A nevem Balogh Éva, 1962. május 4-én születettem Kisvárdán.
Bár fiatal korom óta él bennem a vágy, hogy alkossak, ” teremtsek” valami olyat, amivel kifejezhetem magam, ecsetet elég későn, 47 éves koromban mertem a kezembe venni.
Először üvegfestéssel kezdtem foglalkozni, de hamar váltottam az olajra, ami azóta is a kedvencem.
Én is, ahogy sokan mások, a csodás természetből merítettem ihletet.
„A szépség mindenütt ott van, nem az Ő hibája, ha nem vesszük észre.” – mondta Rodin. Mióta festek sokkal nyitottabb vagyok észrevenni azt a sok szépségét, ami körülvesz minket.
Nem írok újat, amikor azt állítom, hogy számomra olyan élmény a rajzolás, festés folyamata, mint egy meditáció. Megtisztít, megnyugtat, feltölt, felemel.
Nem volt tanárom, csak az iskolában, autodidaktaként próbálgatom a technikai tudásomat fejleszteni és minél többet tudok róla, annál inkább látom a hiányosságaimat…
Úgyhogy legtöbbször inkább csak úgy érzésből festek, s ilyenkor sokszor érzem úgy, mintha valaki vezetné a kezemet. Szinte meglepődöm, milyen könnyen ment – a kész kép már ott is van előttem. Máskor meg szenvedek vele, sokat félbe is hagyok 🙂
Önálló kiállításom még nem volt, de a Kisvárdai Tavaszi Tárlaton háromszor bemutatkoztam.
A közösségi oldalon szoktam néha bemutatni a festményeimet. Jólesik a kedves barátok, ismerősök visszajelzése, bíztatása. A családom pedig nagyon büszke rám 🙂
Íme egy kis válogatás a rajzaimból, festményeimből.
