Kötélverés, bőrfonás, szűrrátét, szövés és gyöngyfűzés…
Tánczos Erzsébet múzeumpedagógus és netfolk blogoló meghívására a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum Nyitott Műhelyében jártam október 14-én egy olyan interaktív sajtóbemutatón, ahol kézműves mesterek segítségével magunk is készíthettünk kézműves tárgyakat.
A mesterek Torba Ildikó (szűrrátét) , Kelemen Eszter (bőrműves), Fehér Anna(gyöngyfűző), Kamocsay Judit (szövő) voltak.
Nagy kedvelője vagyok a kézművességnek. Magam is inkább saját készítésű tárgyakkal lepem meg az ismerőseimet, ha vendégségbe megyünk, vagy ha ünnepeljük valamelyik családtagunkat. Valahogy sokkal személyesebb, mintha sok pénzért vásárolnánk valamilyen szériában gyártott tárgyat.
A Nyílt Műhely-beli foglalkozáson először a bőrműves mesterségbeli négyes bőrfonással barátkoztam és eredményeképpen egy karkötővel lettem gazdagabb. Ezt követően a kötélverés folyamatában forgathattam a kötélverő gépezet kurbliját. A kötélverés szóban a verés valamilyen furcsa félrefordításból ered – mint megtudtam – hasonlóan, mint a csipkeverésnél. (Korábban készítettem interjút egy fiatal csipkeverést tanuló lánnyal, aki egészen véletlenül szintén ezen a helyen tanulja most már a csipkeverés tanításának fortélyait. Piros-fehér-zöld színekből vertünk kötelet, vagy – nevezném inkább – zsinórt, melyet talán a szemüvegem nyakban hordására fogok használni.
A kötélgyártó, köteles, kötélverő: mesterember, aki a fás részeitől megtisztított kender rostjaiból zsinórokat, köteleket készít. A kötélgyártó a parasztoktól vagy kereskedőktől vásárolt kendert gerebenezéssel minőségileg különböző csoportokra választja szét: első szálakender, szálakender, kóc. Termékeit ezekből az ún. fonó-, zsinórozó- és szálazógéppel állítja elő több munkafázisban. Készítményeinek nagyobb része mezőgazdasági eszköz, az állattartás és a közlekedés nélkülözhetetlen kelléke. A legnagyobb igénybevételnek kitett kötéláru, mint pl. az istráng, kötőfék, rudazókötél az első szálakenderből készül. A szálakenderből marhakötelet, ruhaszárító, vízhúzó kötelet gyártottak, míg a kócból borjúkötelet, kócmadzagot, valamint ez utóbbinak szálakenderrel borított szálaiból másodosztályú árut állítottak elő. A kötélgyártó a helyi igényeknek megfelelően halászhálókat, varsákat, emelőhálókat stb. is készített a nagyobb folyók, valamint a Balaton és Fertő tó halászai részére. Forrás
Ezután gyorsan fotózásba fogtam, a szűrrátét és a szövés technológiáját dokumentálva.
Majd végigjártam az aktuális kiállításokat is.
Magam önkéntes segítője vagyok az OORI Ergoterápiás Osztályán csütörtök délutánonként működő Krehab – kreatív klubjának. Hétről hétre új ötletekkel állunk elő, hogy a kemény terápiák után az intézet betegeinek életébe egy kis színt vigyünk.
A Nyitott Műhelybeli tapasztalataimat el is meséltem a legutóbbi Krehabon, s néhány ötletem is támadt, melyeket majd megvalósíthatunk a következő foglalkozásainkon. A kötélverő gépezet akár ergoterápiás eszközként szolgálhatna, a használatával készített zsinór pedig ajándékaink díszítője is lehetne akár már most karácsonykor is.
Antalffy Yvette
Montázs Magazinban megjelent cikk.
