1943-ban Születtem Sepsiszentgyörgyön.
Tanítói diplomát szereztem a székelyudvarhelyi tanítóképzőben.
Tanítói hivatásom Besztercén, az AndreiMuresanu Főgimnázium magyar tagozatán teljesedett ki.
Szórványmagyarok közösségében élve, felismertem a többségi lakosság nyelvének a magyar gyermekek anyanyelvére gyakorolt romboló hatását, és tanítói tevékenységemnek zászlójára tűztem a helyes magyar beszéd és szókincs gazdagításának ügyét. Mondókákat írtam, melyeket eszközként használtam a magyar nyelv sajátos nyelvi jelenségeinek szemléltetésére, a rövid és hosszú magán- és mássalhangzókat tartalmazó szavak kiejtésbeli különbségének érzékeltetésére a helyes magyar beszédben. Az elődöktől örökölt gyermekdalok, népdalok, dalos játékok befűzése a tanórák menetébe, mind e nemes célt szolgálták.
A tanórákon szerzett anyanyelvi szókincset tanulóim iskolán kívüli előadásokban gyümölcsöztették, mint a Görög Ilona balladának és Weöres Sándor Vásár jelenetének dalos táncos színrevitele, a Dolgozz macska című népmese színpadi változatának megjelenítése, vagy a Leánykérő jelenet, amelyben a főszerep a népdalé és a néptáncé volt.
A kilencvenes években tanulóim részt vettek Horváth Istvánnak „A nyelv csak élve tündököl” szavaival fémjelzett, a szórványban élő magyar iskolások számára szervezett, országos versmondó vetélkedőkön. Ezek a vetélkedők ihlették a „Mondd, és add tovább!” című versemet, amely híven tükrözi törekvésemet az anyanyelv élő szeretetére való nevelésben.
Mondd azt, hogy anyám,/ mondd azt, virág,/ mondd azt, hogy mező,/ tücsök, szarkaláb!/ Mondjad, hogy álom,! hajnal, ébredés,/mondd bátran felhő,/ villám, jégverés!/ Mondd, mert a szó,/ ha szájról szájra jár,/ nem vész el soha./ Mondd, és add tovább!
Nyugdíjba vonulásom után se szakítottam az iskolával a kapcvsolatot. Ezt bizonyítja a Ló-havas meséje című mesekönyvem is, amelyben a Beszterce környéki dombok, hegyek nevéhez fűződő mondák általam írt meseváltozatát gyűjtöttem össze a Beszterce-Naszód megyében magyar nyelven tanuló kisiskolásoknak dedikálva, azzal a céllal, hogy szókincsüket gazdagítsam a környezetükben lévő domok, hegyek magyar nevével.
Mostanáig megjelent hat gyermekvers kötetem, két mesekönyvem, és nyolc felnőttekhez szóló verses kötetem, valamint egy novellás kötet.
Gyerekverseimet rendszeresen közlik a Sziporka, Kukucska, valamint a Fürkésző és Kispajtás folyóiratok.
Alkotó tagja vagyok a Magyarországon működő Irodalmi Rádiónak, amely2014-ben a legjobb szerző címmel tüntetett ki.
Alkotó tagja vagyok az erdélyi „Káfé főnix” irodalmi és fotóművészeti lapnak, valamint az Erdélyi Magyar IRodalom közösségnek, ( EMIR)
A besztercei EMKE szervezete 2015-ben a magyar kultúra ápolásáért kifejtett tevékenységemet, valamint tanítói és írói munkásságomat elismerőOklevéllel méltatta.
2019-ben az RMPSZ ( Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége) Ezüstgyopár életműdíjjal tüntetett ki.
M. Simon Katalin
Szedtem szavaimat
Amikor heggyé gyűltek ölemben a szavak,
nem tudtam, mit tegyek e temérdek kinccsel.
Merész gondolat emésztett: Mit kaptam,
nem kevés, adni kéne azoknak, akik éhezik.
És szedtem szavaimat rímes strófákba,
válogattam csokorba szín és alak szerint,
dalba csalogattam, mi dalolni vágyott,
s reméltem, lesznek, akik örömmel viszik.
Azóta szüntelen megkeresnek a szavak,
derű vagy ború, mi létüknek értelmet ad,
együtt járunk régről taposott ösvényeken,
és néha új utakon kalandozunk.
A fény gyümölcse
Isten égen időző hű szolgája
melegét ontja a domb oldalára,
hol hamvas gyümölcsök érnek a fényben,
buja bokrok ágán fürtökbe fűzve.
Mélyről eredő gerincük tartását
zúgó zivatarok meg nem ingatják.
A gömbölyded szemek, mint szomjas lelkek,
isszák az áldást, mit az ég teremtett,
s miképp a szent emlő éltető teje,
csorog teljes testük gyógyító leve.
Példázat
Látod, a magas fenyő
apró magból bújt elő,
napról napra, évről évre
erősödött zsenge törzse.
Kiállt sok fagyos napot,
forró nyárban szomjazott,
ágait ha vihar tépte,
nem szidta a szelet érte.
Ahogy gyűltek évei,
sokasodtak gondjai,
de erősödött türelme,
az időt ő nem sürgette.
Mikor odaérett, sorba’
tobozait elhullatta,
s elégedetten emelte
homlokát az őszi égre.
