Czeglédi Gizella festőművész, költő 1951-ben születtem az Alföldön, Hajdúhadházon. Jelenleg Pilisvörösváron élek. Tanítói diplomát szereztem rajz és kommunikáció szakon Esztergomban. Azokban az években a képzőművészet számos ágát kipróbáltam. A festést a pedagógus munka mellett kezdtem. Azóta több száz kép készült el, az utóbbi 30 évben csak olajfestmények. A festményeimet számos kiállításon mutattam be. Szavak és színek címmel 5 kötet került kiadásra, kötetenként 100 festményhez írtam verseket. Az első 4 kötetben életképek, tájképek, arcképek, enteriőrök, csendéletek, kompozíciók sorakoznak. Az V. kötetben 100 híres magyarról látható portré és olvasható a hozzájuk írt vers illetve prózavers műfajban az önéletrajzuk.
2000. óta vezettem a Mű-hely Galériát, ahol rendszeresen kiállításokat, kulturális esteket és még számos más rendezvényt szerveztem. Négy évig voltam elnöke a Pilisi Alkotó Kaptár Egyesületnek melyet a kultúrát, művészetet kedvelő és értő emberekkel alapítottunk. Országos pályázatokat írtunk ki, színjátszó köröket működtettünk, verses köteteket, antológiákat adtunk ki. Az egyesület vezetését 2011-től már átadtam másnak, akkor a festést és a rendezvényszervezést is abbahagytam. A Mű-hely Galériában a saját festményeimből van állandó kiállítás. Minden hónap első szombatján tartunk egy irodalmi estet. A versírás a jelenlegi feladatom. Az öt kötet után a VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. XX. XXI. kötet Színes szavak címmel verses kötetként nyílik az olvasók elé. Mindegyik 200 verset tartalmaz.
SZÍNES SZAVAK VI-XXI.
Néhány kép a hagyományőrző festményeimből:
Czeglédi Gizella: Az élet forgandó I. 2009, olaj, vászon, 117×78 cm
Szavak és színek IV. kötet 117. oldal
Az élet forgandó I.
Mire az éjszaka beköszöntött
a tollból a vers megszökött.
Üresség ül a papíron
várja, hogy a toll moccanjon.
A sötétségben lebeg a költészet
nem törli el az enyészet.
Az ősöktől örököltük a szavakat
új hangok frissítik a dallamokat.
A színek áttörnek az éjszaka varázsán
lebegnek a hangokból olvadt muzsikán.
Az álmodó kinyújtja a kezét
valakitől viszont érintést remélt.
Mosolyog az álom foglyaként
ajkáról üzenet hull lassanként.
A semmiből felkelt egy dallam
áradt mindenfelé halkan.
A gondolatok az égig magasodnak
csendet intenek, várakoznak.
Végtelen a képtára a képzeletnek
az álmodó elméjében ténferegnek.
A múlt pereg, mint házról a vakolat
emlékeket egymásra rakosgat.
Az ablak a mindenségbe bámul
ahol az őszi hajnal téblábol.
Messzire szökött a nyár
térdre rogyott a kukoricaszár.
A napraforgó is száraz, rozoga,
ha elhagyja a sárga sziromkorona.
Az életnek a magok a kútja
utunk a múltunk útja.
Üzenetek hordozói vagyunk,
ha álmodunk s ha ébren vagyunk.