Czibere Anita

 

Czibere Anita vagyok a költészet gyermekkorom óta közel áll hozzám, szerettem, szeretek elmélyülni színes világában, megtanulni és szavalni is a verseket.
Az első verseim a 90-es évek elején születtek, de legnagyobb részük mégis az elmúlt években íródott, s került publikálásra. A Szerzői oldalam mellett, több Irodalmi és Művészeti csoportokban és oldalakon is jelennek meg verseim, s kapok elismerő lehetőségeket erre. Egy 2020-as Antológiai kötetben is szerepelnek verseim, s legközelebbi tervem egy saját verseskötet megjelentetése.
Verseim legfőbb témája a természet, a spiritualitás, a szerelem, az élet szép- és drámai pillanatai, melyhez saját életem megtapasztalásai szolgálnak alapul, de érdekelnek más emberi sorsok is, amelyeknek életképei, érzelmi hangulatai szintén megjelennek a verseimben. Lelkem elhívására kezdtem el verseket írni,
melyek a belső csend, a -fény, s a mélyről jövő ihlet által formálódnak sorokká, majd versekké.
Mottóm: Írni egy Lélekbe mártott tollal, s a szív festményként jelenik meg a sorokban.
Az éjszaka csendjében, a hajnal tisztaságában sokszor beszédes a Lélek, Fénye felragyog, s belevetül a sorokba.
Az alkotás megnyugtat, örömmel tölt el, s nemesít. Kifejezésre kerülhetnek általa a belső értékek, bennem kimunkálódott értékes tanulságok, tanítások, melyek segítségül szolgálhatnak embertársainknak is. A versek képesek megszépíteni, vagy ünnepnapokká varázsolni a szürke hétköznapokat is, a művészet, a költészet az emberek érzelmeire és Lelkére hat leginkább.
Verseim:
 
Az alkony bársonya
 
Az alkony mézszínű bársonyában,
könnyed reptű madár szárnyak,
lágy suhogása, mint lelkem röptéből,
feltörő lágy sejtelmű dallamok, melyek,
varázsütésre rezdülnek, a megérintő, bölcs
csend szent beszéde, erőt adó ölelése,
Tündérek meséje.
Erőt rejtő alkony talány, hol a szívem,
megnyugszik már, teljességgel karöltve
jár, s reménységgel új napra vár.
Új nap, s remény, mindegyik más,
minden nappal új tanítás, napok jönnek,
napok mennek, csak egyszer élhetünk
meg egyet, s minden nap ettől lesz különleges.

 

 

Kék és narancssárga
Megfoghatatlanul magasztos
kékség, erő, végtelenség,
narancsos öröm színében szelíden
visszatekintő, horizont ívén
fejet pihentető, álmodozó napfény.
Kék és narancssárga színekbe
öltözött táj, s a még ki nem hűlt nap,
mint kandalló tüzének fel-felcsapó
lángja, csókjaival melengeté, széles
karral átölelé a kihűlni készülő
éjszakai táj lidérces csendjét.
Búcsúzna, hisz álmatag már,
de tekintetét rabul ejtette e táj,
szomorúan tekint vissza, hisz
nem lát mást, csak elmúlást,
– kiszáradt, törött faág, kopár szikes
világ, – adná még melegét, adná még
éltető fényét, hogy minden szépsége
teljében éledjen újra még, de az
alkony pihenni hív, s leszáll a sötét éj.

 

 

 

Őszi fényben

Őszi fényben fürdik a táj,
őszről mesél már a világ,
lágyabb fények szeretgetnek,
édesebben ölelgetnek.
Simítása édeskésen,
szív zugához ér szelíden,
“elmúlása” varázst üzen,
újjászületésért pihen.
Természetnek örök álma,
gyönyört hint az őszi tájra,
benne rejlő szép kikelet,
gyönyörfényben újjászület.
Őszi fények oly szelídek,
szeretettel felénk intnek,
hívogatnak, szívhez érnek,
elmélyülésünkre kérnek.

 

 

Végtelen Kék

Mikor földre száll az ég,
s ragyogó kékkel borítja
a rétek tengerét, mikor
hullámzik a fény, az égi fény,
s virágok szirmán tündérek táncával
hirdeti a reményt.
Mikor kéklő virágszőnyegként
földre száll az ég, s szirmait,
mint ékkövek terité szét, a jóság,
a Szeretet ölelő voltát üzené.
Hol a horizont kéklő végtelenjében
olvad össze a rét és az ég, hol
már határok nélküli a végtelenség,
ott üzen a Lét, a Gyönyör végtelen
óceánja, Ki Lélekcseppjeit mind hazavárja.

 

 

 

Eső után

Az eső után elmerengtem,
égi könnyekkel tisztára mosott lelkemen.
Könnyek a Mennyből, mintha mind
enyéim volna, s szívem érpatakán át
a fájdalmat mind tisztára mossa.
Könnyek az égből, mintha minden cseppje
értem hullna, s suttogó biztatással,
a vízcseppek koppanó imája,
csakis értem szólna.
Átnedvesedett ruhába, s a bőröm áztatta
égi fénylő adományba, a tó tükrében,
megnyugvó arcom fénylő tekintetét csodálva,
álmodtam át magam egy sokkal szebb világba.

 

Megosztás:

Share on twitter
Share on facebook