Bőr István pbor, nyugdíjas magasépítő mérnök vagyok. Debrecenben születtem, és itt élek. Tanulmányaimat is szülővárosomban végeztem. Házas vagyok, feleségemmel élek együtt.
Első, a jelenre is meghatározóan ható élményem a Mátrához kapcsolódik, hisz a táj szépsége láttán születtek jelenkori első verseim. Kifejezetten szeretem a természetet ábrázoló festmények, fotók által ébresztett gondolataimat versbe foglalni. Ha nem képek alapján írok, hanem a spontán gondolataimat jegyzem le, akkor is szívesen választok hozzájuk illő képeket illusztrációként.
2017-ben magánkiadásban jelentettem meg- családom, és néhány barátom inspirálására – első önálló verses kötetemet “A természet bűvöletében ” címmel.
Verseimet jelenleg a facebook oldalon, több irodalmi, művészeti csoport oldalain, illetve saját oldalamon jelenítem meg.
2018. évben három antológiában jelentek meg verseim. Az első a Montázsmagazin, „A nyár varázsa” antológiája, a második a Gold Pen Irodalmi Kör antológiája, míg a harmadik a Pegazus Könyvek antológia. Ezen kívül ez év januárjában a Ver-Deco Művészeti Kör Alkotó Egyesület díjkiosztó gáláján oklevelet, és Ver-Deco Művészeti Díj elismerését kaptam. Ezen a gálára írt versem került előadásra. 2018. októberben a Cserhát Művész Kör művészeti gáláján „Időtlenség Irodalmi Díj” kitüntetésben részesültem.
Több művész barátom kiállításán vettem már részt, ahol saját verseimet mondtam el, illetve személyre szóló verssel köszöntöttem őket.
2019.Március 30.-án a Ver-Deco Galéria budapesti Liget Galériájában volt egy bemutatkozó műsoros délutánom Veress Gabriella képzőművész szervezésében, ahol hat festőművész barátom tisztelt meg jelenlétével, és alkotásaikkal. A műsorban fellépő előadóművészek mutattak be néhány versemet.
Nagy álmom, hogy a verseimet a hozzájuk tartozó képekkel egy kiadványban jelentessem meg, azonban ennek jelentős anyagi akadálya van. Igyekszem ebben az évben is a lehetőségek szerint pályázatokon részt venni verseimmel. Szeretném továbbra is az általam megkezdett vonalat folytatni.
Megjelent egy műsoros cd lemezem, melyen Németh Nyiba Sándor zenéjével, és előadásában hangzanak el verseim. A Montázsmagazin 2019.- évi „Szeretem az állatokat” című Antológiájában szintén megjelentek verseim.
A természet az úr
Öreg ház a faluszélen,
elhagyottan áll még éppen.
A természet az úr erre,
rátelepszik itt mindenre.
Elhanyagolt környezetben,
elvadult zöld közepében
düledező falaival
küzd az idő vasfogával.
Gazdájuk már régen nincs itt,
gondot rájuk már nem fordít.
Benőtte a gyom az udvart,
dús növényzet mindent takart.
Nem füstölög már a kémény,
ami vár, szomorú élmény.
Lehangoló ez a látvány,
hogy mi történt, örök talány.
Bár jövője elég sötét,
élvezi a Nap melegét.
De ez a ház romokban már,
bizonyára csodára vár.
Arra, hogy majd jön valaki,
környezetét széppé teszi,
vén falait felújítja,
élet ragyogja be újra.
Fotó: Májinka András
Reggeli macska kaland
Szürke reggelen nézem én a semmit,
beborult az ég, ez úgy elkeserít.
Várom, hogy végre már csak kisüt a Nap,
elűzi tőlem összes bánatomat.
Nézem a szomszéd ház kopott cserepét,
ez aztán minden, csak épp nem meseszép.
Ahogyan nézem, történik valami,
amitől jobban elkezdek figyelni.
A ház gerincén tarka macska kószál,
ide-oda nézve egykedvűn sétál.
Hirtelen fordul, elindul lefele,
egy tetőablak világlik előtte.
Körbe járja azt, mint a forró kását,
lehet, hogy éppen keresi lakását?
Rááll az ablakra, befelé bámul,
várja, hogy egyszer előtte kitárul.
Próbál felmászni az üvegen szegény,
nézi, hogy bejutni mikor lesz esély?
Simogatta bőszen ő az üveget,
de az zárva volt, neki nem engedett.
Kíváncsian állt ott még egy ideig,
várta, hogy az ablak hátha kinyílik.
Bár az is lehet, hogy szeret kukkolni,
mások titkába beletekinteni.
És amíg én bent gondolkodom ezen,
indul a cicus, jó, hogy észreveszem.
Mert nem sikerült, elindult lefelé,
eresz mellett, talán, most hazafelé.
Nézem mi történt, és elcsodálkoztam,
ily kíváncsi macskát még sosem láttam.
Lehet, e macska arra lett tanítva,
hogy mások titkát csendben kikutassa?
Azt hittem én, csak az ember kíváncsi,
mihez nincs köze, nyakig belemászni.
Hiszen oly sok ember tesz így minden nap,
Azt hiszi, hogy ezért elismerést kap.
Bár nem sütött a Nap, jobb lett a kedvem,
e történeten jóízűt nevettem.
A tetőt azóta hiába nézem,
nem ismétlődött meg a történetem.
Fotó: net
A híd
Fővárosunk egyik csodás jelképe,
Buda és Pest tündöklő szépsége.
Egymáshoz köti a Duna két partját,
ezzel együtt Hazánk fővárosát.
Köszönet érte országunk nagyjának,
főnemes, gróf Széchenyi Istvánnak.
Tervezte ezt William Tierney Clark,
kivitelezte a skót Adam Clark.
Nevét viseli egy fővárosi tér,
emléke köztünk így örökre él.
Építők emléke a brit oroszlán,
csodás emlék a Duna szép hídján.
Hány ember megy át a hídon naponta,
talán a múltra nem is gondolva.
Hány szerelmes sóhaj szállt a hídon át,
összekötve két ember szép álmát.
Lám egy híd kapocs oly sok minden között,
bizony két földrészt is összekötött.
Könnyíti ezzel a mindennapokat,
így segíti a kapcsolatokat.
Fotó: net
