Életem szerves részét képezik az alkotás, a kommunikáció, az emberi kapcsolatok, a kreatív tevékenységek. Gyermekkorom óta ezek a dolgok a legfontosabbak az életemben, így egyetemi tanulmányaimat is ebben a témában folytattam. Kulturális antropológia kutató- és vizuális kultúra szakos tanárként az emberi kultúrákat, viselkedéseket, lélektanát tanulmányoztam, s a képi megjelenítés, média is fontos szerepet kapott ebben. Több éven keresztül dolgoztam a Kazincbarcikai Városi Televízió munkatársaként, mint szerkesztő-riporter, hírolvasó. Egy hosszabb útkeresés, utazások, költözések, és Angliában eltöltött évek vezettek vissza az alkotó tevékenységekhez, kommunikációhoz, szerepléshez.
A fő irányvonalaim az írás, és a festés/rajzolás. A Bridgwater College – ban művészeti kurzusokon vettem részt. Ezeken kívül többnyire önfejlesztő technikák segítségével alakult ki, és született meg bennem az a stílus, amiben a leginkább szeretek munkálkodni.
A versek szeretete gyermekkoromból eredeztethető. Szüleim, nagyszüleim átadták az olvasás szeretetét. Általános iskolában több szavalóversenyen vettem részt, és saját versikéket is írtam.
A klasszikus stílusú versek mellett kedvenceim a haiku, és apeva irányzatok, illetve a próza is helyet kapott alkotó munkámban, novellák, és mesék formájában is.
Jelenleg több irodalmi-, művészeti oldalt vezetek, szerkesztek. 2020-ban létrehoztam a Kortárs Művészek elnevezésű alkotó csoportunkat, melynek keretein belül számos projectet valósítunk meg. Továbbá, a Tanka János Irodalmi Kör tagjaként is tevékenykedhetek.
2018-ban jelent meg első verseskötetem Lélektükör címmel. 2020-ban a Változó Világ Apeva kiadványában mutatkoztam meg ezen stílusban írt verseimmel. Írásaim rendszeresen, irodalmi oldalak felületén jelennek meg.
Képeim és verseim többsége spirituális témájú. A lelkem hangjából születnek. A festmények, rajzok olyan hangulatot közvetítenek, amik a végtelenség érzéséből, a lélek szárnyalásból táplálkoznak. Szavak nélkül közvetítik a szabadságot, az örökkévalóságot, a végtelenséget, a harmóniát, a szépséget, a szeretetet, a békét, és a nyugalmat.
Verseim egy része hangosvers formájában is elérhető saját előadásomban a YouTube csatornámon.
Ezeken kívül és mellett, kiemelkedő szerepet kap az életemben a család és a barátok. Nélkülük nem lennék az, aki vagyok, akivé váltam. Hálával tartozom mindenkinek, aki életemben helyet kapott, s kaphattam én is az övében. Kiemelt szeretettel köszönöm a férjemnek és kislányomnak, akik nap, mint nap támogatnak abban, hogy önmagam lehessek és hivatásom szerint teljesíthessem azt a feladatot, amit vállaltam. Ugyanígy kedves szüleimnek, akik nélkül nem indulhattam volna el ezen az úton.
Célom, a szépség, a mély gondolatok, igényes tartalmak, a művészet, az alkotómunka, az értékek éltetése, figyelmünk fókuszába helyezése minden csatornán keresztül – legyen az verbális, vagy vizuális-, ezáltal is hozzájárulni a világ szeretettel teljes, igazi értékekben bővelkedő gyarapodásához.
Életem szintén meghatározó irányvonala a ’spirituális utam’, ami gyermekkorom óta tart, és halad egyre csodálatosabb felismerések, önmegismerések, és megélések irányába. Továbbá segítő szerepemet is megélhetem ezen a területen is.
Az alkotói tevékenységgel, napi meditatív-, és önfejlesztő gyakorlatok segítségével olyan ’kapuk’ nyíltak meg számomra, amikre korábban nem is gondoltam. Ugyan gyermekkorom óta életem része a rajzolás, festés, a különböző kreatív alkotás, írás, szereplés, ám az utóbbi években kapott intenzívebb szerepet, s teljesedik ki bennem.
Ízelítőül 2020-ban született verseimből:
TEREMTŐ KÉPZELET
Mint kecses szirmok
csendes muzsikája,
úgy nyílnak szívemben
a pompás szóvirágok.
Lelkem ringató üzenete,
életemet te borítod
szivárványszín tavaszba,
Nap csókolta nyárba,
s e virágtenger illatán,
képzeletem hullámain
messzi tájakra utazom.
Alkonyi felhők susogása,
tavaszi rétek sóhaja hív,
rebbenő pillangószárny,
csillagok arany orcája
édesgeti szívem zugait.
-Jöjj, éberen álmodj!
Benned új világ születik.
Szólj, dalolj szelíden,
mint selymek surranása,
oly kecsesen szálljon a szó,
szívedből így varázsol
színpompás horizontot,
mesés kincses szigetet
a Teremtő Képzelet.
2020
——————–
SZELÍDÍTŐ
Évezredes kövek szívében
komor, néma csönd ül,
selymes hegyi patak ölében
halvány sóhajjá szelídül.
Kettejük románca lassan,
csobogó dallamot játszik,
s a kő a kedves cirógatásban
finom porszemcsékké ázik.
Eggyé olvad tér és az idő,
a formák ím egyek lesznek,
folyékony, szilárd, levegő,
Te belőlem, én benned születek.
2020
——————–
ÖRÖK SZERELEM
Szívedben meglelsz,
ott keress, Kedves,
kinn lüktet a világ,
benn velem csendes.
Gyermekek vagyunk,
érintsd meg lelkem,
csillagok hullnak,
örök szerelem.
2020
——————–
ERDEI ÖSVÉNYEN
Aranyló fürtökkel
szellő incselkedik,
őszülő lombokon
sárgállón, vöröslőn
Napfivér fürdőzik.
Zizzen a rőt avar,
libben egy pókfonál,
lelassult lépteken
reccsenő gally pattan,
megcsillan ökörnyál.
2020
——————–
ŐSZI FÉNYEK
Illatos alkony ágbogán
narancs fényedben fürdőzöm,
titkok színes árnyékain
bíbor kendőmbe rejtőzöm.
Arany fonalakból szövök
bársonyos lélektakarót,
ködös, fakószürke estén,
édes, pilleálmot hozót.
Mosolyom lenge napsugár,
arcodon ím visszaragyog,
szemeid izzó borostyán,
lelked lelkembe fonódott.
Titkon tovaillant a nyár,
pókhálót sző az őszi csend;
odakinn minden változik,
avarágyon békél a rend.
(Veled oly jó idebent…)
2020
——————–
LÁTLAK…
/Édesanyámemlékére/
Tudod, akkor egy könnycsepp
gördült némán az arcomon,
egy sóhaj nyílt távozni
elgyöngült ajkamon.
Egy könnycsepp, mi lassan,
csendben csordult, s legott
bőröm itta a sós ízű nedvet.
Egy könnycsepp, mi érted,
csakis érted hullott.
Érted?
Egyetlen csepp … majd száz,
és ismét száz követte.
S talán millió is gurult, pergett,
apró gyöngyökként remegtek,
végül patakká, folyóvá duzzadtak.
S Te csak néztél, mosolyogva néztél
a sűrű ködfátyol mögött, tudom,
de már nem láttalak.
Nem láttalak többé e nélküled
kihűlt, ürességtől fuldokló,
oly’ sötéten kuporgó világban.
Féltél? Féltem. Éltél……
S a könnyek? Még visszajárnak…
Olykor egy könnycsepp, egy apró,
kedves könnycsepp gördül arcomon,
majd egy újabb, ám szívemben mosolygok,
mert élsz! Mindig voltál, vagy és
mindig leszel. Álmaimban.
Álmaimban minden éjjel látlak…
2020
——————–
A NYÁR DALA
Édes dallamot leng a szél,
sűrű esőcseppek hullnak,
hárfa húrjain a nyár
lágyan zeng friss melódiát.
Napsugár pendít színeket
szivárvány fényei gyúlnak,
sűrű ködpára köpenyén
színes szalagok simulnak.
Langy szellő fákat cirógat,
virágok sóhaja édesen illatoz,
rózsás alkonyat nyújtózik mélán,
ezüst köntösében mosolyog a Hold.
2020
——————-
AZ IDŐ ÖRVÉNYÉBEN
Szedegettem lélekdarabjaimat,
s az örvénylő idő lassan sodort…
Figyeltem némán életem ezreit,
s kavargott, derengett bennem a sors.
Koldus voltam, ki csupán enni kért,
gyermek, ki szeretetet nem kapott,
voltam nyomorult, béna, kegyvesztett,
naplopó, ki átaludta az egész napot.
Voltam csendőr, rendőr, védtem,
óvtam milliók, s még többek életét.
Voltam szajha, ki árulta egyetlen
megmaradt, becstelen földi értékét.
Ki voltam? Számkivetett. Kalandor.
Világ polgára, tengereken utazó,
s voltam remete, bölcs, javasasszony,
bolond. Sokat, s ha kellett keveset tudó.
Álltam némán, egyedül a csillagok alatt,
mint otthontalan, senki idegen.
s hallottam sűrű jajkiáltásokat,
miket eltemetett végül a hajnali csend.
Voltam rémült, ki hosszan menekült,
életéért küzdve ölt, s futott, rohant.
Szélsebesen, mint megrettent vad,
ki sebzetten végső rejtekére szalad.
S voltam néma. Hangtalan ember,
ki nem képes kacagni, szívből nevetni,
énekelni hosszú, harsogó dalokat,
csak szomorún, mélabús arccal
számolni a lassan múló napokat.
Voltam görög, japán, indián, spanyol,
számtalan nemzet hű, s hűtlen polgára,
voltam férfi, nő, gyermek és fivér,
éltem megannyi szerepem e világba.
S voltam kisleány, kit a sors megszabdalt,
családját veszítve hosszan vándorolt,
véres csatáknak kereszttüzében,
könnyeit nyelve, csapzottan kóborolt.
Voltam tettes és voltam áldozat.
Voltam bíró, s börtönre, fogságra ítélt.
Voltam gazdag, javakban dúskáló nemes,
kinek szolgák hada leste minden intését.
Voltam tiszt, és voltam közlegény,
császári udvarban utolsó cseléd,
s voltam herceg, báró és jó király,
ki szerette, s becsülte háza, s vára népét.
Voltam itt és voltam ott, milliónyi életben.
Éltem, szerettem, haltam, szenvedtem,
s mégis újra és újra születtem, ébredtem.
Voltam, és leszek. Tudja csupán a Mindenható,
a nagy Isteni tervben mikor mit játszunk,
nyerünk, veszítünk, vagy tapasztalunk,
az örvénylő tölcsérben hol, s miként vagyunk.
S hogy ki vagyok most, ki e sorokat rója?
Minden vagyok, minden múltbéli titkok tudója.
Vagyok emlékező, ki bátran tekint a múltba,
s vagyok figyelő, aki épp e jelent írja.
Életünk és sorsunk csillagok őrzik hangtalan,
s írjuk krónikánk, Mi a Földön mindannyian.
S egy pillanat csupán, egy röpke gondolat,
ahogyan életünk perdül-fordul, szalad.
S egy utolsó, apró villanásban, eltűnünk a múltban,
s létezünk a végső igazságban, az Örök ‘valóságban’.
2020
Szeretettel köszönöm a megtisztelő figyelmet!
Budai Orsolya
Oldalaim elérhetőségei:
KORTÁRS TÜKÖR Irodalmi és Művészeti Magazin
Shoya Illustrations
https://www.facebook.com/Shoya-Illustrations-694865067286823
GYÖNGYKALÁRIS – Irodalmi És Művészeti Blogmagazin
https://budaiorsolya.blogspot.com/
YouTube
https://www.youtube.com/channel/UC9MMlzlOTG4-P2vioPUNRfQ/videos?view_as=subscriber
