Varázslatos babavilág a bánhorváti Platthy-kastélyban
Guba Rózsa babakészítő népi iparművész világot bejárt, pazar munkáiból nyílt kiállítás a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bánhorvátiban, a patinás, barokk Platthy-kastélyban.
A közel 150 saját készítésű miniatűr makettból álló kiállítás május 29-től június 27-ig látogatható. A három korabeli teremben és a folyosón kialakított látványtérben szinte életre kelnek az ismert történelmi figurák. Megjelennek az európai országok viseletei, divattörténeti ruházatai. Magyarország népviseletei, népszokásai, régmúltunk pillanatai idéződnek föl a jelenetekben. Jól megfér itt egymás mellett VIII. Henrik, Stuart Mária, Albert Einstein, Deák Ferenc vagy a magyar vidék embereinek életstílusa, mindennapja. Az installáció által életképekké állnak össze ezek az alkotások. A kiállított tárgyak a hagyományőrzés mellett egyszerre nyújtanak kulturális és esztétikai élményt a látogatók számára.
A babakészítés nem szokványos módja a kultúra terjesztésének, a hagyományőrzésnek. Nevezhetjük szenvedélynek, elhivatottságnak is. Hogyan és mikor kezdődött ez a szerelem?
Igen, itt Közép-Európában ez a művészeti ágazat valahogy megrekedt a bábuk beöltöztetésében. Szerintem ezzel szenvedünk is eleget, azok akik néhányan próbálunk mondanivalót,üzenetet is közvetíteni egy alkotással. Ha kicsit bővebben szemléljük a világot, akkor azért találunk bőven csodákat. Én gyermekkorban nem vonzódtam a babákhoz, inkább fúrtam – faragtam. A textilek viszont érdekeltek, azokat mindig is gyűjtöttem, aztán ha úgy adódott fel is használtam valamire. 1985-ben kaptam meg a népi iparművész címet, utána az akkori „vasfüggöny turizmusban” próbáltam érvényesülni főállásként. Mondhatni szerencsém volt, bekerültek a babáim az akkori elit szállodákba, illetve számtalan felkérést kaptam akár állami ajándékok készítésére, akár nyugati munkákra. Igazából ott kezdtem érezni, hogy többet is bele lehet tenni egy egyszerű babába mintha egy szokásos szuvenírnek készülnének.
A több mint negyven év alatt hazánk számtalan tájegységének népszokását, hagyományát földolgoztad. Nevezetesen mely vidékek népviseletét, életstílusát mutatod be?
A magyar tájegységek tekintetében a palóc viseleteket kivéve talán szinte mindegyiket feldolgoztam már. Persze voltak és vannak néhány palóc viseletű babáim is.. Imádom, szeretem, csodálom a palóc viseletet is, de valahogy így alakult a 80-as években (lehet azért, mert akkoriban a „matyó babákból” volt pont elég minőségi darab a magyar piacon a turizmus számára, így más irányba indultam), azóta pedig már talán hagyományként tartom ezt a kivételt. Az Alföldön születtem és ez meglátszik az életképeken is , ezeket nagyon szeretem feldolgozni , hiszen a saját szememmel láttam gyerekként.
Az utóbbi években pedig inkább a divattörténeti és történelmi viseletek, hagyományok foglalkoztatnak.
Zsűrizett babákról beszélünk, melyeknek mindegyike természetes anyagból készült, textilből. Aprólékos munkával érhető el, hogy az arc éljen: a szem huncutul mosolyogjon, vagy éppen elkomoruljon a tekintet, a homlok redői pedig gondról, öregségről árulkodjanak. Gondolom, nyitott szemmel jársz-kelsz a világban, de mégis miből táplálkozik a babák élethű megformálása? Mi inspirál alkotásra?
Igen, főleg a népviseletes babákat zsűriztettem anno, a művészeti vagy divattörténeti babáknál erre nem is igazán van lehetőség, főként a külföldikre nézve . Számomra már sok éve az igaz „zsűri” és inspiráció a látogatók visszajelzése. Ezért is a kiállításokra helyezzük a hangsúlyt, mint egy komplett művészeti produkcióra. Ha lehetőségem van rá, akkor sokszor el is látogatok a kiállításokra, szeretek a látogatókkal beszélgetni, tájékozódni. Az számomra sokkal többet jelent, mint az, hogy mennyi babám kapott anno „A” kategóriát zsűri bizottságától.
Rengeteg idő lehet a tárgyak „életre keltése”, a részletek kidolgozása, és akkor még nem is említettem a kellékeket, hiszen azt is magad készíted, gyűjtöd az alapanyagokat. Miként egyeztethető össze ez a sokrétű tevékenység a mindennapok teendőivel? Napirendszerűen „babázol”, vagy hangulat, ihlet függő az alkotás?
Ha munkának fognám fel, akkor lehetetlen is lenne bármit mellette tevékenykedni. Ez jelenleg inkább kikapcsolódás, sokszor kikapcsol a gazdasági területű cég működtetése mellett. Egy bizonyos gyakorlat után nem is a konkrét fizikai kivitelezés a nehéz vagy lassú folyamat. Persze tudni kell miniatűrben fejet faragni gipszből,melyre a textil és a fedőréteg francia zsorzsett kerül , ruhát varrni, festeni és még sorolhatnám, de a legnehezebb fejben először megfogalmazni, hogy mi az amit szeretnék megalkotni. Azután persze még hozzájön az ötlet utáni kutatás. Az internet világában ez azért egyszerűbb, de régen egy szoknya ránca miatt akár 200 kilométert kellett utazni, hogy pontosan hogyan is van az a valóságban. Szóval a kirándulás is megvolt.
Több babacsoport komplett jelenetekbe van fölépítve, s ez a babák életterének kialakítását, a növény-állattvilág természetes jelenlétét követeli meg. Alapos gyűjtőmunka előzi meg a természetes mozgástér kialakítását. Járod az erdőt, mezőt, gyűtögetsz?
Igen. Sok olyan természetes alapanyag van, amit az erdőből lehet beszerezni. A család gombát szed a kosárba, én pedig mohát, gallyakat. Ettől komikusabb már csak az, amikor textilanyag után vadászok. Sokszor turkálókban is kifogok egy-egy régi anyagot, amit már nem árulnak boltban. Persze nem is nézem a konkrét ruhát, csak azt, milyen csipke van rajta. Képzeld el az eladó arcát, amikor leteszek a pultra 60+ évesen egy rakás olyan kisestélyit, miniszoknyát, ki tudja mit, amit egy tisztességes 20 éves is még farsangkor is meggondolna, fogadásból felvegye-e. Néha a vásárlásaimat érdemes lenne videóra venni ,de alapjában egy vidám embernek , mint én ennek is bele kell férnie.
Úgy tudom, egyidőben látogatható volt a kiállítás az Őrségben, saját ingatlanodban. Ez a lehetőség megszűnt? Csak ideiglenes, úgynevezett vándorkiállításokon tekinthetik meg a látogatók a gyűjteményt?
Igen, az Őrségben ez egy időszakos kiállítás volt csak, mivel a ház a régi mivoltából adódóan alkalmas, megfelelő környezet a babakiállításhoz. A látogatók szerették nagyon, tényleg egy nagyon közvetlen, emberközeli kiállítás volt. Igyekeztem nagyon hangulatossá tenni még az udvart is , készítettem egy „ korombéli nénit „ 170 cm nagyságban és kiültettem a dombra a muskátlis kocsi mellé. Volt aki köszönt neki , volt szomszéd aki megkérdezte a családtól , hogy haragszik a Rózsa , hogy nem köszön vissza? Ezeket a dolgokat szeretem igazán , mert ilyenkor igazol vissza mennyire sikerült amit szerettem volna kifejezni. De azért otthon sokkal több kötöttséget ad, mint egy önálló bemutatótér.
Jelenleg ezt a kiállítást igyekszünk egy önálló kulturális produkcióként bemutatni. Az alkalmas környezetet azért minden esetben mérlegeljük, nem az a cél, hogy mindegy hol jelenünk meg, csak sokan lássák. Eddig ebben is szerencsénk volt, sikerült szép és érdekes bemutatóterekben megszervezni a kiállításokat. Persze vannak, lesznek rész megjelenések is, főleg külföldön, ahol például galériákban, több kiállítós rendezvényen kevesebb babával jelenünk meg.
Budapesten elkezdtünk megszervezni egy állandó kiállítóteret, mert úgy gondolom, ott lehet rentábilis a nemzetközi turizmus jelenléte miatt is. Tárgyalásokat kezdtünk önkormányzatokkal, intézményekkel, de a bürokrácia malmai lassan őrölnek, nem könnyű velük dűlőre jutni, a járvány pedig megállította az ilyen irányú előkészületeket.
Érdekes lehet a babakészítés folyamata. Van-e lehetőség egyes munkafázisok megtekintésére, egyszerűbb tevékenységek kipróbálására?
Ilyet sajnos nem szoktam tartani. Nehéz is lenne a többi elfoglaltságom mellett még oktatni,, workshopot tartani.
A babák bármelyike megvásárolható? Megrendelésre elkészíted a kiválasztottat?
Nem, vannak olyan darabok amelyek csak kiállítási darabok. Persze ajánlatot meghallgatok… De van amelyiket megvásárolják akár rendelésre is. Itthon azért ez a ritkább, ezek nem a pár ezer Forintos babák. Közép-Európában ezt inkább egy önálló produkciónak szánjuk, amit a látogatók megtekintenek. Ezt építgetjük folyamatosan, ahogy időnk, energiánk engedi.
Alkotásaid már bejárták a világot. Mely országokban jelentél már meg e sokszínű, gazdag gyűjteménnyel?
Az egész kollekciót azért nehezebb mozgatni, itt a Platthy-kastélyban látható mennyiség is két kisteherautót tett ki. Kisebb darabszámban mondhatom, hogy Európában ahol érdekes volt ott már jártak a babáim valamilyen formában. Elmondhatom , hogy „ sok gyerekem van a világban” , hiszen Amerikától- Japánig , illetve Európa több országában. Hiszen mindig van , hogy egyszerűen elkönyörgik tőlem valamelyik darabot.
Mennyire van igény itthon a kiállításra? Hol találkozhatott a hazai közönség babáid csodálatos világával?
A látogatók részéről igény van rá, azt hiszem nagyobb is, mint számítottuk, amikor megpróbáltunk egy komoly formát, imázst, rendszert tenni ebbe a babakiállításba. Ami nehéz, az a szervezési oldal, megtalálni a megfelelő helyet, partnereket a kiállításhoz. Sajnos nem mindegy a kiállítási környezet, vannak költségei, amortizáció, reklámozás, hogy a kiállítási anyag értékét ne is említsem és ez a szemlélet úgy érzem itthon még nagyon új a kultúraszervezés területén. Saját rendezés is tervben volt több helyen, de a járvány idénre ezeket keresztbe húzták, úgy tűnik. Szerencsére legutóbb a járványügyi lezárások előtt egy hajszállal még sikerült ősszel az Oldtimer Shown Budapesten megjelenni egy hétvégére.
A vírus alatt sem pihentél. Újabb és újabb gyöngyszemek születtek fantáziád, kezed által. A Platthy-kastélyba már ezt a kibővített gyűjteményt hoztad. Emelj ki néhány friss alkotást!
A magyar területen maradva próbáltam elkészíteni a teknővájókat, vályogvetőket életképben. Ezek is már szinte kihalt szakmák. Az utókornak biztosan érdekes, hogy ilyen is volt mint szakma.
A külföldiekben is vannak újak pld. Charlie Chaplin , miután Albert Einstein legjobb barátja volt és mind a ketten kiváló karakterek.
Történelmiekben Valois Margit francia királyné , vagy Mary Tudor.
A szenvedély, az alkotni vágyás fűt: csillog a szemed, amikor „övéidről” mesélsz.
Mindig szerettem valami újat létrehozni és talán ezek a kihívások hajtanak. Az arcoknál megformálni a huncutságot , hogy a textil arc ezt vissza tudja esetleg adni , vagy egy vidám mosolyt , vagy egy olyan mozdulatot kihozni a textilből, ami hasonlít a valósághoz.
Milyen cél lebeg előtted egy-egy babakészítés alkalmával?
Próbálok minden esetben valami mondanivalót, mai divatos szóval élve feelinget adni abból a korból, társadalmi helyzetből, amiről az alkotás szól. De hát a művészetnek ez (is) lenne a lényege, hogy üzenete legyen annak amit alkotunk, ki-ki lássa meg a neki szólót, ne csak egy materiális feldolgozás, egy anyaghalmaz jelenjen meg előttünk.
Milyen terveket dédelgetsz szíved mélyén? Mit szeretnél megvalósítani a közeljövőben?
Én szeretnék továbbhaladni ezen az úton, tovább építeni ezt a babakiállítás projektet. Az utóbbi évek eseményei, járványügyi lezárások azt megmutatták, hogy szinte naponta változtatni kell a terveken, de a visszajelzések töretlenül jók, egyre többen kedvelik a kiállítást.
Kedves Rózsa! Terveid megvalósításához kívánok erőt, egészséget, kiapadhatatlan ihletforrást, hogy kezed életre kelthesse a csodás babákat hirdetve a kultúra, a hagyományőrzés gyökeret adó erejét.
Köszönöm szépen az interjút magam és a hagyományőrző média nevében köszönöm az interjút!
Orosz Margitnak aki az interjút készítette
(2) Guba Rózsa Babakiállítás | Facebook
