N. Sebestyén Katalin:
Körmend Kulturális Központ
TEREMTÉS A TÉRIDŐBEN című kiállítás
megnyitója után
Körmend, 2020. július 9.
2019. december 9-én a KULTURÁLIS MŰHELY KÖRMENDI FIGYELŐ című, évente megjelenő folyóirat bemutatása során szóba került, hogy a Kaszinó estek során kapok egy kiállítás meghívást, bemutatkozási lehetőséget. Erre a kiállításra, bemutatkozásra most került sor.
A kiállítás szervezője Eőry Szabó Ferenc volt, aki szívemhez, gondolkodásomhoz nagyon közel áll.
Az, hogy én hogyan kerültem Körmendre?
Egy csodálatos ember lévén, akit úgy hívnak, hogy Kanizsa József, a Magyar Kultúra Lovagja, Kőbánya Díszpolgára, június 8-án, Óbudán kapott újabb kitüntetéssel büszkélkedhet, a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek 33 évig volt titkára (elismeréseit, kitüntetéseit sokáig tartana felsorolni), de nagyon fontos számomra, hogy barátságát, instrukcióit, figyelmét élvezhetem. Kanizsa Józsival való ismeretségünk eléggé új keletű, megismerkedésünket Németh Nyiba Sándornak köszönhetem, -aki Vas megyében született, Kenyeriben- de mégis úgy érzem, mintha évtizedek óta ismerném, ismernénk egymást. Fantasztikus ember, őszinte, tiszta szívű, segítőkész, fantasztikus tanár, igaz barát, talán mondhatom, hogy Mentorom. Általa kerültem Körmendre, ismerhettem meg Eőry Szabó Ferencet, s még decemberben Pálóczi Zsuzsát is, a Kulturális Központ igazgató helyettesét. Így indult a körmendi bemutatkozási lehetőségem.
Köszönöm szépen ezúton is, hogy itt lehetek, it lehettem s remélem sokak örömére.
Nagy előkészületek előzték meg az idejövetelemet, hiszen jelentős számú, 93 db alkotással érkeztem Körmendre. Maga a hely, az a történelmi jelentőségű épületkomplexum, amelyből tulajdonképpen egy hatalmas termet laknak be az alkotásaim, számomra varázslatos, bensőséges érzést váltott ki belőlem, hiszen igen jelentős család, a Batthyányiak kastélya volt generációról, generációra.
Az est, s a kiállítás címe: „Teremtés a téridőben” már eleve sejtetni vélte a különlegességet. Elérkeztünk a megnyitó estjére, s ez a csodálatos este, amely mind a teremtés, mind a téridőben utazni fantasztikus volt, s az előadásokhoz hű látványosságot nyújtottak – véleményem szerint – az Univerzumot bemutató alkotásaim. Valóban: az Univerzum annyira rejtélyes, s olyan titkokat rejt, amelyhez páratlan élményt nyújtott a fényeffektusok színessége, megelevenítése, valamint a műsorhoz válogatott, teremtéssel kapcsolatos írások, imák fokozták az est különlegességét, varázslatosságát.
Elmondhatom, hogy ebben a „taposómalomban”, amit nap, mint nap mi, mint földi emberek, sokszor kegyetlen formában valósítunk meg, egy igazi felemelő érzést, valójában egy átlényegülést kaphattunk abból a világból, amely mindnyájunk számára a megnyugvást, a kikapcsolódást, az egymás iránti szeretetet, megbecsülést, s tiszteletet ötvözte, s átérzéssel lehetett a közönség felé nyújtani. Ez véleményem szerint sikerült is, a visszhangból hallható volt.
Igazi lélekemelő esten vagyunk túl, s a lelkem feltöltődött, az örömöt fokozta Török József és Török Nóra Csenge lélekgyógyászok, gyógyítók sámándob szólója, s az igazi feltöltődést, az Univerzum és a Teremtő közötti rést kitöltő dobszó varázsolta elénk e kettő közötti kapcsot.
És kapocs volt az összekötő próza, a versszövegek, így „Túl az Istenen létezik a Teljesség, melyet senki ember ne próbáljon megérteni, hiszen ennek jelen és egykori létezése túlmutat az emberi véges megértési képességén. Ebből a Teljességből keletkezett az Isten, s a Végső, minden Tökéletességben:” (Arany László: Kolbrin Biblia szövegéből.) (Összekötő szöveget: Major Szabolcs olvasta föl.) Valóban a sámándobok és az összekötő szöveg valamiféle varázserővel bírhatnak, bírtak, hisz a fényvillódzások, a csillagok varázslatos fényei a festményeken, olyan élményt nyújtottak, amelyekben nem mindig lehet részünk, sőt, ritkán lehet e kettősség együtt, s egy kis időre feledtette velünk a mindennapok küzdelmes, sokszor kegyetlen valóját, súlyos terhét.
Itt mondok köszönetet elsősorban Kanizsa Józsefnek, akinek köszönhetem, hogy eljutottam Körmendre, valamint a Körmendi Kulturális Központ dolgozóinak, Pálóczi Zsuzsának, Sándor Áginak, Németh Attilának és Köbli Csabának, aki a technikai berendezést, fényeffektusokat szolgáltatta, nem utolsó sorban Eőry Szabó Ferencnek, aki szívvel-lélekkel azon munkálkodott, hogy létrejöhessen e rendhagyó, nagyszabású kiállítás, valamint férjemnek Németh Sándornak, aki nélkül nem lehetnék itt, mindenben mellettem van, s támogatja művészi tevékenységeim.
Nagyon szépen köszönöm azon vendégeinknek, akik megtiszteltek jelenlétükkel, s remélem nekik is maradandó élményt nyújtott e kiállítás megnyitó.
Köszönöm szépen a figyelmet, s a cikk megjelentetéséért is köszönetemet fejezem ki, és e Miatyánkkal zárom a gondolataimat.
Arámi Miatyánk
„Kozmosz Anyja-Atyja, Te teremtettél mindent, ami a Fényben mozog.
Gyűjtsd egy pontba fényedet mibennünk!
Teremtsd most meg egységed uralmát,
hogy a Te Egy-Vágyad a miénkkel cselekedjék,
miképpen minden fényben, akképpen minden alakban is!”
(Borbola János: Holtak könyve II.)
.
Kanizsa József
„TEREMTÉS A TÉRIDŐBEN”
(N. Sebestyén Kata festményei alá
Körmend, 07.09. megnyitó után…)
Leszállott közénk a Teremtő.
Ránk terítette éjlepel-palástját.
Az elsötétült teremben
a Sámán dobok termet, lelket
betöltő zenéje átjárta a szívünk.
A testünk beleremegett,
és éreztük az Univerzum végtelen
testté egyesülését, lüktetését.
A fény-villódzásban megjelent
Isten lelkeket egyesítő szeme
és az összekötőszöveg a szívünkbe,
a szívünkbe vésődve lüktetett.
„Tam-tam…”, ti e Föld emberei vagytok,
érző lelkek, most ti vagytok az anyag,
ti vagytok a fény az örök ÉLET…
Egyesüljön erőtök, sokasodjatok
s legyen tiétek az Örök Béke.
Rajtatok lesz Isten áldása…
Ámen
(Körmend, 2020. július 9.)