Bornemisza Attila
Cserhát Művészkör elnöke Veszprémben született. /A Bornemisza család régi magyar család, Erdélyben játszott jelentősebb szerepet./Várpalotán érettségizett, majd az Újságíró tanulmányai után szabadfoglalkozás író, művelődési területeken és lapoknál dolgozott. Végzettsége: újságíró, de inkább művészeti és kulturális területen. Orvosnak is készült. Több természetgyógyászati tanfolyamot, stúdiumot végzett, asztrológiai iskolája volt. A későbbiekben saját lapja a Délibáb folyóirat főszerkesztője a mai napig. A Történelmi Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend nemzetközi lovagja, parancsnoka, tisztje és nemzetközi művészeti referense. 1996 óta hivatalosan a Cserhát Művészkör elnöke. Fiatal kora óta verseket ír. Első versei az „Egyetemünk” c. lapban jelentek meg. Majd a Veszprémi Napló, Tolna megyei Népújság,megyei orgánumokés egyéb szakfolyóiratban 2-3000 cikke jelent meg. Hetven antológiában szerepel.13 kötete jelent meg.Két kötete az év könyve is volt a kilencvenes években. Számtalan díjjal jutalmazták. Art I.II. SZOT különdíj, TOT-TESZÖV-díj, Ezüstlant-díj, Holland-ösztöndíj, Hegyvidék különdíj, Tatabánya város díja, HAT-díj, Négy Aranytoll-díj, Aranyserleg-díj, Öregekért-díj, Cserhát Irodalmi Díj, Quasimodo-költői versenyen a legjobb 12 alkotó közé került., Aranyoklevél, József Attila Aranykoszorú díj és Batsányi-díj az Összmagyar testülettől. Miniszteri dicséret, a Nap Embere címet kapja a Budapest tv-től stb. Tiszti Nagy Aranykeresztet kap. Nemzetközi tiszt-lovag lesz a Történelmi Szent Lázár Máltai Lovagrendben, A Cserhát Művész Társaság alapító, elnöke, és tagja a Magyar Írók Nemzetközi Szövetsége, Hegyalja Alkotók Társasága (HAT), Délsziget Baráti Kör, Művészeti Alap, Magyar Orvosírók Társasága,, Magyar Újságírók Országos Szövetsége,a Galgamenti Művész Egyesület, a XVI. kerületi Közművelődési Tanács egyik alapító tagja, mint a szervezeté. A Római Sas Rend lovagja és Priorja 2017-től Majd a Kerekasztal szószólója lovagja. Nyelv: német. Tanulmányai: Vallástörténet, Történelemkutatás, magyarság kutatás, bibliakutatás, művészettörténet, görög kultúra kutatása, mitológia. 28 éve a Délibáb Művészeti magazin országos alapító főszerkesztője. A Művész Társaság ma 50 éves.A SAS Rendtől Ezüst érdemrendet kap!
Bornemisza Attila
Magyar ének
Tizennyolc évesen rámszakadt
A várpalotai bánya.
Odaveszett táncos lábam. a sebeim
Ma is viselem, elszántan megyek
Tovább a létben, s hajszolom a végső
Megmaradást, mint embernyi törvényt a küzdők.
Miként a vízbefúló, hogy megmaradjon,
Lelki egyensúlyom legalább, mint
Az ékszeres nap, amikor felkél
A hegyek közt. Remény kell.
Példa a mai ifjúságnak, hogy érdemes,
Mert kultúrára éhes a társadalom,
S mert nagyon szeretem ezt a hazát.
Mely mostohán elvesz, s ad,
De megmeríti poharát a Béke vízében.
Én nem a civódást,
A jótékony embert szeretem,
Aki velem együtt járul
A kultúra asztalához.
S áthoz egy-egy kis világot
Talpalatnyi létet a múltból.
A munka szeretetét
És a megmaradás nevét felvázolja
Az emberiség falára. Reménykedem:
Béke és rend lesz valahára.
Bornemisza Attila
Loptam a hajnaltól
Loptam a hajnaltól fényt a szemedbe,
Így hasonlítsz majd az Istenekre.
A széllel a tűzzel együtt daloltam.
Bocsásd meg nékem: szerelmes voltam.
Balga álmot szőttem szelíd szőke este,
Titkomat egy tölgyfa hajladozva leste
Bekandikált hozzám a holddal,
Bocsásd meg nekem: szerelmes voltam
Lebegtem fényben úszva, várva,
Azúrkék álmú éjszakába,
Drága hajad fürtjét vágytam tébolyultan.
Bocsásd meg nékem szerelmes voltam.
Ma titkon várom csendesedve,
agyam, hogy neved elfelejtse,
hisz minden titkom idehordtam:
itt állok mégis, megraboltan!
Bornemisza Attila
Ma
Ma a szerelemhez szólok, ki elkerülte életem,
ma a szeretetről szólok, ki is vagy te énnekem,
ma a két szemedről szólok, csodás érmek izzanak,
ma a két kezedről szólok, oly tüzesek mint a Nap,
ma a szép szájadról szólok, olyan édes mint a méz
és a két szemedbe hulltan, látom égő tengelyét.
Ma a bőröd fehérsége ujjaimtól megremeg,
ma a szerelemről szólok, ki is vagyok én Teneked?
Ma a múzsaságról szólok életemnek épp felén,
ma a börtönömről szólok, miért költöztem beléd?
Ma az igazságról szólok, hisz meglátlak és nincs szavam,
dadog a szám néma kíntól, a tükröt nézem önmagam.
Ma a szerelemről szólok, bár azt mondtad ne beszélj,
ma a hűségemről zengek, ám elviszi azt a szél.
Ma a…. mindegy miről szólok, képed néz csak, s néma szád,
szemeidben barna fények, érzem, hogy ez méla vád.
Ma a barátságról szólok, összerándul két szemed,
értetlenül nézlek Téged, mondd másképp, hogy nézzelek?
Ma a napról énekeltem, de egy felhő ráúszott,
ma az á betűnél tartok, hol van még a zs s a sok?
Ma a szíved mélyén jártam, véráramunk egybeért,
fogadd el hát tőlem Múzsa, e rövidke költeményt…
*
Bornemisza Attila
Magyarságom
Magyarságom olyan ősi, nehéz volna Megítélni,
mennyi lelkemnek egy ország?
Sanyarúság vagy Magyarság?
Nem is kell ezt kimondani? Kimondhatja ma valaki,
Hogy tiszta magyar az Ő vére?
Kárpátoknak szent bércére
vándorolt-e őse, apja?
Ki az aki kimondhatja, Árpád vére csörög benne?
Avagy horvát, tót, román, cseh?
Nincs már magyar vérű ember:
Keveredtünk a csehekkel, törökökkel és a mongollal?
de ez nem számít, egy gonddal
sokkal többet cselekedjünk
Hiszen magyarnak születtünk:
Magyar hazánk égig láncol,
Fenn az angyalokkal táncol.
Isten pecsétje a Haza!
Királynőnk az édes szűzi:
drága, édes, jó Szűzanya…
Csak ez számít nem a vérünk!
Ha Istenhez hazatérünk,
nem azt kérdi, mi a véred?
” Hazádat, te hogyan védted?
Szeretted a szegényeit?
Adtál enni, inni nekik?
Azért adtam ezt a hazát
teljesítsd be szolgálatát:”
Aztán majd ha itt fenn élünk:
Imáinkkal együtt védünk
édes, drága Magyarország
Isten pecsétje az Orcád…
Lovag Bornemisza Attila
Micsoda éjszaka közeleg
Micsoda éjszakán születnek rímeid,
micsoda éjszakán álmodnak szívet is,
micsoda nappalok növelik szívedet,
micsoda hiányok amit elméd keres..
Közben az éjben a szívek dalában,
halhatatlan idő reláció lánc van,
micsoda álomban él az ősi rózsám,
micsoda szent erő amiket te szórsz rám,
micsoda rímekbe botlik most a másnap,
micsoda hazátlan most is az alázat,
micsoda alázat ami most nem lázad,
micsoda villongás fűti a Hazánkat,
micsoda szenvedély amiben ma élsz te,
micsoda élet az amiben a mérce,
csak a külső réteg de belül ég a magja,
micsoda mag élhet benne az alapba`.
Micsoda föld ez ahol a nagy máglyák,
csak emberi tüzek és sohasem árvák.
Micsoda sors nélküli sorskérdések szállnak,
nevezhetlek Téged égő rózsaszálnak,
micsoda menedék a te lelked árja,
micsoda támadás ha a lelked bántja:
fájdalom és kín és szörnyű valóság,
ezekből teremnek a fekete rózsák.
Micsoda rózsákat hajigál a másnap,
micsoda másnapok égetik a lázad,
micsoda tűzben ég szívednek máglyája.
elnevezhetnélek te „édes madárka”.
Mit is mondjon a vers mely megihletett este,
szív-csuda selymedet régen leleplezte,
micsoda holnapot érezhet a másnap,
amikor a szíved bánatok közt járhat
és az időt hűti mindennap a drága
édes jó szerelmem kedves tanultsága.
ma a versem se szól éj harangja délen,
hanem eléd teszem amim észrevétlen.
talán a lelkemben elégtek a gyertyák,
lábad elé szórnék minden színes gyertyát.
Új hajnal közeleg új rózsák hajadba`
élj soká kedvesem ezt zengi a hangja
a Fekete rigónak és lelkem madarának,
ismeretségünkre megújul a század,
most, hogy elejtettem versemet a porba,
neked írt a lelkem, s elkopott a tolla.
Énekelj hát bátran semmi ne aggasszon,
légy te nagyon boldog
Csodás csókos Asszony..
BORNEMISZA ATTILA
Odüsszeusz kételkedései madárpostával
Hol van már harci szekercém
hol az íj a felszerelés hol a szellem
s harci kürtriadóra nem hívhat senkise immár
feketén zúg le az este Mennék még párviadalra
s küzdeni Acháj harcosok élén ám halkul a szív
és nem halkul a felejtés Most is őt
keresem s várom a hajnal hasadását e kopár parton
hogy újra hajózzam Készítek fából dereglyét hogy
ringasson borszínű tenger míg Hozzád hajózom
Indákat szövögetve testemet beborítom és
köpenyemből fonva vitorlám elérek még
Gyöngyházas Ithakába ahol vásznad szövögetve
vársz TE rám tüllhabos ágyban szép Pénelopé
Majd hogyha partot ér ez a bárka nevezzük annak
s megpillantasz így szólasz – Lám csak
hazaértél isteni hitves szép nyoszolyádig
Álhit hogy oda nem érek Míg akaratból van itt benn
a benti szövétnek úgy lobog éget minthogyha villám
sújtana legott a már látom a partot ládd ugye
eljutok Ithaka-partig Hogy teszem sose kérdezd
Nézd az izmaim bár tengeri algán s gyökéren
Éltem, de a vágy eggyé olvadt az akarattal
s látod-e elhozott végre indulatom Bennem lobog a férfierő
s átevezek viharvert vén ladikommal
minden vészen át látod-e mégis elérlek Hit éget
és tíz évet is odaadtam a tenger urának s lám
Zöldruhás Posszeidon felszabadított Tudtam itt benn
újra elérlek dacolva tenger bajjal viharral mert
amit akar az ember mindenen túl eléri
Hát bízz és remélj Asszonyok Asszonya -Odüsszeuszod
Hazatérhet!
