Szabó Márta vagyok.
Berettyóújfaluban születtem. 12 éves koromig Ártánd településen laktam, ahol még iskola sem volt, ezért a biharkeresztesi diákotthonba kellett laknom, de hétvégéken otthon lehettünk. Majd 12 éves voltam, amikor a fővárosba, Budapestre költöztünk. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. El kellett válnom a barátaimtól, a kedves tanáraimtól, osztálytársaimtól. Keresztesen még elég jó tanuló voltam, de Budapesten leromlott az átlagom. A Rózsa Ferenc Vendéglátó Szakközépiskolába jelentkeztem tovább tanulni, felszolgáló szerettem volna lenni. De, sajnos, csak egy évet jártam ebbe az iskolába. Ezután egy másik iskolába iratkoztam, itt a szakács szakmát pályáztam meg. Két hét múlva meg kellett válnom ettől az iskolától is, és tanulmányaimat majd csak a 24. életévemben kezdtem el újra, Berettyóújfaluban. Ekkor már két gyermekem volt, két kislány. Sajnos, az első kislány Down-szindrómával született. Tanulmányaimat magántanulóként végeztem, és be is fejeztem, érettségizett Szakképzett általános állattenyésztőként. Közben újabb gyermekem született, egy egészséges kisfiú. Majd Balmazújvárosban végeztem el az élelmiszer és vegyi áru eladó-pénztárosképzést. Még mindig terveim közt szerepel a főiskola, a művészet, a teológia, az ősi civilizációk érdekelnek, de szeretem a zenét, saját dalaim is vannak, igaz, sajnos, rég nem vettem elő őket. Két évvel ezelőtt egyik-napról a másikra kezembe került a toll, és elkezdtem verset faragni. Természetesen a szerelem ihletett meg először. De ma már minden témával kapcsolatosan elfog az ihlet és olyankor csak írok, írok, írok.
Szegény családból származom. Édesanyám háztartásbeli volt. Édesapám sokáig tollfelvásárlással foglalkozott, de aztán egy motorbaleset miatt abba kellett hagynia. Elvégzett egy képzést, és hideg-meleg burkoló lett. Heten voltunk testvérek. Sajnos, mára csak hatan maradtunk. Legidősebb nővérem 60 éven felüli, míg én, aki a legkisebb gyermek vagyok 49 évesen. Gyermekeim 31, 28, és 21 évesek A Down- szindrómás gyermekemmel élek. A másik lányom szakácsként dolgozik egy étteremben, most iratkozott be továbbtanulni. Tőle van egy 12 éves leány unokám. A fiam pék, de ő nem a szakmájában dolgozik, hanem a Liszt Ferenc repülőtéren. A fiamtól is van egy 13 hónapos kis unokám.
Nem volt könnyű az életem. Sokat költöztem, sokat utaztam, sokat betegeskedtek a gyermekeim. Nem voltam férjnél. Nem találtam meg, sajnos, a hozzám illő párt, de azért még nem mondtam le egészen a házasságról sem. Jelenleg a versírásban találom meg az örömöt, a nyugalmat, a békét, és biztat a tudat, hogy nem születtem hiába. Műveket hagyok magam után a világnak. Igaz, szavakat. Verseim egyszerű szavakból állnak össze, hogy mindenki számára érthető legyen. Hogy értsék meg az olvasók, amiről írok, hisz az egyszerű szavakra is szükség van, értelmük van, és ugyanúgy ki lehet fejezni velük a gondolatainkat, érzelmeinket, mint az idegenszavakkal. Az “Egyetlen perc” című Antológiában jelent meg először 3 szerelmes versem az idén. E hónapban veszem kézhez első verses kötetem, a ” Repülnék a felhőkön” címmel. Ebben az évben csatlakoztam egy kedves alkotó társam kérésére/ Sári Tamás/ a Krúdy Gyula irodalmi körhöz. Nagyon megszerettem a tagokat, és ők is engem, úgy vélem, hiszen ők is hozzájárultak a könyvem elkészüléséhez. Nélkülük lehetetlen lett volna megvalósítanom ezt a vágyamat, hogy verseimből könyv születhessen! De most nagyon boldog vagyok, hogy verseim egy töredéke végre az olvasók kezébe kerülhet. Innen is szeretném megköszönni támogatóinak és segítőimnek a kedvességüket és a szeretetüket. Ez az év számos meglepetést tartogatott számomra. E mellett eljuthattam a Magyar nemzeti-író szövetség táborába, Pilismarótra is. Megismerhettem a József Attila díjas Madár János elnök urat, kedves feleségét; számos írót és költőt és festőművészeket: Megemlíteném Gémes Katát, Gál Mihályt és a kedves Batári István festőművészeket, kiknek munkái lenyűgöztek. És megemlíteném Német Nyiba Sándort, a kultúra lovagját, aki a Krúdy Gyula irodalmi kör elnöke, és mindig kedvesen, és barátságosan fogadott ő is és a kedves, bájos felesége, és a többi tagokat! Ők segítettek elindulni egy gyönyörű szép úton, ahol ma járhatok, ahova mindig is vágytam és mindig is bennem volt, hogy én máshova is tartozom, nemcsak az unalmas, fáradt hétköznapokhoz, hanem egy csapathoz, akik szellemileg, lelkileg, emberileg is formálnak, igazgatnak engem, és tesznek olyanná, aki valójában mindig akartam lenni: Önmagammá. Most már tagja lettem a még régebbi irodalmi körnek is, ezúttal a Cserhát művészeti körnek, amelynek elnöke a tiszteletre méltó “Lovag” Bornemisza Attila. Mást elmondani magamról nem tudok. Boldognak és szerencsésnek érzem magam, amiért álmodni mertem és álmom valóra vált. Köszönöm, hogy vagytok, mindenkit szeretek. Isten áldása legyen velünk! Könyvem megrendelhető október 20 án a martaszabo290@gmail.com email címen!
Köszönöm, hogy újra itt lehettem! Köszönöm szépen, kedves szerkesztő úr: Bogdán István
Verseim:
Szabó Márta
Bánat a szívemben
Mióta nem látlak,
Szürkék a reggelek,
Mióta nem látlak,
Én csak könnyezek!
Mióta nem vagy itt,
Csak téged kereslek,
S nem múlik bánatom,
Meghalok éretted!
Jöjj, én édes Galambom!
Jöjj, még én felém!
Szerelmes szerető,
Csak neked legyek én!
Ne dobd el lelkemet!
Ne törd meg szívemet!
Ebbe a világba,
Mit érek nélküled?
Csak vándormadár vagyok,
Repülgetek messze,
De amerre repülök,
Te nem jársz el felette!
S nem jársz alatta,
Csak völgyek mélyét látom,
Sűrű erdők tetejét,
Hol nem látok át a fákon.
Megfáradt két szárnyam,
Megpihenni vágynék,
A te gyönge karjaidban,
Nyugalmat találnék!
Nehéz a szívem súlya,
Vedd le ó, a terhet!
Könnycseppjeimbe,
Sorsom teszem kezedbe!
Együtt szállhatunk,
A kéklő bérceken,
Együtt nézhetünk
Tengerszíneket!
Nyári szellő suhan,
Lelkünk kebelén,
A Hold is nékünk ragyog,
Isten mezején.
De oly szűk az óra,
Oly szűk az a perc,
Ami még meglehet,
Ami még eleven!
Amíg még eleven,
Szívem dobogása,
Addig siess mindenem!
Ó, siess te Drága!
2022.09.24.
2/
Szabó Márta
Én szép Hazám
Szép vagy, Hazám!
Szép vagy te énnekem,
Amerre csak jártam – keltem,
szívembe vésted nevedet!
Bennem élsz te,
De benned élek én is,
S csodálom szépséged,
Minden egyes részét!
Az Alföldet,
hol elterül a síkság,
Hol fűzfák mellett sétáltam,
a Tisza – folyó partján.
Csodáltam a Mátrát,
a Kékes magasságát!
Ott állva, a hegy tetején,
Gondolatom szállt a felhők szárnyán.
A Maróti – hegyen lépkedtem,
Néztem az öreg fákat,
Somlóvásárhelyen,
A Tanú – hegyen jártam.
Híres emberek,
Nagy költők házába tértem,
Hol egykor, ők …
Ettek, ittak, éltek.
És… a Kopjafák!
Mind reám néztek!
Úgy álltak én előttem,
Mint híres, hős vitézek.
Meghajoltam előttük,
Szemembe könny szökött,
Néhány név a sok közül
Lelkembe költözött.
Szeretlek Hazám!
Mint szerelmes kedvesét,
S áldalak ezerszer,
Amíg csak élek én!
Magyarország!
Te vagy földi létem legszebb palotája,
Én földem!
Maradj meg síromnak is örökös hazája!
2022.10.09
3/
Csordultig fàj a szív
A fájdalom mély,
vérző sebet ejt…
Hallom gyermekek néma nevetését,
amit leszorít a fog, a nyelv!
Látom sovány testek
semmibe nyúló karjait,
Erőtlen kezek s lábak
fekszenek a kínok ágyain.
Szemükben nincs világosság,
ellopta tőlük a sötét,
Nem hallják fülükkel
a madarak énekét.
Kik ők?
Nekik mért adta ezt az élet?
Talpukkal miért nem
érinthetik a zöld mezőt, és a virágos rétet?
Szemeikkel miért,
miért nem láthatják a Napot?
S miért roskad össze a szívem,
ha ő rájuk gondolok?
A fájdalom mély,
lelkem töri szét,
Könnyemmel küszködve
futok az Istenért!
Hozz ISTEN,
egy olyan világot,
hol nem lesznek még több,
fájó szívdobbanások!
Hozz ISTEN,
egy olyan holnapot,
hol nem lesznek
testi, szellemi, és lelki bántódások!
Hozz ISTEN,
egy olyan újjászületést,
hol elörlöd a ‘halál’
minden végét s kezdetét!
Ahol meggyógyul mind ki öreg,
meggyógyul minden felnőtt és gyerek!
Ahol a holnap, majd
mindenkit … egyformán szeret!
2022.09.13
4/Csak Te…Költő
Mit ér a költő, ha száz sebből vérzik,
Ha verseit nem érti, nem érzi át senki?
Mit ér szíved, ha szeretni mersz,
De viszonzást senkitől nem érdemelsz!
Mit ér a harc, ha célját elveszti,
Miért kell az embernek ennyit szenvedni?
Mit ér az élet, ha nincsenek fények,
S ha lelkedben, csak hiú remények élnek!
Mit ér a hang, ha úgy sem jő feléd?
Mert néma a szó, üres a beszéd?
És vérzik a szív, nincs benne élet,
– Csak Te költő! – Te magad értsd meg!
2022.09.17
5/
Szabó Márta
Egy perc erejéig
Hideg a levegő, hideg az éj,
Hideg a szívben a fény,
Kerti virágom, szirmain fátyol,
Lebben a lebben a tél.
Levele hullik, levele mosdik,
Levele sárgul, kopasz az ág,
Múlik a hőség, ritkul a bőség,
Távolba néz a magány.
Érleld a sorsod, érleld az úton,
Érleld az időt, a mát,
Vége a nyárnak, ifjak és bátrak,
De vigyen a szíved tovább!
2022.08.21
