Mihály Edit vagyok. Nagykanizsán élek már több, mint 20 éve.

1961-ben születtem úgymond „tűvel a kezemben”. Édesanyám női szabó volt, tőle már nagyon korán ellestem varrási dolgokat. 9 évesen különleges babaruhákat készítettem, sőt a hímzés alapjait is próbálgattam. Az általános iskola után ruhaipari szakközépiskolába jártam, majd főiskolára. Ez idő alatt készültek az első keresztszemes terítőim és kalocsai terítőm.

A tanulmányok befejezése után, mint ruhaipari üzemmérnök dolgoztam különböző cégeknél vezető beosztásban. A munka és család mellett a hobbi tevékenység háttérbe szorult. Majd 16-17 évvel ezelőtt, miután gyermekem önálló életet kezdett, keresnem kellett magamnak valami elfoglaltságot. Ekkor tértem vissza a keresztszemes varráshoz.

Először népi mintákat hímeztem terítőre, faliképre. Közben súlyos beteg lettem, így ez már kapaszkodót is jelentett számomra a bajban. Egy év után úgy éreztem, hogy valami újat kell keresnem, kitalálnom az x-ek varrásában. Egyedit akartam készíteni, ami kihívást is jelent. Ekkor fordultam a meseképek varrása felé.

Elsőnek gyermekkori Andersen mesekönyvem képeit készítettem el.

A képeket felnagyítottam, pauszpapírt 2×2 mm-re négyzet-hálóztam, átrajzoltam a vonalakat, és így elkészítettem a hímzésmintát. Anyagi okokból a hímzővásznat is magam állítottam elő napszövetből szálkihúzással, ami által „selyem kongrét” nyertem. Ekkor lehetett kezdeni a hímzést. A kivarrt képeket száröltéssel vagy láncöltéssel kontúroztam. Így aztán sikerült valami különlegeset alkotnom!

Ez azóta nem csak kapaszkodóm, hanem szenvedélyemmé vált. Ha meglátok valamilyen képet, ami megfogja a szívemet-lelkemet, azt igyekszem elkészíteni.

Varrok egyedi képeket és sorozatokat is. A sorozataim: Andersen mesék, Fehérlófia mese, Magyar népmesék.

Volt 2 kiállításom is, ezeken sokan megcsodálták az alkotásaimat.

4 év óta, mint rokkantnyugdíjas, még több időt tudok fordítani e hobbimra, szenvedélyemre.