítja ki, a levéltár őrizetében található eredeti dokumentumok alapján. Az ügyfélszolgálat alanyi jogon járó adatszolgáltatásai széles területet ölelnek fel. Kiterjednek a kérelmezők saját személyére, vagy tulajdonára vonatkozó információkra, iratokra (pl: anyakönyvi adatok, iskolai bizonyítványok, munkaviszony igazolása, kárpótlási ügyek, házak építési iratai, telekkönyvi adatok, hagyatéki, kárpótlási, bírósági, örökbefogadási, névváltoztatási, házasságfelbontási és gyámsági ügyek).
Míg az ügyfeleket teljes egészében a levéltári munkatársak szolgálják ki, keresik ki számukra a szükséges dokumentumokat, és készítik el a másolatokat, addig a kutatók önálló feltáró munkát végeznek. A kutatást végző magánszemélyek a témát és az időhatárt megjelölő kérelem beadását követően – a levéltárosok szakmai segítségével – maguk határozhatják meg a megtekinteni kívánt iratok körét és azokról – fotójegy vásárlása ellenében – fényképfelvételeket is készíthet. A levéltárunkat felkeresők közel egyharmada a családtörténeti kutatók közül kerül ki, arányuk évtizedek óta meglehetős állandóságot mutat. A kutatóteremben és részben a levéltár honlapján elérhetők a teljes forrásbázist lefedő segédletek, amelyek jelentősen megkönnyítik az anyakönyvekben való eligazodást.
Egy másik, az előbbivel közel azonos nagyságrendű csoportot alkot a helytörténeti, honismereti kutatók köre. Az aprófalvas településszerkezetű Vas megye több száz falujának jelenleg még megíratlan története a jövőben elvégzendő komoly feladatot biztosít számukra. A várostörténeti kutatások, ugyan más típusú forráson alapulva, de szintén ehhez a csoporthoz sorolhatók. Itt elsősorban a megyeszékhely, Szombathely történetére irányuló intenzív kutatások említendők meg. Helyi sajátosság, hogy a történeti Vas vármegye jelentős része Trianon után Ausztriához és a Jugoszláviához került. Ezeknek a területeknek az 1920 előtti történetét megörökítő dokumentumok levéltárunkban találhatók, így nem meglepő, hogy a szlovén és osztrák kutatóik aránya intézményünkben eléri a 10-15 százalékot is.
A kutatások egy része az oktatási intézményekhez, különösen is a főiskolákhoz, egyetemekhez kapcsolódik. A felsőoktatási hallgatók elsősorban referátumok, szakdolgozatok és doktori disszertációk elkészítéséhez folytatnak önálló, primer levéltári forrásokon alapuló kutatásokat. Jelentős arányban keresik fel kutatószolgálatunkat távolabbi városok diákjai is.
Végezetül azokról a hivatásos, nagy szakértelemmel rendelkező kutatókról is meg kell emlékezni, akik műemlékvédelemi feltárásokhoz, régészeti terepbejárásokhoz, múzeumi kiállításokhoz, kiadványokhoz keresnek levéltári anyagot.
Az ügyfélszolgálat és a kutatóterem az intézmény teljes nyitva tartási idejében személyesen is felkereshető, de költségtakarékossági okokból, és a felesleges időveszteség elkerülése érdekében célszerű előzetesen telefonon vagy interneten érdeklődni, bejelentkezni.
INFORMÁCIÓK
Központi épület:
Cím: 9700 Szombathely, Hefele Menyhért u. 1.
Levelezési cím: 9701 Szombathely, Pf. 78.
Telefon: (94) 514-800
Telefax: (94) 509-267
E-mail: vaml@mnl.gov.hu
Honlap: http://mnl.gov.hu/vaml; www.vaml.hu
Nyitva tartás
hétfő: 12.00–16.00
kedd–csütörtök: 8.00–16.00
péntek: 8.00–13.30
