A Kazinczy-család negyedik nevezetes tagja Kazinczy Gábor
A magyar irodalomi és történelmi múltból négy Kazinczynak fénylik a neve. A híres Kazinczyak sorában az első Kazinczy Péter, aki a Wesselényi-féle összeesküvésben részt vett. Emiatt fej-és jószágvesztésre ítélték, s csak nagy váltságdíj ellenében kapott kegyelmet. Őt követte időrendben a legnagyobb Kazinczy: a nyelvújító, a kiváló irodalmár, aki két évtizeden át irányította a nemzeti irodalom életét Széphalomról. A haladás, a szabadság eszméjének áldozata lett, hiszen a Martinovics-féle összeesküvésben való részvétele miatt hét évig szenvedett börtönben. Kazinczy Ferenc fia, Lajos a harmadik a Kazinczy-családban, aki méltó utódként az 1848-49-es szabadságharc hős tábornoka volt. A család negyedik nevezetes tagja Kazinczy Gábor, Ferenc unokaöccse, aki 1850-1864-ig (haláláig) a bánfalvi kastélyban (ma: Platthy-kastély) lakott.
Kazinczy Gábornak „két hazát adott végzete: Zemplént és Bánfalvát.” A kiváló szónok, politikus, író, aki a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, 1818. július 21-én született Zemplénben, Berettőn módos földesúri családban. Bánfalva (ma Bánhorváti) a visszavonulás színhelye, életének nyugalmas, termékeny, bár betegségekkel terhes időszaka.
A Kazinczy családnév egyes kutatások szerint borsodi eredetű, mert a Kazinc szó csak itt szerepel helynevekben: Kazinc-puszta, Sajókazinc, Kazincbarcika.
Hétéves, amikor Sárospatakon a híres kollégium tanulója lett. Később jogi osztályba lépett. Nem volt társaságkedvelő gyermek, folyton olvasott. Patakon ismerkedett meg a szintén ott tanuló Tompa Mihállyal, akivel életre szóló barátságot kötött, s aki itt, Bánfalván az ősi kastélyban is gyakorta meglátogatta.Diákéveiből táplálkozik még Erdélyi János és Szemere Miklós iránti barátsága.
Kazinczy Ferenccel 1830-ban találkozott személyesen, és a mester nagy hatással volt rá, örök eszményképe lett. Végleg döntött: maga is író lesz. A nagybátyja örömmel fedezte föl a fiatal fiúban a tehetséget, és kiváló irodalmi művek fordítása felé irányította Gábor figyelmét, aki aztán Goethét, Galeotto-t, német mesegyűjteményt fordított.
1836-1838-ig Pesten tartózkodott. Ebben az időben kötött házasságot Fáy Emmával, jóbarátja lett Vörösmarty Mihálynak és Toldy Ferencnek. Fáradhatatlanul dolgozott, az Athenaeumban jelentek meg írásai.
1837-ben megalakult az irodalmi élet föllendítésére a Magyar Nyelvmívi Társaság, melynek titkára lett. Az olvasóközönséget romantikus novelláival és egy prózai regével lepte meg. (Dölyf és szerelem, Árpád) Elégikus gyűjteménye a Szerelem könnyei szintén ekkor látott napvilágot.
A fiatal Kazinczy a reformokért lelkesedett, hamarosan a reformerek köréhez tartozott. Az 1830-as évek végére már híres ügyvéd lett, majd 1841-től Kossuth kérésére a Pesti Hírlap rendszeres zempléni tudósítója. A zempléni gyűlésen ő is felszólalt, tiltakozott Kossuth letartóztatása és a kormány zsarnoksága ellen. A nagyműveltségű író már ekkor híres volt szónoki képességeiről. A szabadság eszméiért szállt síkra. Egyik híres beszédében így írt a szabadságról: „ Szabadság: Te legszentebb, legszebb szó e földteke ezer nyelveinek minden szavai közt!”
Pályatársai hiteles képet nyújtottak megjelenéséről, szónoki képességeiről. Lévay József emlékbeszédében így jellemezte: „ Magas termet, kifejezésteli nagy szem, mély, benső életre mutató beszédes arc…Szép csengésű, rokonszenves hang és tiszta magyar szóejtés.”
Egressy Gábor a kiváló színész Borsodi leveleiben ugyancsak az író kifejezőkészségét, szókincsének gazdagságát emelte ki, amikor hangsúlyozta:”…beszéde a legszebb művészeti tárgynak minden kellékével bír.”
Szónoklatai mellett folyamatosan fordított franciából, németből, majd megírta az Akadémia kéziratában megjelenő Zempléni képek és regék című művét.
Több lapkiadói kísérlet után 1839-ben elérkezettnek látta az időt egy radikális sajtótermék kiadására. Ekkor indult útjára a Népbarát lap, melynek cikkei arra mutattak, hogy egy haladó, forradalmi szellemű ifjú csoport akarja irányítani az irodalmat. A folyóiratot rövid idő leforgása alatt betiltották. (A Kossuth- és Wesselényi-féle per után ez várható lépés volt az ellenzékiek részéről.)
Kazinczy munkakedve töretlen maradt, tovább próbálkozott irodalmi alkotásai kiadásával. Novellái (pl. A dal leánya , Norma) többnyire fordítások. Nagyobb visszhangot, sikert irodalomesztétikai és politikai cikkei váltottak ki. Erre az időre tehető az a vállalkozása, amely aztán haláláig szívügye maradt: Kazinczy Ferenc műveinek, levelezéseinek kiadását kezdte meg. Az 1840-es években, amikor visszatért Zemplénbe, érdeklődésének középpontjába a politikai tevékenység került. Ellenzéki szerepe, radikális megnyilatkozási idején szorosabb viszonyba került Petőfi Sándorral, aki találkozásuk élményéről a 12. Úti levélben számolt be. Együtt látogattak el Sárospatakra, majd Széphalomra. Néhány hónappal később pedig, amikor a liberálisok győztek Újhelyen, Petőfi így üdvözölte versében Kazinczy Gábort:
„ Miljók nevében emelem szavam,
Miljók nevében mondom el neked
A köszönet, a hála szavait,
Hős pályatársam, lelkem rokona:”
Amikor az országgyűlés 1849-ben a hadi események miatt Debrecenbe kényszerült, az író szállása lett az egyik szellemi központ, melynek gyakori látogatójaként tartják számon Kemény Zsigmondot. A fő téma természetesen nem az írás, hanem a nemzet sorsa lett. Ismeretes a függetlenségért folyó harc bukása, a véráldozat, a megtorlás. Kazinczyt lesújtotta e történelmi fordulat. A közéleti kilátástalanság mellett személyes élete is válságba került: elvált feleségétől Fáy Emmától, aki rövidesen elhunyt. Egyetlen fiúgyermeke, Artúr Miskolcra került, a Református Gimnáziumba, ahol kiváló tanára, Lévay József vette gondjai alá.Kazinczy Gábor ekkor került szorosabb barátságba Lévayval, aki Tompa mellett szintén gyakori látogatója volt az író-politikusnak itt, Bánfalván a kastélyban.
1850-től Kazinczy végleg a bánfalvi remeteséget választotta. Az új helyzet új alkotói műhelyt is teremtett, újra az alkotói munka jelentette számára az igazi létet, miközben folytatta íróbarátaival is a kapcsolatát. Kik voltak igazán fontosak számára az elvonulás időszakában? Azok, akik személyesen is meglátogatták, kikkel a híres gesztenyefa árnyékában irodalmi diskurzusokba bocsátkozott. Gyakran meglátogatta itt Tompa Mihály, Lévay József, Egressy Gábor, Toldy Ferenc, Erdélyi János, Arany János.
Arany és Kazinczy 1855-ben ismerkedtek meg személyesen: a nagy költő Tompával látogatott el Bánfalára. 1858-ban pedig mindketten az Akadémia tagjai lettek. 1860-ban a Kisfaludy Társaság tagjai sorába választja Kazinczy Gábort, aki bánfalvi elszigeteltsége idején a Moliére-fordítások kiadását tervezte. E műfordításokról elismerően szólt Arany is:”Te a legfranciább írót oly magyarsággal kívántad lefordítani, mely közel álljon a legmagyarbbhoz.”
1864. április 18-án a bánfalvi kastélyban hunyt el Kazinczy Gábor. Életének utolsó három éve a betakarítás, az összegzés éve volt. Befejezte a Moliére-művek első szép magyar fordítását. Folytatta a Magyar Történeti Kútfők kiadását, befejezte fő feladatát: a Kazinczy Ferenc hagyaték gondozását. Mint szónok is kitűnő művel zárta életét: a Szemere Pál fölött mondott emlékbeszéde a szónoki bravúr megtestesítője, egyik legjobb retorikai alkotása.
A bánhorváti Platthy-kastély Kazinczy Gábor utolsó tizennégy évének helyszíne. Számunkra- a településen élők számára – kedves irodalmi emlékhely. Munkássága iránti tiszteletünk jeléül iskolánk névadója lett az író-politikus, mert „Kell egy kapocs múlt és jelen között, hogy legyen jövő.” Kazinczy Gáborral együtt mi is valljuk:”Aki nemzetének erkölcsét szebbíti, az hagy maga után háláló fiakat.”
