Dáma Semes – Bogya Eszter
szobrász, dalénekes, zeneszerző, népi gyógyász
A MAGYAR KÚLTÚRA LOVAGJA
A világ minden kincse a tiéd lehet, ha megtanulsz önzetlenül szeretni.
Vallom és mindent elkövetek, hogy így is éljek.
1992-ben kezdtem hivatás szerűen a faragást, de mivel édesapám bútorasztalos volt, így egész kicsi korom óta megismerkedhettem, és megszerethettem a fát, ami azért sem volt számomra nehéz, mert a természet szeretete és hogy a Bakonyban nőhettem föl segített ebben. Kitűnő képzőművészeti tanáraim voltak, köztük Bodonyi Ferenc festő, népművész tanár és Búza Barna szobrász. Majd szinte az iskolával egy időben, alapítottunk szobrászkollégámmal, egy nemzetközi fafaragó tábort, mely a mai napig is, falu és községfejlesztés címén működik.Stílusomat nem nagyon lehet behatárolni. Munkáim a barokk ötletgazdaságával, és a reneszánsz újfajta mozgásával tökéletesen kiegészítik egymást, szobraim mindig tettrekészséget sugallnak és ettől egyediek. Én voltam idehaza az első, aki kitörve a megszokottból, a kényszeres behatároltságból, dombormű alkotásaimban nem használtam keretet, hanem szabadon hagytam kifutni a vésett alkotásokat. A nők között én voltam az első idehaza, aki láncfűrésszel és maróval faragott. Köztéri szobraim az egész országban megtalálhatóak, csakhogy egypárat említsek: Nepomuki Szent János, Petőfi, Szent István, különböző emlékművek, és életfák. Országos művészeti csoportokban kamatoztatom tudásomat, mint a Művészetbarátok egyesülete, Cserhát művészkör, csak egy pár a sok közül. Népművészeti táborokban tanítom a gyerekeket népi fafaragásra, ősi magyar díszítést ornamentikát használva. A faragással egyidőben kezdtem énekesi pályámat, habár ezt is egész gyerekkorom óta műveltem. Zeneszerzéssel vers megzenésítéssel is foglalkozom. Fellépek különböző rendezvényeken, kiállításokon, fesztiválokon.
Díjaim, egy pár a sok közül:
Prima Primissima díj
Érdemérem Súr községért
Pró Urbe díj Üllő városáért
Népművészet kiváló mestere
Magyarságért aranyérem
