Kapcsolatom a költészettel és képzőművészettel nagyon régi keletű. Elsős középiskolás voltam, amikor az első versemet „egy szorult helyzetben” megírtam. Annyi történt csupán, hogy elkerülte figyelmemet egy fogalmazás házi feladat, amelynek az Édesanyámról kellett volna szólnia. A számonkérés reggelén derült ki, hogy én erről megfeledkeztem. A tanítási óra előtti szünetben már nem lett volna időm bővebben kifejteni a témát, ezért a versíráshoz folyamodtam. Sebtében sikerült is egy négy versszakos, páros rímes kötött verset összehoznom.
Nos, a számonkérésben az én házi feladatom is szerepelt, melyet a Tanár úr jeles osztályzattal jutalmazott, s kérte a „többi” versemet, s azt is, hogy másnapra vigyem el azokat az iskolai önképzőköri foglalkozásra. Iszonyatosan megrémültem e felszólítástól, hiszen nekem több versem nem volt. E rémületemnek hatalmas zokogással nyomatékot is adtam, miközben töredelmesen bevallottam az említett egyszem versem történetét. Nos, ezen a ponton, a nyilvános versírásnak, jó néhány évtizedig búcsút is mondtam. Akkor tudatosult bennem az a felismerés, hogy az írás nagy felelősség, s én ez idő tájt, még nem éreztem magam kellően érettnek hozzá. Később pedig felsőfokú tanulmányaim idején, majd anyaként, s gyakorló alsó tagozatos tanítóként, már időm se lett volna hozzá.
Évtizedek teltek el, mígnem nagylányom, és férjem elvesztése után, elemi erővel tört rám az írás jótékony kényszere. Nem a halálról, s elmúlásról, hanem elsősorban a természet szépségeiről írtam e szakasz elején. Később, szinte észrevétlen nyitottam az érzelmek, ünnepek, s egyéb más témák terén is.
Időközben megjelent három, egyenként 200 oldalas verseskötetem, melyek tartalma kapcsán, az országos lefedettségű, több évtizedes múlttal rendelkező Cserhát Művészkör, a CSERHÁT NÍVÓDÍJ ARANY FOKOZATA kitüntető címet adományozta.
Megjelent köteteim, és azok címadó verse.
2011. VERSTORTA
Szeretem a szép szót,
annak míves voltát.
Olyan jó megsütni,
a vers- alkotta tortát!
Piskóta alapként
benne a gondolat,
mely az elme síkján
már egy szép szófonat.
Krémjei a sorok,
tucatnyi verslábbal,
mik szépen zenélnek,
összhangban egymással.
Csokimáz tetején
a csengő rímcsokor,
mely varázslattal bír
elárvult sorokon.
A verstorta dísze
maga az olvasó,
nélküle egyetlen
versszak, sem volna jó.
2013. VERSUTCA
Van nekem egy utcám
sok, kis, kedves házzal,
és mindenik tele
rímek virágával.
Az első házba – az
ünnepek költöztek.
Díszesek ruháik,
amikbe öltöztek.
A második házban –
az érzelmek élnek.
Különös a hangszer,
amin ők zenélnek.
A harmadik házban –
az évszakok laknak.
Kedves, jó testvérek,
békességben vannak.
A többi házban is
versek tanyáznak.
Se szeri, se száma
a létező fajtáknak.
Bátran kopogtass be
minden egyes házba,
s időzz el egy kicsit,
mert szívesen látnak!
2015. VERSCSOKOR
Szeretem e hazát,
szókincsének dalát,
mely szívemben csendül,
vele együtt rezdül.
E dallammal szállni,
gondolattá válni,
szépen kiöltözni,
és versbe költözni,
az, ki sem mondható,
mert hozzá fogható
érzés alig akad ─
mely ily mélyről fakad.
Ím, boldog örömmel
csokorba kötöttem
eme verseimet,
bennükérzés’imet,
hogy átadjam Neked,
bízván ─ megkedveled…
A bennük szereplő versekről nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam azok olvasóitól. A róluk szóló könyvbemutatóm, költészeti rendezvényeim, minden helyszínen osztatlan sikert arattak, s mind ezek arra inspiráltak, hogy folytassam az írást.
Negyedik kötetem, jelenleg alakulóban van. Hogy miért nem jelent még meg? Elárulom. Visszatért egy régi „szerelem ”vágya, mely a festészet felé összpontosította figyelmemet. Már középiskolás éveimben is heti rendszerességgel rajzoltam, és festettem Szekszárdon, – a Lázár Pál festőművész vezette – Megyei Művészkörben. Ez időben, inkább a rajzszén, a pasztellkréta, és a vízfesték voltak a használatos eszközeim. Évente, alkotásaim zöme a Megyei Képzőművész Kiállítás anyagában is szerepeltek. Érettségi után elkerültem a városból, s a fenti folyamat megszakadt.
Felsőfokú tanulmányaim alatt, a tantárgyak sorában jogosultságot szereztem rajztanításra is. Évtizedekig rendszeresen rajzoltam nem csak rajzórákon, de egyéb tanítási órákon is, ha a tananyag jobb megértetése azt indokolttá tette.
2015-ben, elhatároztam, hogy az ügyesen rajzoló, akkor 17 éves nagylány unokámat megmutatom egy festőművész ismerősömnek, Nógrádi Katalin festő-, és grafikus művésznek, akivel a Cserhát Művészkörben volt alkalmam megismerkedni. Beírattam Katalinhoz egy négynapos olajfestészeti kurzusra, ahová én is elkísértem. A biztonság kedvéért dupla felszereléssel érkeztünk. Katalin szelíd nógatással engem is a festőasztalhoz ültetett. Nagyon nem akartam, mert tudtam, hogy milyen idő-, és pénzigényes lenne a régi-új hobbim, ha ismét belekezdenék. Sajnos, vagy hála Isten, az első tájképem olyan jól sikerült, hogy nem tudtam lemondani a tovább-folytatásról. Beleszerettem az olajfestésbe, s azóta folyamatosan festek. Tovább-fejlődésem érdekében évente több alkalommal vettem részt a Nógrádi Katalin, négy napos festőkurzusain, s kétheti rendszerességű szakkörein. A közelmúltban, egy fiatal, tehetséges festőművész-festőtársam – Agárdi Gabi – művészeti kurzusán is volt szerencsém festőkészségem fejlesztésére. Kiegészítésképpen, híres festők alkotásait, és az interneten fellelhető festészeti oktató-videókat is rendszeresen tanulmányozom.
Az elmúlt öt évben, több csoportos kiállítás aktív résztvevője voltam. 2018-ban, Budaörsön, egyéni kiállításra is adódott lehetőségem, ahol festményeim, s a hozzájuk, ill. róluk íródott verseim is helyet kaptak. Ugyan ilyen önálló rendezvényem volt a Budapesti Belügyi Nyugdíjasok Egyesületének Kürt utcai objektumában is. 2019. szeptemberében pedig, a budapesti Duna Palotába kaptam meghívást egy önálló kiállítás megrendezésére, amely több, mint hat hétig volt látogatható.
A közeljövőt tekintve − szintén meghívásra − több különböző helyszínre kaptam lehetőséget önálló kiállítás szervezésére, melyekkel, nagy örömmel élni is fogok.
Eredményeim: Képeim nagy része zsűrizett. Több elismerő oklevéllel rendelkezem. 2018-ban pedig, a Cserhát Művészkör, ARANYECSET díjban részesített.
Monok Zsuzsanna Kikelet
monok.zsuzsanna.kikelet@gmail.com
https://www.facebook.com/monok.zsuzsanna
.
