A festészet néma költészet: a költészet beszélő festészet.
Szimonidész
A képzőművészetre is jellemző a változás, új trendek születése. ( Apt – art, Graffiti, konceptualizmus …)
Vannak olyan művészeti stílusok is, amelyek lehet, hogy „eltűnnek”, mert nincs utánpótlás. Képviselőik elhunytak, megidősödtek. Már nincs, aki összefogja a megmaradt művészeket.
Ez jellemző a naiv művészetre is.
Kaba, 1929. október 31. – 2015. június 13. magyar művészettörténész és néprajzkutató. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2007).
1991-től a kecskeméti Magyar Naiv Művészeti Múzeum igazgatója, innen vonult nyugalomba 1999-ben
( Bahget Iskander felvétele)
Dr. Bánszky Pálnak a rábízott és általa felügyelt múzeumok állandó tárlatainak felfrissítésében, átrendezésében is nagy szerepe volt, főként a Magyar Naiv Művészeti Múzeumban, melynek anyaga legközelebb állt kutatásai köréhez.
Elhunyta után nincs, aki felkarolja azt a kis maroknyi csapatot, akik a naiv festészeti stílusban alkotnak.
Mándoki Halász Zsóka, népi naiv festőművésznek is szívügye, hogy az általa képviselt stílusnak legyen utánpótlása. A népművészethez is hozzátartozik, a népdalok és néptáncok mellett, hiszen az alkotásokban megjelenik a falusi élet, népszokások, ünnepek ábrázolása is.
2017-óta Nemzetközi NAIV Kiállításokon, kiállító művész.
Lengyelország, Olaszország, Csehország, Románia, Belgium, Szlovákia …
Mándoki Halász Zsóka
Népi Naiv festő
Kedves Zsóka!
Szeretettel köszöntelek!
Számos alkotó használ művésznevet, ez jellemző rád is?
Igen és ennek több oka is van.
A Szabolcs Szatmár Megyei Mándokon születtem 1947. november 2- án. A születési nevem Halász Erzsébet. A festészet mellett 1996-tól versírással is foglalkozom, ekkor felvettem a Mándoki nevet, ahol születtem, a tiszteletem jeléül. Művészi névként felvettem a Zsóka utónevet. Így a teljes nevem: MÁNDOKI HALÁSZ ZSÓKA
Hogyan telt el a gyermekkorod? Már ekkor is érdeklődtél a művészetek iránt?
Húszéves koromig éltem Mándokon. Iskoláimat itt végeztem. Szépséget és művészetet kedvelő környezetben nevelkedtünk a három öcsémmel és szüleimmel.
Egész életemet végig kísérte a művészetek iránti szeretet, az alkotás vágya. Már gyermekként megszerettem a hímzésnek különböző fortélyait, mert abban az időben a szövés – fonás mind otthon történt.
A vidéki emberek mindennapjait éltem én is.
Ez meghatározta a gyermekévektől kezdve az odafigyelést mindenre, és a segítséget is. Minden kézre szükség volt abban az időben, még a gyerekek is dolgoztak, amit rájuk lehetett bízni, azt meg is csinálták, még iskola után is. Magam is így voltam, már korán kezdtem a libalegeltetést, kecske hajtást, dudva szedését a mezőn, közben tanultam anyukámtól főzni, vásznat varrni. Meg tanultam kendert áztatni, és annak minden műveletét elsajátítani a nagymamámtól. És persze még sok más dolgot is, amit a mai napig használok.
Mikor kezdtél el festészettel foglalkozni?
Férjhez mentem, és a fővárosba költöztünk, Budapestre. Csepelen már 50 éve élek a férjemmel. Két gyermekem született és két unokám van. Így a mindennapi munka és a család mellett, nem volt lehetőségem a vágyaimmal foglalkozni.
Mándoki Halász Zsóka és Kovács László
1994-ben egy televíziós műsorban láttam meg egy naiv festő munkáit. Akkor elhatároztam, hogy ezt én is meg tudnám festeni.
Így kezdtem el 1994 júliusában festeni minden előképzettség nélkül, nem ismertem a festékeket, hogy mire lehet festeni. Elmentem a művészellátóba, és kértem a segítségüket, ők az akril festéket ajánlották. Sokat kellett szenvednem mire mindenre rájöttem.
Mi történt ezután?
Novemberben, hetvenkét darab képpel jelentkeztem a Nemzeti Művelődési Intézetbe, ahol zsűrizték az anyagomat. Akkor stílust képviseltem és ebben benne volt a naiv festészet is.
Én ezt választottam akkor, mert már tudtam, hogy szeretném megörökíteni a festményeimen a húszéves koromig személyesen megélt, emlékeimet, élményeimet.
A falun élő emberek életét, hagyományait, a szokásait és ünnepeit. A mindennapok igaz valóságát, amely már nem található meg a falusi mindennapokban.
Régi konyha (40×50 olaj – vászon)
Mit jelent számodra a naiv művészet?
A naiv művészetemet, abból a sok gyermekkori eseményből kezdtem feldolgozni, amit megéltem, és benne dolgoztam. A mai napig is ebből táplálkozom, mert ez egy csodálatos élet, amely már letűnőben van, és szeretnem maradandóvá tenni az utókor számára. Ez egy kifogyhatatlan téma, huszonöt éve festem és mindig más-és más emlékek jönnek elő. Csak a szememet kell lezárnom, és már látok is egy újabb dolgot, ami vászonra kívánkozik. A sok szépség a munkálatokban, az ünnepekben, a vidámságban és a bánatban. Ez mind megtalálható a szépséges naiv művészetben.
Szüret a kastély hegyen (50×70 akril – vászon)
Mivel ez teljesen magamból adom, amit megéltem, benne voltam, úgy adom vissza. Ha Isten is úgy akarja, remélem, hogy a még feljegyzett dolgaimat be tudom fejezni, hogy aki szereti a naiv festészetet, legyen benne öröme.
A sok alakos kompozíciók teszik hitelessé a festményeket, de megőriztem az ösztönös eredetiséget is. Általában kevert színekkel dolgozom, olaj/akril festékkel, vászonra, farostra, kasírozott vászonra. Szívesen dolgozom pasztellkrétával is ingres papírra. Ma már próbálok városi képeket is alkotni, mivel életem nagyobb részét itt élem meg.
Tavaszi nagy szellőztetés (50×70 olaj – vászon)
Mikor volt az első önálló kiállításod, hogyan képezted magad tovább? Hol találhatók meg a munkáid?
Első önálló kiállításom 1995-ben volt ezt követte a mai napig kétszáz Magyarországon, de kiállítottam Szlovákiában is.
Több országos valamint külföldi kiállításon megcsodálhatták alkotásaimat, Stuttgartban, Prágában, Bécsben, Rijekában, Weinstadban, Tallinban, Szlovákiában, Koreában, Japánban, Líbiában, Ukrajnában, Hollandiában, Egyesült Államokban és Lengyelországban.
Naiv Művészet Nemzetközi Kiállítás – Lengyelország 2020
Azóta már folyamatosan képzem magam: szabad iskolákban, tanfolyamokon, a nyári alkotó telepeken.
Több éven keresztül Nemzetközi alkotó telepeken is részt vettem Magyarországon. Ma már el sem tudnám képzelni az életemet festés nélkül, már nem csak a munkám, hanem a hobbim is. Ez tölti ki az életem, az örökös alkotási vágy.
Munkáim hazai intézményekben (a kecskeméti Magyar Naiv Művészeti Múzeum) és magán gyűjteményekben Magyarországon és világ számos pontján megtalálhatók. Alapítványok karitatív felkérését önzetlenül támogatom.
Milyen díjakban, elismerésekben részesültél?
Tevékenységemet antológiák, szakmai albumok, kiadványok, művészeti lexikonok tartják számon. Több ízben szerepeltem a sajtóban, rádióban, televízió műsorokban.
Munkásságomat több művészeti díjjal ismerték el:
1996 – Magyar Művelődés díj
2000 Millennium évében – Alkotó képzőművészek Országos Szövetség NIVÓ díja.
2003 – Alkotó Képzőművészek Országos Szövetség Aranyecset díja
2006 – Kassák Alkotó Társaság Alkotói díja
2006 – Alkotó Képzőművészek Írók Országos Szövetsége: Hűségért Alkotói Tevékenység díj.
2019 – Kassák Alkotók Életmű díj
Számos első díj és oklevél tulajdonosa vagyok.
Romániai kiállításról készült
Élénk közösségi életet élsz?
Igen. Sok egyesületben, szövetségben vagyok tag.
Független Magyar Szalon, Képzőművészeti Egyesület, Szabad Képzők-és Írók Országos Szövetsége, Csepeli Alkotó Fórum, Művészbarátok Egyesülete, Alkotó Művészek Írók Szövetsége, Kassák Alkotók Társasága, Keresztény Alkotók Egyesülete, Csepeli Munkás Írók Kör, Váci Mihály Irodalmi Kör
Kéthelyi kiállítás
1996 óta írsz verseket. Mikor fordultál a költészet felé?
Verseket már korán írogattam. De aztán abbamaradt. Később a festésem alatt kezdtem el újra. Festés alatt, a vers írásra is rá hangolódtam. Sokszor a téma is hozzá járult ehhez, hogy gondolataimat szavakban is kifejezzem.
Utazás alatt, vagy ha megragadott valami az életből szintén rímekké formálódtak bennem. Engem ez is nagyon megnyugtat, mint ahogy a festés is.
Óhaj
Ó Istenem! Csak Te tudhatod,
mit érzek itt legbelül.
Mikor elfog a bánat keserűség,
és a szív panasza nem csendesül.
Nem mondhatom el senkinek,
mert mindenki rohan és szalad.
Miért is terhelnék valakit is vele
hisz mindenkinek saját gondja baja van.
Keveset törődünk egymással,
semmire nem jut pár perc idő.
Elsiklunk naponta egymás mellett,
mint a gyors vonat a nyílt mezőn.
Ezért is oly sok a megkeseredett ember,
nincs kinek buját – baját elmondja.
Csak a lelke legmélyebb bugyrába,
egymásra rétegenként rakja – rakja.
Merem remélni, hogy talán egyszer,
eljön az a békés és szép idő.
Mely változást hoz mindenben, és mindenkiben,
és jut egymásra is, egy kicsinyke IDŐ.
A hóesés öröme
Itt van már a december, hó kucsmáján hópehely.
Csillog – villog, ahogy rázza, a fagyos tájat betakarja.
Hó dunyhája is tele már, rázogatja szaporán.
Örülnek a gyerekek, hópelyheket kergetnek.
Lesz belőle jó nagy hó, hóembernek ez való.
Tologatva összehordják, a hóemberünk elkészült már.
Piros orra jó nagy répa, szeme helyén két nagy szén.
Szája széle piros cserép, mosolyog, mint Te vagy Én.
Sálat kapott szép pirosat, fejére meg kalapot,
Amit már az öreg Apám, a kamrában kint hagyott.
Megkapta a cirokseprűt, fel is tartja magasan.
Mutogatja nagy pocakját, cserép gombok van rajta.
A gyerekek körtáncukkal, ugrándozva köszöntik.
Remélve, hogy jó sokáig, barátjukként üdvözlik.
Nevet is kap jóemberünk, így szorosabb a barátság.
Tanakodva meg is hozzák, TÓNI leszel te jó barát.
Légy közöttünk, amíg lehet, majd elolvaszt a napsugár.
Kellékeid hátra hagyva, kis patakban folysz tovább.
Tél közeleg
Lehullottak már a sárguló levelek,
dér csillog a füves pázsiton.
Bucsut intett a hosszú ősz,
a tél szele lovagol a száraz avaron.
Recsegnek ropognak a csupasz fák ágai,
összekapaszkodva egymást úgy védik.
Késői levelek vitorlásként szállnak,
a deres avart szőnyegként terítik.
Hol van már a ragyogó napsugár,
mely fénylőn beragyogott mindent,.
Bársonyos melegéből ma már,
nem jut belőle semmi sem.
Most némán pihen minden,
alussza hosszú mély álmát.
De az első hívó szóra
ledobja hófehér bundáját.
Aztán folydogál a hónak leve,
készítve elő a kopogtató tavasz útját.
Mely minden évben elhozza,
a reménységnek új sugarát.
Hogy telnek a napjaid? Van remény az utánpótlásra?
A napjaim, úgy telnek, mint a legtöbb feleségnek, anyának, és nagymamának. Az időm nagyobb részét mindig a festés teszi ki. Sajnos három éve nem állítottam ki, a Covid miatt sorba elmaradtak. Majd igyekszem újra elkezdeni.
A szervezését is magam végzem és a kiállítást is, persze segítséggel. Mivel már idős vagyok, nehezen megy minden és a betegségek is közbe szólnak. Még nagyon szeretném, ha Isten is úgy akarja, pár képet festeni, ami még a listámon szerepel, mind a paraszti életből merített, amit megéltem.
Sajnos nekem nincs tanulóm, nem tudom, mivel lehetne a gyerekeket erre a festészetre „csábítani”, hiszen a legtöbb felnőtt sem ragaszkodik hozzá, gyerekesnek tartja. Talán ha több reklámot kapna, és valaki elmondaná nyíltan, hogy ez mennyire hasznos, talán többen is kipróbálnák ezt a festészeti stílust.
Hol vagy elérhető? Hol nézhetik meg alkotásaidat az olvasók?
Elérhető vagyok telefonon és e-mailben is.
Mándoki Halász Zsóka
H-l2l3. Budapest Szajkó utca 3.
Telefon: 0036/01-425-4573
Mobil: 06-30/972-0561.
E-mail: zsoka.halasz@freemail.hu
A Facebookon a Mándoki Halász Zsóka Festményboltja oldalon számos festményem megtekinthető. Kiállításokról készült képek és események is megtalálhatók.
Mándoki Halász Zsóka Festményboltja
Kedves Zsóka! Köszönöm szépen a beszélgetést.
Reméljük, és ha Isten is úgy akarja, megvalósul mindaz, amit még szeretnél. Reméljük, hogy a rendkívül szép festményeid és gazdag művészi utad követendő példa lesz az ifjúság számára is és lesz utánpótlás. Nem fog a „feledés homályába” elveszni az – az értékes gondolatiság, ami a naiv festészetet jellemzi.
Szeretettel kívánok sok erőt, jó egészséget.
Lakatos Ilona
