Ars poeticám:
“Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és a pillanatból s a kozmosz polgárává avat. Hiszek a művészetben, mely nem tagad meg semmit, sem a l’art pour l’art-ot, sem a naturalizmust, de túlnő mindeniken, mert nem rabja semminek. Hiszem, hogy érdemes…” (Babits Mihály)
Életrajzi, irodalmi esszémből részlet:
„Apró tüsszentéssel leszáll az alkony, a hold lusta felhőket terel, fekete szárnyait az éj kitárja, itt is, ott is pár csillag kitartó kíváncsisággal figyel.
Sötétség fátylán csendima toporog, az éjszaka kapuját sarkig kitárja.
Elmúltak a szép napok, éveim elszálltak. Mit tollammal e papírra karcolok, talán az égiekhez szól, s egy kislányról, ki boldognak született egykor.
Tudod, az élet eredendőn csodaszép, ezt beszélik róla, életünk pirkadatán sírva-ríva megszületünk, s ekkor még oly oktalanul…”
A vadregényes Maros partján, Makón születtem, általános iskolai tanulmányaimat is itt fejeztem be, majd gyors- és gépíróként szakvizsgáztam. A különböző művészi tevékenységek már kisgyermek koromtól jelentős szerepet töltenek be életemben. Korán férjhez mentem, majd született három gyermekem. Jelenleg nyugdíjasként élem napjaim, Monorierdőn második férjemmel. A költészettel és festészettel komolyabban rokkant nyugdíjba kerülésem óta, 2009-től foglalkozom. A költészetemre jellemző, hogy szinte rendszerességgel jelennek meg verseim különböző antológiákba, s elmondhatom, hogy több pályázaton elismerésben is részesülhettek verseim. Festészeti alkotásaimat legfőképpen a Föld és az univerzum kölcsönhatása, a természeti jelenségek jellemzik, melyeket akrillal, farostra, vászonra, papírra festek. Elmondhatom, hogy 3 alkalommal kaptam meg a DavidArts Alkotói Nívódíjat, 2016. évben „Az év nyugdíjas költője” címet nyertem el, 2018-ban „Szépirodalmi Nívódíjban” s több I., II., III., valamint Külön díjak tulajdonosa lehetek költészetem terén is.
Festészetem rendhagyó. 2018-ban Palermo-Mezojusoban elnyertem a „Nemzetközi Kultúráért” díjat, Comisoban a „Legjobb a legjobbak között” címmel tisztelt meg a nemzetközi zsűri. Mindezek mellett lehetőséget kaptam, hogy Párizsban 2019. áprilisában kiállíthassam két alkotásomat, valamint szintén meghívás útján 2019-ben is jelen lehettem Palermo-Mezojusoban, valamint Comisoban. Palermo-Mezojusoban július 27-én „Festőmesteri” címet, míg október 19-én „Az év művésze” díjjal gazdagodhattam. Emellett egy köszönő levél birtokosa is lehetek, a Montecatonében lévő „Rehabilitációs” kórház igazgató-főorvosától, egy, a kórház javára felajánlott festményemért, amely a kórház falát díszíti. 2019. október 19-én itthon is „Képzőművészeti Nívódíj”-ban részesültem Budapesten.
Munkásságomra jellemző a fiatal, és amatőr művészek segítése. Ez abban nyilvánul meg, hogy kiállításokat szervezek számukra, valamint zenés és irodalmi esteket. Elmondhatom, hogy jelenleg posztulánsa vagyok a Szent Lázár Történelmi és Ispotályos Lovagrendnek, amit annak köszönhetek, hogy különböző intézményeket, iskolákat, művelődési házakat, könyvtárakat segítek, akár munkámmal (pl. zsürizés, vagy gyermekfoglalkoztatók tartása), akár festményekkel, vagy könyvadományokkal.
Számomra fontos a Föld megóvása, a védtelen állatok megvédése, az embertársaim segítése, s kutatom a végtelen Univerzum rejtélyeit.
„A lelki mélységből visszatérni nagyon nehéz, megváltozott életerőm, fizikális testem, teherbíróképességem, de a küzdés, a tenni akarás, értelmes életet élni, fontos célkitűzés.”
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet!
N. Sebestyén Katalin
Sokszínű szivárvány
Méla bú ül a végtelenbe nyúló látóhatáron,
komor, fekete felhők csókolóznak,
ördögök nyilas dárdáikat szórják,
e látvány félelmetes.
Monszun esőszőnyeg teríti a tájat,
megújulva zeng az erdő,
oxigéndús levegő árad a légben,
felfrissül az élővilág, az ember.
Páráját lövelli a fellélegző föld,
légből érkezett a szomjoltó nedű.
Szürke köntösben menetelő légi bárányok
lassan teret engednek a kikukucskáló
égszínkék színben pompázó égnek,
mögülük kandikáló aranyszínű sugarait
meg-megcsillogtatják a még meg nem
száradt esőcseppek.
Kristályszemek ide-oda gurulnak,
összeölelkezve várják elmúlásukat.
Teret hódít a bíborvörös égitest,
legyőzve a háborgó gomoly-felhőket,
melyek mögül az égboltot átívelő
sokszínű szivárvány elűz.
N. Sebestyén Katalin
Csodás világ
Vörös, izzó korong alábukik a horizonton,
szikrázó ezüstben pompázó égitest váltja.
Misztikus, sötét e világ: – titkok, tudattalan,
időtlen valóságok kerülnek felszínre.
Milliónyi fénycsóva kigyúl, s az éjsötét
Univerzumot aranyfényessé varázsolja.
Nézz, nézz fel az égre!
Csillagok özönét vedd észre!
Bolygókat, ezüst Holdat,
ó mily színpompásak!
Felhő, felhő gomolyfelhő,
szelek szárnyán csipkés ruhát öltő.
Nyújtsd felém karod szél,
repülök a csillagok felé,
hisz előttem áll a Göncölszekér.
Pásztázom az aranypompás égboltot,
ismerősök bukkanak föl:
Nagymedve, Kismedve, Fiastyúk,
tengernyi csillagunk: rendben, szépen,
menetelnek a tiszta égen.
Csendességben megnyitom szívem kapuját,
s áhítattal hallgatom e titokzatos,
sejtelmes, valós üzenetet.
Fel, fel a magasba vigyél,
hisz magad vagy az ismeretlenség és rejtély.
Fáradtságba fut az éjszaka csendje,
világító, zajos reggel nyoma felvidul,
Univerzum, Univerzum!
Oly végtelen, s határtalan vagy.
N. Sebestyén Katalin
Viharfelhők
/Sötét erők/
Jeges, didergő viharos fellegek
masíroznak a mélysötét égen,
démoni, s pokoli “angyalok” ,
hangos hegedű, dob, s hárfa
hívó szavával érkeznek.
Nyomukban kicsavart fák sodródnak,
patakok, folyók kiömlő vére jéggé fagyott.
Kinn a szakadó hóban, ébenfekete erdőben,
hideg süvítő szélben, ahogy a nyár melegével,
az ősz csókjai forróságával most hozzám ért,
beteljesült mámort hordoz megfagyott szívem,
minden fájdalmas érzelem bennem van.
Mennynek és pokolnak angyalai megjelentek
ködös leheletük a holdfényes éjben,
egybeforrt testük a tél misztériumával,
megkövült álomba ringatózik ma az éjjel,
Pokolnak tüzes bugyra, mint sötét
bukott angyal úgy ért a forró testemhez,
bőrömön érzem a hideglelést,
menny kapuja hívón fogad, de az álom
soha sem törli ki onnan a téli erdőnek
és az elmúlásnak emlékét, hisz
magamban hordozlak örökre a lelkemben.
