M. Simon Katalin

 

1943-ban Születtem Sepsiszentgyörgyön.

Tanítói diplomát szereztem a székelyudvarhelyi tanítóképzőben.

Tanítói hivatásom Besztercén, az AndreiMuresanu Főgimnázium magyar tagozatán teljesedett ki.
Szórványmagyarok közösségében élve, felismertem a többségi lakosság nyelvének a magyar gyermekek anyanyelvére gyakorolt romboló hatását, és tanítói tevékenységemnek zászlójára tűztem a helyes magyar beszéd és szókincs gazdagításának ügyét. Mondókákat írtam, melyeket eszközként használtam a magyar nyelv sajátos nyelvi jelenségeinek szemléltetésére, a rövid és hosszú magán- és mássalhangzókat tartalmazó szavak kiejtésbeli különbségének érzékeltetésére a helyes magyar beszédben.  Az elődöktől örökölt gyermekdalok, népdalok, dalos játékok befűzése a tanórák menetébe, mind e nemes célt szolgálták.
A tanórákon szerzett anyanyelvi szókincset tanulóim iskolán kívüli előadásokban gyümölcsöztették, mint a Görög Ilona balladának és Weöres Sándor Vásár jelenetének dalos táncos színrevitele, a Dolgozz macska című népmese színpadi változatának megjelenítése, vagy a Leánykérő jelenet, amelyben a főszerep a népdalé és a néptáncé volt.
A kilencvenes években tanulóim részt vettek Horváth Istvánnak „A nyelv csak élve tündököl”  szavaival fémjelzett, a szórványban élő magyar iskolások számára  szervezett, országos versmondó vetélkedőkön. Ezek a vetélkedők ihlették a „Mondd, és add tovább!” című versemet, amely híven tükrözi törekvésemet az anyanyelv élő szeretetére való nevelésben.
Mondd azt, hogy anyám,/ mondd azt, virág,/ mondd azt, hogy mező,/ tücsök, szarkaláb!/ Mondjad, hogy álom,! hajnal, ébredés,/mondd bátran felhő,/ villám, jégverés!/ Mondd, mert a szó,/ ha szájról szájra jár,/ nem vész el soha./ Mondd, és add tovább!
Nyugdíjba vonulásom után se szakítottam  az iskolával a kapcvsolatot. Ezt  bizonyítja a Ló-havas meséje című mesekönyvem is, amelyben a  Beszterce környéki dombok, hegyek nevéhez fűződő mondák általam írt meseváltozatát gyűjtöttem össze a Beszterce-Naszód megyében magyar nyelven tanuló kisiskolásoknak dedikálva, azzal a céllal, hogy szókincsüket gazdagítsam  a környezetükben lévő domok, hegyek magyar nevével.
Mostanáig megjelent hat gyermekvers kötetem, két mesekönyvem, és nyolc felnőttekhez szóló verses kötetem, valamint egy novellás kötet.
Gyerekverseimet rendszeresen közlik a Sziporka, Kukucska, valamint a Fürkésző és Kispajtás folyóiratok.
Alkotó tagja vagyok a Magyarországon működő Irodalmi Rádiónak, amely2014-ben a legjobb szerző címmel tüntetett ki.
Alkotó tagja vagyok az erdélyi „Káfé főnix” irodalmi és fotóművészeti lapnak, valamint az Erdélyi Magyar IRodalom közösségnek, ( EMIR)
A besztercei EMKE szervezete 2015-ben a magyar kultúra ápolásáért kifejtett tevékenységemet, valamint tanítói és írói munkásságomat  elismerőOklevéllel méltatta.
2019-ben az RMPSZ ( Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége) Ezüstgyopár életműdíjjal tüntetett ki.

M. Simon Katalin

Szedtem szavaimat

Amikor heggyé gyűltek ölemben a szavak,
nem tudtam, mit tegyek e temérdek kinccsel.

Merész gondolat emésztett: Mit kaptam,
nem kevés, adni kéne azoknak, akik éhezik.

És szedtem szavaimat rímes strófákba,
válogattam csokorba szín és alak szerint,

dalba csalogattam, mi dalolni vágyott,
s reméltem, lesznek, akik örömmel viszik.

Azóta szüntelen megkeresnek a szavak,
derű vagy ború, mi létüknek értelmet ad,

együtt járunk régről taposott ösvényeken,
és néha új utakon kalandozunk.

 

A fény gyümölcse

Isten égen időző hű szolgája
melegét ontja a domb oldalára,

hol hamvas gyümölcsök érnek a fényben,
buja bokrok ágán fürtökbe fűzve.

Mélyről eredő gerincük tartását
zúgó zivatarok meg nem ingatják.

A gömbölyded szemek, mint szomjas lelkek,
isszák az áldást, mit az ég teremtett,

s miképp a szent emlő éltető teje,
csorog teljes testük gyógyító leve.

 

 

Példázat

Látod, a magas fenyő
apró magból bújt elő,
napról napra, évről évre
erősödött zsenge törzse.

Kiállt sok fagyos napot,
forró nyárban szomjazott,
ágait ha vihar tépte,
nem szidta a szelet érte.

Ahogy gyűltek évei,
sokasodtak gondjai,
de erősödött türelme,
az időt ő nem sürgette.

Mikor odaérett, sorba’
tobozait elhullatta,
s elégedetten emelte
homlokát az őszi égre.

Megosztás:

Share on twitter
Share on facebook
Magyar Rhapsody Projekt

Magyar Rhapsody Projekt – a zene ősi ereje

Megjelent a Levédia album második klipje. A MRP ezúttal egy harcinóta-feldolgozással üzen a múlt erejéből merítve: „A jelen kor harca már nem a csatatéren zajlik, hanem a lelkünkben – egészségük, harmóniánk megtartásáért.

Részletek »

Interjú Guba Rózsa babakészítővel

Varázslatos babavilág a bánhorváti Platthy-kastélyban   Guba Rózsa babakészítő népi iparművész világot bejárt, pazar munkáiból nyílt kiállítás a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bánhorvátiban, a patinás, barokk Platthy-kastélyban. 

Részletek »