Bózsa Brigitta vagyok festőművész, művésztanár, a Pannon Art Line Alkotóművészeti Egyesület tagja. Mindig zavarba hoznak, amikor megkérdezik tőlem, hogy mit írjanak a nevem után.
A különböző szakmákat meg lehet tanulni, és pár éves gyakorlattal remek cipésszé, pékké, tanárrá, orvossá lehet válni. De az önkifejezést – egyáltalán a szólni akarást – csak megélni lehet, mint belülről jövő késztetést. Képet, táncot, verset vagy zenét teremteni lehet, sokszor egy egész életen át tartó folyamat során. Így jogosan vetődik fel a kérdés: Ebben a folyamatban mikor válik valaki művésszé? Hol a határ? Mi a mérce? Ezekre a kérdésekre nem találtam meg a választ. Talán nincs is.
A rajzolás öröme egészen kicsi gyerekkoromtól jelen van az életemben. Anyukám még ma is őriz olyan füzeteket, amelyeket 4-5 éves kislányként rajzoltam tele karcsú női alakokkal, kanyargó növényi indákkal, kedves cicákkal. Így kezdődött… És tulajdonképpen így is maradt. Ma is a női alakokban, a lágy ívekben, tekeredő csigavonalakban keresem a SZÉPET. Magvas gondolatokkal „nagyot” mondani sosem akartam. Emberként a világ apró csodái, titkai érdekelnek inkább. Az eszmék helyett az érzések, a káosz helyett a harmónia, a hétköznapi helyett a mágikus.
Vallom, hogy az igazi művészet önmagunk megismerésével, illetve annak igényével kezdődik. Alkotás közben, a lélek legmélyébe történő utazások során árnyaltabb képet kapok magamról. És azzal, hogy megfestem: képet adok magamról/magamból a külvilág számára is. Ez az idézet tökéletesen megfogalmazza:
„Egy festő jobban kiadja magát műveiben, mint egy író…Az író elrejtheti az érzéseit mindenféle trükkökkel, de egy festő ezt nem teheti. A festmény olyan, mint egy csupasz emberi lélek.” (Alan Blackwood)
Kedvenc festőművészeim, stílusirányzataim:
· szürrealisták (főleg Salvador Dali)
· impresszionisták és posztimpresszionisták
· kortárs művészek közül: Karol Bak
· minden, ami szecessziós (tárgyak, szobrok, képek, épületek stb.)
Technikák, amit használok:
· akvarell száraz alapra
· akrillal dolgozok feszített vászonra
A művészetek minden ágához vonzódok. A valóságot sok, egymástól nagyon különböző területről éltem/élem meg: Tanítás (rajz, kémia szakok), táncolás, néptáncoktatás, koreográfiakészítés, versmondás, műsorszerkesztés, rendezés, sportolás és persze festés.
A teljesség igénye nélkül említem meg azoknak a nagyszerű tanároknak, művészeknek a nevét, akiktől rengeteget tanultam a mesterségről és az életről: Takács Zoltán, Tibol László, Országh László, Gera Katalin.
Iskoláim:
· Táncsics Mihály Gimnázium, Kaposvár
· Tanítóképző Főiskola Kaposvár (rajz szakkollégium)
· Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely (rajztanár) – 1995
· Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely (kémi szakos tanár)- 1999
Kiállításaim:
Az elmúlt években rengeteg kisebb, nagyobb kiállításom volt megyeszerte. Egyéni és csoportos is.
Fontos állomások voltak:
· 2017: Együd Árpád Művelődési Központ, Kaposvár – „Női vonalak”
· 2018: Fonyód, Feng sui Galéria – „Varázsvilágom”
· 2016, 2017, 2018: Rippl- Rónai Fesztivál, Kaposvár (Közös kiállítások Gschwindt Balázs festőművésszel és Tóth György szobrásszal) – „MásKÉP(p)”
· 2019: BogART Fesztivál
· Közös kiállítások a Pannon Art Line Alkotóművészeti Egyesület tagjaként, más művészekkel
2018-tól a Pannon Art Line Alkotóművészeti Egyesület tagja, majd elnök helyettese lettem.
Hagyományőrzés:
Szívesen tervezek tárgyakra címkéket, borítókat, illusztrációkat. Legutóbb (2019-ben) a Somogy Zenekar cd-borítójára készítettem egy akvarellt. Nagy örömmel tettem, hiszen én is a néptánc és népzene bűvöletében élem az életemet. Hat évig táncoltam Kaposváron a Somogy Táncegyüttesben. 15 évig néptáncot oktattam az Együd Árpád Művészeti Iskolában és a Somogyjádi Alapfokú Művészetoktatási Intézményben. Ma is táncolok még: a Somogy Táncegyüttes Szenior csoportjában, illetve a Pajtakör nevű amatőr néptánc csoportban.
Munkahelyeim:
· Illyés Gyula Általános Iskola Somogyjád 2013-ig
· Kisfaludy Utcai Tagiskola Kaposvár 2013-tól (ma is) – tanárként
Nagy örömömre szolgál, hogy sokan rendelnek tőlem festményeket, mert jól érzik magukat azok színes társaságában a szürke hétköznapokon is. Németországban, Hollandiában, Ausztriában és az Egyesült Államokban is gazdára találtak már több ízben alkotásaim.
A képeimben minden benne van: Én, mint ember, mint NŐ. Nemcsak külsőségekben, hanem a lelki folyamatokban, a belső (spirituális) utazásban is.
