Interjú Komondi Magdi festőművésszel a hagyományőrző média oldalon

 

 

Interjú  KOMONDI MAGDI festőművésszel
Mester, bölcsességeddel taníts meg rá, hogy Fény legyek a vakok számára, hogy melengethessem szívüket és világíthassak nekik a sötétben, amíg saját tudásuk révén fel nem tudják szítani tüzüket, hogy végre elhagyhassák a sötétséget és kinn élhessenek a Nap fénye alatt.

Joan Grant

Egy Nemzetközi Virtuális Kiállítás kapcsán ismertem meg Komondi Magdi festőművészt.

Kedves, őszinte tekintete, a festményeiből áradó élet és szeretet nemcsak egy kiváló alkotót sejtet, hanem egy érdekes, sokoldalú embert is.

Ismerkedjünk meg egy gazdag életúttal, amiben kiemelkedő helyet kapott a látássérült barátokkal való kapcsolat. 

KOMONDI MAGDI

Kedves Magdi!

Sok szeretettel köszöntelek!

A művészetek különböző ágaiban tevékenykedő alkotók sok esetben már gyermekkorukban érdeklődtek a művészetek iránt. Veled is így történt?

Igen. A művészetek iránti érdeklődés gyermekkoromban kezdődött. Édesapám hobbi szinten zongorázott, opera-lemezeit hallgattuk rendszeresen. Így akaratlanul is természetessé vált már kiskoromban a zene szeretete. A négy idősebb testvérem más-más művészeti ágban fejlesztette tudását, melyből szintén „ragadt rám”. Legfiatalabbként 10 éves koromtól sportoltam az épp végzett iskola sportcsapatában, majd munka mellett a tömegsportban. Gyakran töltöttem a nyári szünidőt falun, így megismerkedtem a népi szokásokkal, népi játékokkal, hagyományokkal, népzenével, néptánccal is. Érdeklődtem a művészetek iránt, kulturális programokra jártam. Évekig szinte mindegyiken részt tudtam venni Győrben, mert az iskoláskori barátnőm édesapja – annak idején – városi vezetőként kapott 2-2 db tiszteletjegyet és azokat átadta lányának, aki pedig engem hívott magával a legkülönbözőbb városi rendezvényre. Középiskolában és utána munkahelyemen is sport- és kultúrfelelős voltam, összesen kilenc évig, gyermekem születéséig.

Mikor kezdtél el festeni?

Alkotóként a vakok és gyengénlátóknál végzett segítő munka során kapcsolódtam be a festészetbe. Először nagyobb méretű szőtteseket készítettem. Ez hosszadalmas és fárasztó munka. A sok ülés nagyon igénybe vette a hátam és vállam. Ez fájdalommal járt együtt, ezért a szövött képek készítése után 2007-ben domborított felületű, tapintható festmények, képek készítése céljából kezdtem festeni, hogy a vakok és gyengénlátók ujjbeggyel tapintani tudják. Korábban nem festettem, nem is állt szándékomban, autodidakta módon fejlesztettem ez irányú ismereteimet, mert amit csinálok, azt jól akarom csinálni!  Közben megszerettem a festészetet, sok új ismeretséget és sok új barátságot kötöttem.

Hogyan kerültél kapcsolatba a vak és gyengénlátó emberekkel?

Vakok és Gyengénlátók Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesületével oly módon kerültem kapcsolatba 2005-ben, hogy Barátnőm, aki akkor segítette a látássérülteket, bemutatott nekik és aztán már a rendezvényeiken én is részt-vettem. Ő a továbbiakban a helyi mozgássérült egyesülettel más terv megvalósításán dolgozott; ezért felkért, hogy a kézműves szakkört vezessem.  Elvállaltam és megtanultam szőni. Rögtön bekapcsolódtam a szakköri munkába. Tapintható, domború felületű szövött képeket készítettem és azokból rendszeresen bemutatót tartottam. Hamarosan tapintható festményeket is festettem. Kerámia tanfolyamokra is beiratkoztam, hogy agyagozásban is segíteni tudjak. Kísérőként velük tartottam kirándulásokra, külső programokra.

Vakok és Gyengénlátók Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesülete Facebook

 

Miben tudtad őket segíteni?

Amikor a szakkörhöz kerültem, akkor többen már nagy gyakorlattal, szépen szőttek, de ha egy-egy hiba becsúszott, azt korrigáltam; meg a végén az eldolgozásban kellett a segítségem. Az újabb csoporttagoknak pedig az alapoktól kellett átadni az ismereteket és a fejlődést irányítani, a korrekció mellett.

Milyen személyes élményeid, kapcsolataid vannak a csoporttal, más látássérültekkel?

Egy vásárra készültünk, az egyik gyengénlátó asszony a szakkörön sérelmezte, hogy egy nélkülem, hibákkal és nem párhuzamos szélekkel készített szőttes-rész ellenőrzése alkalmával úgy láttam, hogy nem lehet kijavítani, csak ha felbontjuk, és újra szövi. Erre némi felháborodással, azt válaszolta: – Nem mindegy, hisz úgyis tudják, hogy vak készítette.

Mondtam neki, hogy biztos vagyok benne, hogy meg tudja jól csinálni, mert a szőttes oldalának párhuzamosságát az ujjakkal lehet ellenőrizni, ez csak figyelem és igényesség kérdése. Ezt az asztalnál mellette dolgozó, születése óta nem látó asszony hibátlan, precíz munkájára hivatkozással támasztottam alá. Azokat átnézve, még a látók közül se gondolná senki, hogy látássérült készítette. Több díjjal jutalmazták is már csodálatos szőtteseit és kötött pulóvereit, tarisznyákat, egyéb dísztárgyakat.  Az előbb még háborgó asszony eztán felbontotta a rontott szövésrészt és másodszorra már szép munkát végzett.

Példaértékű számomra az a szorgalom, igényesség, kitartás, amit munkájukban láttam. Engem mindig nagy örömmel tölt el a szép munkáik látványa. Az meg különösen, ha azokat a versenyeken, nagyközönség előtt is elismerik, díjazzák.   Az Egyesület tagjaival megszerettük egymást. a tapintható szövött-, festett képeimet és a festett kerámia faliképeket a helyi bemutatókon kívül Siófokon, Mosonmagyaróváron, Sopronban, majd Budapesten is csoportosan, nagy létszámmal meglátogatták. Továbbá Budapestről, a Vakok Iskolájából egész osztállyal érkeztek a vidéki kiállításra is.

Nemcsak a Győr- Moson- Sopron Megyei Egyesületben, hanem mindenütt összetartó, ügyes, csupa-szív csoportokkal ismerkedhettem meg. Mindenkivel barátságosak, érdekli őket a sport, a művészetek legtöbb ága. Szeretetreméltóak, jó barátok lettek számomra. Többen közülük nagyon szépen mondanak verset, vagy énekelnek, zenélnek. Szívesen részt vesznek koncerten, irodalmi és színházi esteken, kirándulásokon.

6 éve elköltöztem ugyan Győrből Budapestre, de amikor hazalátogatok Győrbe, akkor meglátogatom őket is és olyankor egy-egy foglalkozáson igyekszem hasznukra válni a Rehabilitációs Központban. Amikor módom van rá, igyekszem bemutatkozási lehetőséghez juttatni látássérült barátaimat.

Például: az alkotásaimról készült (festett világom, szövött képeim, festett kerámiák) videókhoz a fiatal, látássérült Jánoki Márió zongoraművész (képen is látható) barátom dalait használtam fel.  A D39 Kultúrtérben tartott két tapintható kiállítás megnyitójára is őt és a Vakok Intézetében alapított (képen is látható) Landini együttes tagjait hívtuk meg zenélni.  A verseket is látássérült barátaim mondták el.

Találkoztál örömteli példákkal is?

Igen! Sok nehéz helyzetben voltam már magam is, amelyeket meg kellett oldanom, de abba mélyebben bele sem merek gondolni, hogy mi lenne, ha látásomat veszteném…

Meghatódva hallgatom történeteiket, amikor elmesélik, hogy erős akarattal, pozitív gondolkodásukkal mi minden nehézséget el tudnak fogadni, vagy megoldanak. (Sokan jóval kevesebb miatt kétségbeesnek….)  A rengeteg példa közül, először egy járvány előttit mondanék el.

A GYMS Megyei Egyesület tagjai a Szépművészeti Múzeumba jöttek kiállítás-látogatásra. A győri szakkörből ismert teljesen vak asszony nem a csoporttal érkezett a vonattal Győrből, hanem Sárospatakról. A rokonaitól jött egyedül, busszal a Népligethez. Amikor érte mentem a Népligethez, akkor tudtam meg, hogy Budapestről majd nem haza megy a csoporttal Győrbe, hanem még egyedül elutazik Hévízre, üdülni több napra…

Másik példák: 2022-ben hallottam egy szintén születése óta vak fiatalember elmondásában: Három gyermekes családjával családi házban élnek és fával fűtenek. Addig keresett és levelezett az interneten, míg megoldást talált arra, hogy vakon is balesetmentesen működtethető, biztonságos elektromos favágó gépet tudjon beszerezni és kezelni, hogy megkönnyíthesse a helyzetéből adódóan, különösen nehéz feladatának megoldását.

2022. januárban történt, hogy egy napra mennem kellett Győrbe, valamit intézni. Akkor is úgy alakítottam a dolgomat, hogy aznap a szakköri foglalkozásra el tudjak menni. Amikor az egyik, szakköri gyengénlátó barátnőmmel egyeztetni akartam, érdeklődtem hogylétük felől. Ő elmesélte, hogy decemberben (sokadszor) műtötték a szemét. Örömmel újságolta, hogy jól sikerült a műtét, a hónap végén megy kontrollra és akkor vizsgálják meg, hogy szemüveggel lehet-e még javítani? Átéreztem helyzetét és boldog voltam. Meghatódtam örömömben, hogy könnyebb lesz élete.

Szövött képeid hol láthatók?

Szövött képeim egy része saját tulajdonomban van; néhányat barátok választottak ki; de a Győri Vakok-és Gyengénlátók Egyesületéhez és az Arab Országi Vakok Szövetségéhez, valamint a Hollandiában működő Maharishi Meditációs Oktatóközpontba is került.

Autodidakta módon fejlesztetted az ismereteidet. Képzéseken is részt vettél?

Igen!                                                                                                                                                  2007 – 2014 között harminchét festőtáborban vettem részt. Közülük tizenhatban Sáska Tibor festőművész és művésztanár irányításával. Minden este a táborban részt vevő 25-35 alkotó aznapi munkáját kitette és közösen megbeszéltük, hogy mi-miért jó, vagy nem jó?  – és hogyan lehet még jobbá tenni? – Abból tanultam a legtöbbet.

2010 – 2012. között 2 évfolyam Képzőművészeti Szabadegyetem hallgatója voltam, ahol Bálványos Huba Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, egyetemi tanár és Fiók László festő- és grafikus művész, valamint Dóri Éva szobrászművész-vizuális tanártól kaptam értékes útmutatásokat.

Melyek a legemlékezetesebb alkotótáborok, amelyekben részt vettél?

Szerencsésnek tartom magam, hogy lehetőségem adódott a világ távoli országaiba is, csodálatos helyszínekre eljutni; a környező városok nevezetességeit, kultúrájukat és festészetüket látni; ott festeni és alkotni.

2010 – ben az USA-ban egy hónapos tanulmányi utazást tettünk a győri Beőthy Társaság festőivel a Niagarától Floridáig.  Több városban a „Magyarok Háza” vendégei voltunk.  Daytonban az egyetemen tartottuk a festőtábort, ott rendeztek bemutatót festményeinkből.

2010-ben sikeresen pályáztam és kaptam meghívást 2011 februárra Indiába, 2 hetes művésztáborba, Jodhpurba. A tartományi maharadzsa palotájában köszöntötte csoportunkat. Zárásként Delhiben, a Magyar Kulturális Központban rendeztek kiállítást munkáinkból.

2012-ben Balin három hetes művésztáborban vettem részt, melynek része volt egy hét turisztika is. Érkezéskor Ubudban, Indonézia leghíresebb festője és fotóművésze: Mario Blanco fogadást tartott részünkre. A családi, reneszánsz múzeumának a kertjében festhettünk egy nap és az ott-tartózkodásunk végén kiállítást rendezett festményeinkből.

2021. júniusban, Ausztriában 1 hetes, meghívásos művésztáborban vettem részt Ebenfurthban. A környék művészeti érdekességeit megmutatták nekünk és 2 nap szabadtéri kiállítást és vásárt rendeztek számunkra.

2012-ben Novákfalva üdülőfaluba kaptam meghívást alkotótáborba és ezután a csoporttársakkal együtt a Novákfalvi Művésztelep egyik alapítója lettem.

A festészeti stílusok közül melyik áll hozzád a legközelebb?

Az impresszionizmus áll hozzám közel. Szívesen kísérletezek a legkülönbözőbb anyagokkal, képalkotó technikákkal. A színekkel való játék közben alakulnak ki a nonfiguratív ábrázolású, viasszal festett képeim. Eddig – mint az élet más területén is – a festésben is harmóniára törekedtem.  Az utóbbi időben a kollázs és montázs technikával ismerkedem, vegyes technikát is szívesen alkalmazom. Szeretem a természetet, az embereket, és mindent, ami szép a szemnek és a szívnek. Örömömet lelem a tanulásban és az alkotásban; célom, hogy ez által örömet szerezzek másoknak.

2011 és 2013-ban az EU területén működő, Komolyzenei, Művészeti, Irodalmi Művészeti- és Tudományos Alkotó Díjak odaítélésével Foglalkozó Kuratórium pályázatára összesen ötvenöt darab festményemet nyújtottam be.    Mindkét alkalommal megtisztelő díjat adományoztak részemre.

Mutatnál a különböző technikákkal készített alkotásaid közül néhányat?

Két festményemet Bóza György videó formájában feldolgozta:

-Mélyebb betekintés, Komondi Magdi “Lila mályva” című festményének rejtett részletei:

-Mélyebb betekintés, Komondi Magdi “Mező virága” című festményének rejtett részletei:

 

Milyen képzőművészeti egyesületeknek vagy a tagja?

Tagja vagyok Budapesten a Művészetbarátok Egyesületének; Honvéd Kulturális Egyesületnek; a Belvárosi Művész Klubnak; a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft-nek; az Országos Képző- és Iparművészeti Társaságnak és a Mészáros László Képzőművészeti Egyesületnek; valamint a dr. Kesztyűs Ferenc Nemzetközi Képzőművészeti Magániskola Műhelyének; a Kassák Alkotóművészek Baráti Körének; a Cserhát Művész Körnek; a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek.

A felsoroltakon kívül, a festészeti pályám kezdetétől Győrben a Beőthy Képző-, Iparművészeti- és Irodalmi Társaságnak, ahol a Beőthy Galéria felkérésére 2007-ben megjelentettem a „Fényben, árnyékban” című bemutatkozó könyvemet is.  Mosonmagyaróvári megtisztelő vendégkiállítói meghívások után csatlakoztam a Tallós Prohászka István Művészeti Egyesülethez is.

A Római Sas Lovagrend tagja is vagy. Kérlek, beszélj erről!

A Római Sas Lovagrendről röviden.

A Római Birodalom korai szakaszában jött létre a római lovagok közössége. Az első időszakban a lovagok, mint ahogy arra a megnevezés is utal, lovas katonák voltak. A leggazdagabb polgárokat, városvezetőket sorolták közéjük. Évszázadok alatt a lovagok rendje sok változáson ment át, hosszú idő alatt alakult ki a Római Sas Lovagrend. Tagjaival szembeni főbb elvárások, kötelezettségek ma is azonosak az alapítói elvekkel. Például: Az adott szó szentsége, erkölcs, becsület, elhivatottság. A betegek, elesettek oltalmazása, rászorulók megsegítése. A haza szeretete és megóvása akár az élete árán is. Nem futamodhat meg a nehézségek elől. Aktívan dolgozik az országa és a közjó érdekében. Esküjét és adott szavát bármi áron megtartja. Önzetlen és adakozó. Küzd a gonoszság és igazságtalanság ellen, minden körülmények között, stb…”

A Sas Lovagrendnek sok gazdasági vezető, vállalkozó és művész a tagja.

Ajánlással minden olyan személy csatlakozhat, aki a fenti elvárásoknak megfelel, továbbá környezetük által elismert tevékenységet folytat. Úgy is mondják, hogy valaki nem attól lesz lovag, hogy leteszi a lovagi esküt, hanem a korábbi életében végzett munkája elismeréséül avatják lovaggá.

Ajánlóim a látássérült embereket segítő 15 évi karitatív munkám, továbbá a képzőművészeti tevékenységem alapján hívtak meg és jelöltek 2019-ben a Római Sas Lovagrend tagjai közé.

2020-ban történt a lovaggá avatásom és beosztásom a Szenátus Kulturális Bizottságához, ahol előléptettek „Quaestor”-rá. Azóta részt-vettem rendszeres feladatvállalással Nagyfügeden, a Sas Lovagrend Táborhelyének a kialakításánál. Leginkább a parkosítási munkában segítek. Megtisztelő lehetőséget kaptam, hogy alkotásaimból szabadtéri bemutatót tartsak a táborhely első, nemzetközi Sas-avató ünnepségén 2021-ben. Felkérés alkalmával festményt készítek a Lovagrend részére. A hazai és külföldi ünnepségekhez tartozó kulturális programok szervezési munkájába bekapcsolódok, amikor szükséges.

Lovagrendi munkámat megtisztelő kitüntetésekkel értékelte a Lovagrend Legátusi Parancsnokságának Vezetősége:  udentis”cím viselésére jogosult; „Acélpajzs” kitüntetés, továbbá előléptetés „Quaestor Prior-rá; majd„Tribunus”sá.

Milyen kiállításaid voltak?

Huszonkét önálló kiállításon mutatkoztam be. A közös kiállítások száma 2022. 01. 01-ig meghaladta a háromszázat.

Önálló kiállítások: Győr; Ikrény; Budapest; Székesfehérvár és Mosonmagyaróvár több alkalommal – valamint Siófok; Sopron; Ajka; Piliscsaba; Sikondafürdő; Eindhoven; Nagyfüged.

Közös kiállítások: Legtöbb Budapesten és Győrben.

További városok: Mosonmagyaróvár; Gönyű; Csorna; Ikrény: Székesfehérvár; Sárosd; Magyaralmás; Kétbodony; Seregélyes; Hévíz; Komáromi Erőd; Novákfalva; Keszthelyi Kastély; Balassagyarmat; Kétbodony; Tőserdő; Bajót; Bajna; Nemesvámos; Kisvárda; Szentendre; Székesfehérvár; Nádasdladányi Kastély; Ercsi; Bajna; Ajka; Pilisvörösvár; Verőce; Szigliget; Miskolc Operafesztivál; Tardos; Balatonfüred-Arács; Jobbágyi; Vándorkiállítás Debrecen – Hajdúdorog – Nyíregyháza – Ózd. Időnként Budapesten, a Gozsdu Montmartre alkotókkal is 1-1 napos bemutatkozás. A járvány alatt több hazai és nemzetközi virtuális közös tárlaton is részt-vettem.

Külföldi csoportos kiállítások:

Ausztriában: Bécs; Ebenfurth. Szlovákiában: Nána, Pozsony; Hollandiában: Eindhoven; USA-ban: Dayton (Ohio), Indiában: Jodhpur és Delhi; Bali: Ubud. A Romániában szervezett „A Dunán felfele” vándorkiállítással Szlovákia-Pozsony, Ausztria-Bécs, Németország-Passau és Románia-Temesvár.    Vándorkiállítás a VerDeco Egyesülettel Romániában Székelyudvarhely-Csíkszereda- Szentegyháza; valamint Bulgária: Szófia. A „Panoráma Világklub Nívó Világgaléria Gyűjtemény”-be is bekerült egy darab festményem, ami vándorkiállítással mozog a világban.

Festett képeimből Magyarországon kívül magántulajdonba került néhány külföldre is: Szlovákiába (Nána, Pozsony); Svédországba (Stockholm); USA-ba (New York-NY; Detroit-MI; Dayton-OH; Clearwater-FL); Hollandiába (Eindhoven); Indiába (Jodhpur); Balira (Ubud).

Az utóbbi hónapokban virtuális nemzetközi kiállításokon is részt vettem Marokkó, Peru szervezésében.

2022 májusában egy festményemmel Törökországban, nemzetközi kiállításon veszek részt.  Minden résztvevőnek a festményről, fotó alapján vászonra képet nyomtatnak és azt mutatják be.

Számos díjban részesültél. Melyek ezek?

A festészeti munkáimra több-féle nekem ítélt díj közül azokat említem (nem időrendi sorrendben), melyek különösen megtisztelőek számomra:

–  2018. Magyar Honvédség: „100 éves a Magyar légierő” festménypályázat: 1. díj, valamint Honvédelmi államtitkári- és más honvédelmi egységektől különdíjak, emlékplakett

– 2022.  Beöthy Frezetto Diploma Díj – Frezetto Alapítvány

– 2017.  Beöthy Frezetto Nívódíj és Aranygyűrű különdíj – Frezetto Alapítvány

–  2019. VerDeco „Emberség díj” művészeti munkásságért; a fogyatékkal élő emberek felkarolásáért és művészi élményhez való juttatásáért – VerDeco Művészeti kör, Alkotó Egyesület

– 2011. Jelenlét Művészeti Díj – Komolyzenei Művészeti, Irodalmi Művészeti és Tudományos Alkotói Díjak Odaítélésével Foglalkozó Kuratórium

– 2013. „Zoltán Sabad Arts Diploma” – Komolyzenei Művészeti, Irodalmi Művészeti és Tudományos Alkotói Díjak Odaítélésével Foglalkozó Kuratórium

–  2012. „Kastár Alkotói Díj” – Kassák Művészeti Egyesület

–  2021. Krúdy Gyula Irodalmi Kör „Díszoklevél”

– 2007 – 2010. között a Beőthy Képzőművészeti- és Irodalmi Társaságban nekem ítélt díjak: a szövött képekre kapott emlékérmek; továbbá „Reneszánsz” pályázati díj; „Jubileumi pályázati díj” és a „Jubileumi közönségdíj”

– 2020. „Mit jelent számodra a jeltánc” festménypályázat 2. díj – Mozdulj Közhasznú Egyesület

– 2007. „ Viktória díj” – Beőthy Képzőművészeti- és Irodalmi Társaság

– 2009. „Bartók és a zenevilág” pályázat Ezüst fokozat – Beőthy Képzőművészeti- és Irodalmi Társaság

– 2010. „Régi, népi, magyar esküvői szokások” pályázat Bronz fokozat – Beőthy Képzőművészeti- és Irodalmi Társaság

– 2012. „Örömünnep” pályázat I. helyezés – Beőthy Képzőművészeti- és Irodalmi Társaság

– 2011. Beőthy „Örökös Tag” díj – Beőthy Képzőművészeti- és Irodalmi Társaság

A látássérültekkel hogy alakult a kapcsolatod, miután elköltöztél Győrből?

Amikor eljöttem Győrből, hiányoztak a látássérült barátaim, hiányzott az az öröm, hogy segíteni tudok és az a szeretet, amit viszonzásaképp tőlük kaptam. Mivel a segítségnyújtás felemelő érzete létszükség számomra.  Kerestem az évek során már megismert, budapesti látássérültekkel való kapcsolatot is, hogy a szabadidőmben ezt a hiányt pótolhassam. Találkoztam egy felhívással, amelyben a VerDeco Művészeti Egyesület tapintható kiállításhoz alkotókat keresett. Rögtön jelentkeztem.  A D39 Kultúrtér vezetősége adott helyet a csoportos tapintható kiállításnak, aminek megnyitójára győri és Győr-környéki látássérült csoport is eljött.  Az ott bemutatott alkotásokból a művészeti vezető vándorkiállítást szervezett. Először Debrecenben és környékén, négy városban majd Romániában, Erdély három városában; valamint Bulgáriában, Szófiában a helyi látássérült szervezetekkel. Aztán berobbant a világjárvány… Most várjuk, hogy elmúljon és folytatni lehessen tovább.

Budapesten, a IX. kerületi, kisebb létszámú „Lámpás Klub” életében veszek részt jelenleg. Amiben tudok, segítek; s amikor tehetem, velük tartok külső programjaikra is.

Három, különböző városban élő látássérültet segítek irodalmi pályázatokon való részvételük érdekében. Például a Magyar Költészet Napja alkalmából versekkel való online megjelenéshez, meseíró pályázaton való részvételhez.

Jelenleg mivel foglalkozol? Hogy telnek a napjaid?

Rengeteg tervem, elképzelésem volt és van. Sajnos az idő múlását nem tudom befolyásolni, lassítani… – ezért az alkotó munkában sokkal kevesebbet tudok megvalósítani. Sokkal kevesebb kiállításra, egyéb helyre jutok el, mint szeretnék. Emiatt állandó lemaradásban vagyok, a hangulatom és egyéb körülmények szerint választom ki a megvalósítási sorrendet.

Például régóta érdeklődöm a kollázs technika iránt. Az elmúlt télen érkezett el számomra az az időszak, hogy evvel a technikával mélyebben ismerkedjek. Kísérletezésbe kezdtem a különböző magazinok, akár saját képek, stb. szétdarabolásával és aztán újbóli felhasználásával. Ha meglévő alkotásom témája nem felel meg egy- egy pályázatra, akkor már új, kollázs képpel készülök rá.

Másik régi vágyam volt, hogy ismét kerámia-, szárazvirág-, textil felhasználásával tapintható képeket, tárgyakat is készítsek. Csatlakoztam régi-, kedves-, keramikus művész ismerősöm szakköréhez.  Ő az, aki tizenöt éve, egy nyári kerámiatáborában megtanította nekem a kerámia készítés alapjait, hogy a látássérülteknél vezetett kézműves szakkörön agyagozásban is segíteni tudjak.

Aktuális teendőim közt említem még más jellegű érdeklődésemet is: A tavaszi kerti munkákat. A jelenlegi házunkba költözés után, az elmúlt három évben teljesen újjá alakítottuk az átvett kertet. Kivágtuk a 3,5 méter magas, elszáradt öreg tujasort, kiástam a gyökereit és az egész kertet teleültettem örökzöld csemetékkel és virágokkal. Párommal örülünk az illatozó jácintoknak; az illatfelhőt árasztó cserjéink-, magnólia csemeténk növekedésnek; a tulipánok élénk színeinek. Nagyon várjuk azt is, hogy a tavaszi virágok után majd az évelő nyári virágok és az újonnan telepített kilencven tő rózsa fagyokig gyönyörködtessen bennünket színpompájával és illatával. (Vannak köztük talajtakaró-, bokor-, tea-, és futórózsák is.) – Közben tervezzük a kertbe alkotó-sarok kialakítását is!

A közönség hol tud elérni?

Facebook: Magdi Komondi

Email:magdikomondi@gmail.com

Telefon:+3670/321-7574 (magyar nyelven)

Köszönöm szépen a beszélgetést.

Jó egészséget kívánok és további sikeres alkotói munkát!

Lakatos Ilona

Fotók: Komondi Magdi

Megosztás:

Share on twitter
Share on facebook