Botos Eszter

 

Amerikában szerzett, programozói diplomával 20. éve fejtegetem a magyar nyelvet. A kezdetben hobbinak induló hívatás, mely magyar magyarázó rímek faragásaként öltött formát, 9 éve fordult “komoly”-ra és azóta előadások keretében adom tovább a kifejtett tudás-magvakat, melyeket súlyuknál fogva, már nem tudtam megtartani csak saját magamnak. A királyi udvari bolondokhoz méltó, kópés komolysággal kódolt nyelvünk, kópés titkait, kópés körítéssel tálalva lehet fogyasztani. Az emésztés eltarthat egy darabig, de az asszimilációt követően, garantált a testi-lelki jó közérzet. Az ily módon hasznosított szellemi táplálék, egy életen át támaszként és iránymutatóként szolgálja értelmünket.

A fentieket kiegészítendő, a Világ Magyarsága című hetilap, “A nemesedés világa, nemes nyelvünk virága” rovatát vezetem 7. éve, mely megoldás-kutató gondolatfolyamot időnként, a Regélő cím alatt megjelenő, időszaki folyóirat is közreadta. (Megfejtés: KF – kódfejtő)

Nem mellesleg, de Eszteres mestere lettem e jeges legszebb, dermedten nedves elemen, egy nemesen eretnek esetnek. E helyen esdekelhetsz, esve-kelhetsz, de esztelen ereje ezen elemnek, embertelen megszenvedtet. Elesettek! Eszter mellett edzve, kezelheted ested! (Megfejtve: KO – korcsolyaoktató)

Életem értelmét abban látom, hogy megosztom közös kincseinket, érdeklődő egyénekkel vagy közösségekkel.

Remélve, hogy kapok esélyt a nem titkolt titkok átadására, hogy esélyt adhassak azok napi szintű alkalmazására és az általuk megvalósítható boldogságra.

KöszöNETTEL:

Botos Eszter

Amerikából jöttem, mESzTERségem címere:

ESZTER VOLT, HOL NEM VOLT, VOLT ESZTER

egy KÓPÉ, aki azon tűnődött és ezáltal úgy is tűnt neki, hogy szeretne a sámánok útján járni… Végzettsége alapján ugyan programozó volt, szakértelme szerint pedig korcsolyázást oktatott, de hívatása révén az igazságot keresgélte – márpedig, aki keres, az talál is! Szabadidejében, így magyar magyarázó (vagyis a magyar nyelvet dekódoló) rímeket faragott. És ettől kezdve a Kópé De Kód névre hallgatott…

Egyszer aztán, egy szép napon, megkérdezte tőle egy tudós elme, hogy tulajdonképpen milyen algoritmus szerint is fejtegeti ő a magyar nyelvet. Mely kérdésre, szegény pára hirtelenében csak valami kópésággal tudott volna felelni (mint pl.: „A nyelvben rejlő elv fonalát követve…”), de helyette, inkább lcsen hallgatott. (Megtehette, mert – mely szerencse! – feleletre e-levele serkentette.) Majd szen nekilátott, hogy kidolgozza a kezdetben rövid ízelítőnek szánt bemutatót, alkalmazott módszeréről, melyet elnevezett: MAGTEMATIKÁNAK.

EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT

volt egyszer egy MAG, ami VAN és ami ÉL. Ez az élő MAG, mely MAGÁBAN (a MAGJÁBAN) hordozza az égigérő fa ígéretét (vagy az ígéret földjének fáját), egyszer csak elveszett SZEM elől…

Talán mert akkor éppen mindent beborított a SÖTÉTSÉG. De, mivel ez az egy SZEM MAG, FÉNY MAG volt, képes volt ÉN jeleket kibocsátani, hogy így hívná fel MAGÁRA a figyelmet. De, kívül, belül a SÖTÉTSÉG uralkodott, és mivel MAGA a SZEM veszett el, SENKI SEM láthatta MAG. Pedig benne rejlett az ÉLET igéje!

Az életet élvezve elvezet MAGÁHOZ (a MAGJÁHOZ) a MAGELV, mely elvet egy nyelvben kódoltan ma Magyarországon MAGlelheted. Csak vedd kezedbe nyelved!

Botos Eszter a BEcsületes nevem, kissé magyaros, de épp ezt szeretem!

ESZTER – SZERET (ige, ami kezdetben vala) anagrammája…

SzÓra Lánc, lánc, Eszter-lánc Kiút plakát – elérhetőséggel

Megosztás:

Share on twitter
Share on facebook