Vácziné Bergendi Nikoletta

 

Vácziné Bergendi Nikoletta vagyok, Töltéstaván élek. Tanulmányaim nagy részét művészeti intézményekben töltöttem. Jelenlegi tevékenységemhez fűzve grafikus végzettségemet emelném ki. A szakmában nem dolgoztam, a művészet művelése hobbiként van jelen az életemben.

Kezdetben leginkább csak rajzoltam és festettem.

Kiállítások, amiken részt vettem:

2003– Barabás festő – és rajzstúdió kiállítása

2004 – Bányász Képzőművész kör alkotótáborának záró tárlata, Gyenesdiás

2006 – Tanáraimnak szeretettel, Kerékteleki – önálló kiállítás

Az írás is gyakran foglalkoztatott. Általános iskolában kezdtem el papírra vetni gondolataimat a világról. Főiskolai éveim alatt Mert jól csak címmel szerkesztettem egy kötetet kortárs verseimből, mellyel művészeti ösztöndíjat nyertem. (Szombathely)

Ahogy teltek az évek egyre inkább vonzott magához a népi mesterségek és néphagyományaink világa. A kézművesség és az népi tudás anyag aztán valahol összetalálkozott a fejemben és elkezdtem jeles napi tematikákat összeállítani gyerekeknek.

A jeles napi tematikákat pedig követték a népi témájú verseim és meséim. Célom, hogy a gyermekeken keresztül visszacsempésszem az emberek életébe a népi tudást, ismereteket.

Írásaim saját magam illusztrálom. Rajzaimban keresem az egyszerűséget, a formák és színek legjellegzetesebb megnyilvánulásait. Sajátos nyelvezetre fordítva próbálom visszaadni a népi formakincseket. Más írók műveit is szívesen illusztrálom.

Megjelent írásaim a következő helyeken olvashatók:

MeseLes https://meseles.hu/

Holnap magazin https://holnapmagazin.hu/index.php

A történetek mágiája https://www.facebook.com/A-T%C3%B6rt%C3%A9net-M%C3%A1gi%C3%A1ja-108443804198106/

Pityer műhely https://www.facebook.com/vbnikoletta/?modal=admin_todo_tour (saját FB oldal)

Sebő Ferenc szavaival búcsúzom:

„A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!”

Verseim amik kapcsolódnak Néhány jeles naphoz.

Vácziné Bergendi Nikoletta

Csuda lajbi

Nagyapám mesélte,
Rókafogni jártak.
Vadász dédapámmal,
Holdvilágnál háltak.

Rókabőrös lajbi,
Ej, de csuda mellény.
Tulipános hímzés,
Tekereg a mellén.

Nagypapa megsúgta,
Szép halkan csak nekem.
Bűvös a kis lajbi,
Megvéd, ha viselem.

Nem is mondott többet,
Láttam rajta rögtön.
Ravasz, mint a róka,
Legbátrabb e földön.

Illés

Ördög csücsül a porban,
Embert rajzol gúnyosan.
Isten nagyon haragos,
Megcsúfolni őt tilos!

Atyánk az égből így szól:
Kelj fel gyerek a porból.
Üldözd el az ördögöt,
A pokolból megszökött.

Illés villámot dobál,
Dörög az ég, áll a bál.
Zeng és zúg a nagy határ,
Anna, Illés táncot jár.

Vörös patás menekül,
Cikázva fut remekül.
Illés tüzes szekéren,
Villámot szór serényen.

 

Medárd

Villám lecsap, eső esik,
Nagy háború közeledik.
Sas madár a szárnyát tartja,
Kisgyermeket betakarja.

Medárd püspök vágyódása,
Földben legyen nyugodása.
Haragja el sosem múlik,
Negyven napig eső hullik.

Medárd napján, ha süt a nap.
A vetés csepp vizet se kap.
Szárazság jön, negyven napos,
A bor édes lesz, zamatos.

Medárdkor, ha eső zuhog,
Özönvíz jön, habzik, zubog.
Tengernyi fürt nő a tőre,
De savanyú lesz a lőre.

 

Pünkösd napja

Húsvét után ötven nappal,
Földre szállott a Szentlélek.
Piros pünkösdnek reggelén,
Szál bazsarózsát remélek.

Szép leányok kötényükbe,
Harmatot gyűjtenek frissen.
Szeplőiket mind megmossák,
Fürdenek a patakvízben.

A legények megméretnek,
Királyuk ki lesz e napon?
Szegény kakast agyon ütik,
Versenyeznek lovaikon.

Virágkosárral kezében,
Öt leányka egyet kísér.
Legkisebb és legszebb köztük,
Hosszú fátyla szép hófehér.

A jó borból nincsen hiány,
Jószágaidért más felel.
Ej, pünkösdi nagy királyság,
Véget ér az esztendővel.

 

Szent Iván éjjel

Legény megy az éjszakában,
Rőzsét gyűjt a nyalábjában.
Lánynak szalma az ölében,
Parazsat visz egy bögrében.

Tűz, tűz, tűz – Szent Iván–i tűz,
Láng, láng, láng – gondot, bajt elűz.

Leány dolga tüzet rakni,
Háromszor azt körbejárni.
Megszenteli tiszta vízzel,
Legény gyújtja fáklya tűzzel.

Tűz, tűz, tűz – Szent Iván – i tűz.
Láng, láng, láng – gondot, bajt elűz.

Gyümölcsöt dobnak a tűzbe,
Bíznak áldott Istenükbe’.
Bodzafa és vasfű füstöl,
Megóv minden betegségtől.

Tűz, tűz, tűz – Szent Iván – i tűz.
Láng, láng, láng – gondot, bajt elűz.

Négyszögű a tűz alakja,
Nosza, komám szökkenj rajta!
Vica, Ferkó ugorjatok,
Idén egy pár maradjatok!

Tűz, tűz, tűz – Szent Iván – i tűz.
Láng, láng, láng – gondot, bajt elűz.

 

Tűzugrás
(Szent Iván éjszakája)

Szedjünk rőzsét,
Gyűjtsünk gallyat.
Rakjunk tüzet,
Szellő fújhat.

Elszáll füstje,
Lángja lobban.
Izzó fénye,
Forró katlan.

Vörös ördög,
Táncol, mulat.
Hosszú nyelve,
Égre mutat.

Szunnyad lángja,
Kihuny lassan.
Parázs izzik,
Szikra pattan.

Ugorj tüzet,
Gyerünk pajtás!
Égig szökkenj,
Ne légy flótás!

 

Képeimen népi témájú verseim, meséim illusztrációit láthatják.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

Megosztás:

Share on twitter
Share on facebook