Kurján Gyuláné

 

Kurján Gyuláné vagyok, nyugdíjas pedagógus. Felvidékről, Ipoly-mentéről származom egy kicsi faluból. Abban az időben sokan voltunk ott fiatalok, akik felkarolták a népművészetet. Hagyományos anyagokból maradandót tudok alkotni ami természetesen nagyon sok embernek az örömére szolgál. Nagy megtiszteltetés a hagyományőrző oldalon megjelenni alkotásaimmal. Talán nem is nagyon kellett nekünk kezdeményezni, mert az akkori CSEMADOK mindig szervezett nekünk, magyar fiataloknak, különböző versenyeket, ahol bemutatkozhattunk.  Színdarabokat tanultunk, néptánc csoportot szerveztünk, amivel aztán jártuk a szomszédos falvakat ill. versenyeken vettünk részt .Akkor szerettem meg a népdalt, néptáncot.
1970- ben, házasság révén kerültem Magyarországra, Gödre.,

A pedagógiát Losoncon végeztem,majd átkerülve, szinte azonnal munkába álltam. Először más területeken, majd 1982-től iskolában, alsó tagozaton tanítottam.

A népzene, néptánc szeretete itt is megmaradt. Elvégeztem a gyermektánc – oktatói tanfolyamot és évekig  néptánc szakkört vezettem. Nagyon sokat felléptünk ,  akkor még nagyközségi rendezvényeken, sok meghívást kaptunk különböző szervezetektől ,: Nyugdíjas klub. Vöröskereszt, Véradók napja,Pedagógusnap stb rendezvényeire is .Közel 15 évig vezettem  a szakkört. Közben az iskolai tanrendbe is bekerült a néptánc. Egy új kezdeményezés keretén belül a testnevelési órák száma 4-re emelkedett, ebből heti egy  néptánc óra az 1-3 évfolyamon. Az a megtiszteltetés ért, hogy én készíthettem el a Néptánc Tanmenetet 1-3 évfolyamra.

Mindig nagyon szerettem kézműveskedni, akkor mi úgy mondtuk, hogy kézimunkázni, kötöttem, horgoltam, hímeztem. Nagyon szerettem a különböző tájegységek motívumait.
Hogy, hogy kerültem a játék készítés közelébe? Mikor nyugdíjba mentem, elgondolkodtam, hogy most mivel fogom a napjaimat kitölteni. Játékot már készítettem az unokámnak és ekkor kezdtem el érdeklődni, hogy ennek mi a menete. Kiváltottam az adószámomat, elkezdtem tervezni, varrni és kézműves piacokra járni. Ez teljesen kitöltötte és még kitölti ma is a szabadidőmet, nem szakadtam el a gyerekektől sem. Imádom varrni a különböző állatkákat.Nincs annál nagyobb  öröm számomra, mikor látom, hogy a kisgyerek  hogyan szorítja magához a kapott játékot. Mindig az egyszerűbb formákat keresem, tudom, hogy a gyerekeknél még nem az a fontos, hogy a szem, száj nagyon kidolgozott legyen. Ők egy-egy ponttal vesszővel  fejezik ki az arcot.

Megosztás:

Share on twitter
Share on facebook