Bubrik Zseraldina Renátának hívnak, 1972. május 19-én születtem Miskolcon, ahol életem legnagyobb részét töltöttem. Óvodás koromtól tanultam a verseket, írással általános iskolásként kezdtem, de komolyan tizenöt évvel ezelőttől írok. Először két újságcikkel, majd áttértem a novellákra. Egyszer észrevettem egy mesepályázatot, amire írtam is egy gyermekmesét, azóta is foglalkozom vele. Verset hat éve kezdtem el írni. Kedvenc könyveim között van a krimi, amit majd egyszer én is szeretnék írni, jelenleg csak kurtakrimim van. Az első novellám antológiában 2010-ben jelent meg, majd novellák, versek, mesék antológiában, és folyóiratban mindig jelennek meg. 2015. decemberben megjelent saját könyvem, melyben huszonhét novella, hét mese, és huszonkettő vers olvasható. A könyvem címe: Elengedés. 2018. novemberben megjelent a második könyvem, melyben tizenöt mesevers, és tizenöt mese szerepel. Címe: A kobold kalap rejtélye. 2019 májusában megérkezett a harmadik könyvem, melyet a bükkábrányi polgármester felkérésére írtam meg írótársammal. A mese a bányában talált ősfákról szól. Címe: Kisfickó, és a mocsárciprus. Jelenleg négy könyv jegyzetei lapulnak a fiókomban. Van egy pszichodráma, melynek címe: Jár az inga tik-tak…, van egy novellás kötet, Lelkem őrzője címmel, és van egy mesekönyv: Meseszerelő címmel. A negyedik könyv, inkább a gondolataimban van. Pár hónappal ezelőtt olvastam Thót Annókról, akinek Miskolcon volt 1714 – ben bírósági pere. Boszorkánynak könyvelték el. Mivel én is miskolci vagyok, megfogott, és szeretnék róla is egy könyvet kiadni. Rengeteget olvasok, verset, prózát, de van olyan, amit többször elolvasok, hisz mindig találok benne valami újat.
A csokoládé
Egy szép
tavaszi napon,
kint ült Törpe
Tamó a padon.
Elővette zsebéből
csokoládéját,
a cinege meg az
éles látását.
Lassan, osonva
oda szállt,
a csokoládéra
ráállt.
Törpe Tamó csak
nézte, nézte,
az apró cinegét
végig fürkészte.
Kis idő után
megszólalt a törpe,
a cinege meg szállt
körbe, körbe.
– Szia! Törpe
Tamó a nevem,
gyere, egyél
velem.
A cinege megállt,
nem szólt,
de kis idő után
hozzászólt.
– Szia! Cinege
Csáknak neveznek,
de néha a testvéremmel
összekevernek.
Bocsánat, ha
téged zavarlak,
ilyenkor a legtöbben
elzavarnak.
A csillogó papírt
megláttam melletted,
majd a csokoládét
hirtelen elvetted.
Mire odaértem
visszatetted helyére,
én meg rászálltam
gyorsan a tetejére.
Gondoltam nem bánod,
ha veszek belőle kicsit,
de ha akarod, akkor
csak egy ici – picit.
Cinege Csák
befejezte beszédét,
és akkor meghallotta
a törpe neszezését.
Látta, amint tört
a csokoládéjából,
azonnal leszállt,
a fa ágáról.
Visszaszállt a
törpéhez a padra,
és ráült a puha
párnahuzatra.
Törpe Tamó
ajándékát átadta,
ezzel a cinegét
elkápráztatta.
– Tudod Cinege
Csák szívesen adok,
így szebben
telnek a napok.
Nem bánt senki, hisz
nem sajnálom tőlük,
így a barátságunkat
együtt szőjük.
Örülök, hogy Te
is a barátom lettél,
úgy fogok érezni,
mintha mindig itt lennél.
Ha legközelebb
eljössz vendégségbe,
előtte elmegyek
a Pékségbe.
Mindig szívesen
foglak várni,
soha nem
foglak kizárni.
Barátságunk
legyen örök,
de most
elköszönök.
Holnap korán
kell kelnem,
a többieknek
kell segítenem.
Felszállt csokijával
Cinege Csák,
adott két puszit,
elköszönt, és tovaszállt.
Azóta is örök
barátok maradtak,
egymástól soha el
nem szakadtak.