Tóth Etelkának hívnak, 1974-ben születtem Békéscsabán és egy Békés megyei községben, Köröstarcsán élek. 2008 óta írok verseket, eddig egy jelent meg közülük a helyi újságban. 2016 januárjában kezdtem el autodidakta módon festeni, azóta is így fejlesztem a tudásomat és egy Facebook csoport, az “Autodidakta festők, művészek kedvelői” alapítója és adminja vagyok.
Főleg, akrilt használok feszített vászonra, de akvarellel, pasztellel és néha olajjal is dolgozom.
Képeim fő témái: gyerekek, tánc, nőiesség, portré, tájak, csendélet… Törekszem arra, hogy képeim nyugalmat árasszanak. Tájképeim témáit leginkább utazásaim alatt gyűjtöm, de többször megfestettem már a helyi nevezetes épületeket mai formájukban, és régi képeslapok segítségével. Pl. az 1978-ban felrobbantott régi vashidat és a ligeti pavilont, 1925-ből. Alapötletet merítek még internetes fotóról és többször modellem volt unokatestvérem lánya.
Több kisebb bemutatkozási lehetőségem volt, pl. csárdaszállási nyugdíjas klub rendezvényein, békési református óvodában, helyi csoportos kiállítás keretén belül, egyéb rendezvényeken. Jelenleg egy képem, egyházi témájú, országos vándorkiállításon látható.
Nagy álmom egy galéria kialakítása, melyben a helyi alkotók mutathatnák be alkotásaikat.
Feci és Kamilla
Feci és Kamilla,
Két unokatestvér.
Vidáman játszanak,
Mint két édes testvér.
Vígan telik napjuk,
Nem kell a szoba.
Hívogat a Bolimán
Major kapuja.
Ott lehet hancúrozni,
Fürgén fára mászni.
Nem zavar senkit,
Ha visít a másik.
Triciklijük tolják ketten.
Hátul Kamilla,
Feci kezében a kormány,
Nagyon víg a kedve.
Azon kacagnak,
Kicsit bicegve,
Lábukon felemás cipő,
Mert így volt megfelezve.
Egyiken papucs,
Másikon dorkó.
Sebaj, jó a kedvünk,
Ez pont így jó!
Szeretet ünnepén
Szeretet ünnepén
Kicsit megállok én.
Mit jelent számomra?
Hit, remény, együttlét…
Szeretném, ha sokáig
Így maradna még.
Együtt a család,
Sok beszélgetés,
Bejgli illata
Lengi be a tért.
Mosolyog mindenki,
S az új évre
Bizakodva vár.
Hoz még sok szépet,
Jézuska a bölcsőben már.
Élet
Mi az élet értelme?
Sokan kutatják.
A titkot mégis kevesen tudják.
Mert arra meg kell a léleknek érnie,
Hogy rájöjjön,
Mi az élet lényege.
Leszületünk, sírunk,
Kacagunk és bízunk,
Néha feladjuk,
Mindig tovább lépünk.
Mert hajt az értelmünk.
Valamit keresünk,
De nem mindig leljük.
Megpróbáljuk újra,
Hogy tanuljunk belőlük.
Egy nagy lecke az élet.
Ha mégsem megy,
Új tanítással,
Indul egy új élet.
Addig születünk
Újra ide le,
Mire megértjük,
Mi a lényege.
S ha megtaláljuk,
Kulccsal a kezünkben,
Lelkünk párjával,
Újra visszatérünk a fénybe.
Örök világosságként
Tündöklünk az égen,
Mert minden csillag,
Egy-egy újra egyesült lélek.
Én megtaláltam,
Lelkem nyugalmát,
Kulccsal a kezünkben
Együtt megyünk oda át.
És boldogan díszítsük,
az Úr mennyboltját.