Interjú Weninger Endréné Pécsi Erzsébettel, a Montázsmagazin című kulturális és életmód magazin tulajdonosával, szerkesztőjével
„Az ember legfőbb kincse a személyiség.“
Johann Wolfgang Goethe
Mindig felemelő érzés olyan embereket megismerni, akik sokoldalúak, széles látókörűek, egyéniségük megérinti az embert. Egy pályázat kapcsán ismertem meg Weninger Endréné Erzsébetet, aki meghívott a Montázsmagazin újságírói közé. Az évek gyorsan elteltek, és közben kibontakozott előttem egyéniségének a sokszínűsége, mely megmutatkozik a magazin szerkesztése és más tevékenységei között is.
A Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett magyar-angol szakos tanári diplomát. Kecskeméten a Petőfi Sándor Általános Iskolában, majd a Piarista Általános Iskolában tanított. Angol nyelvkönyveket írt, versek és egy ifjúsági regény szerzője. Öt évig a Toll és Ecset Alapítvány kuratóriumának elnöke volt.
Kunszt József-díjat kapott munkája elismeréséül. A Toll és Ecset díjjal a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Köre jutalmazta tevékenységéért.
Kedves Erzsi! Sok szeretettel köszöntelek. Bemutatkoznál az olvasóknak?
Sükösdön, egy dél-alföldi faluban születtem. Egy bátyám volt, sajnos már nem él. Szegények voltunk, de a szüleim valahogyan mégis megteremtették a továbbtanulásunk feltételeit. Nagyon jó tanáraim voltak, jó példaképeket láttam. Egyértelműen tanár szerettem volna lenni. Az is lettem, és egész életemben ezt a hivatást gyakoroltam.
A férjem is pedagógus, angol-történelem szakos. Három gyermekünk van, mindhárom diplomás. A két lányunk Budapesten él. Nóra bölcsész, Andi kommunikáció szakon végzett. András fiunk jogász, Kecskeméten él a családjával.
Ilyen szép, tartalmas élet után a nyugdíjas évek következtek. Azonban ekkor sem maradtál tétlen, hiszen létrejött a Montázsmagazin. Kérlek, beszélj az alapításáról! Hogyan született meg a gondolata? Mit kell tudnunk a magazinról?
A Montázsmagazin 8 éve, hivatalosan 2012. február elsején alakult. Kulturális és életmód magazinnak nevezzük. Cikkeinkben kecskeméti, országos és külföldi vonatkozású hírekről, eseményekről számolunk be, programokat ajánlunk, interjúkat készítünk. Minden évben két díjat is adunk át a Montázsmagazin születésnapján, mely egyúttal műsoros könyvbemutató is.
A művészeket, alkotókat is segítitek. Már hagyománnyá vált, hogy a Montázsmagazin pályázatokat ír ki, antológiákat jelentet meg. Mely témakörökben lehetett pályázni? Milyen antológiák jelentek meg eddig?
Irodalmi (vers, rövid próza) és képzőművészeti (festmény, fotó) témákban és műfajokban hirdettünk csaknem minden évben pályázatokat. A legjobb alkotások bekerülhettek az abban az évben kiadott Montázsmagazin antológiába. Hat antológiánk jelent meg eddig. Bizonyára sokan felismerik őket a fotóról. Csaknem mindegyikből lehet még kapni, ha valaki szeretne vásárolni belőlük.
Az „Örömfestés Kecskeméten” egy olyan program, ami követendő példa lehet más városok számára is. Hol volt ez a rendezvény, és mi volt a célja?
Almási Zsuzsanna akvarellfestő vezetésével összegyűjtöttük Kecskemét amatőr festőit, sőt a profik közül is jöttek mentorkodni, segíteni. Évente egyszer-kétszer szerveztünk örömfestést valamelyik városi eseményhez kapcsolódva a belváros különböző pontjain. A járókelők örömmel álltak meg, hogy lássák, hogyan dolgoznak a rajzolók, festők. Vidám, hangulatos rendezvények voltak ezek. A Montázsmagazin háttérként a szervezést és a híradást biztosította, a szakmai munkát a művészek végezték. Ha szép idő van, gyakran összejön a megszokott társaság egy jóízű festegetésre.
A Montázs estek már szintén hagyománnyá váltak az évek során. Milyen program ez? Kérlek, mutasd be az olvasóknak!
A Montázs estek beszélgetős műsorok voltak, versekkel, zenével színesítve. Négy éven keresztül minden hónapban egyik szombat délután tartottuk. A Katona József Könyvtár adott otthont a rendezvénynek. Olyan családokat hívtunk meg vendégként, akik több generáción keresztül továbbvitték ugyanazt a művészetet, ipart, foglalkozást, és köztiszteletben állnak a város polgárai előtt. Példaképeknek szántuk őket, és jól is sikerültek ezek a programok. Sokan érdeklődtek iránta. Ebben az évben szüneteltettük ezt a rendezvénysorozatot, még nem tudjuk, mit hoz a jövő.
Milyen szervezetekkel, intézményekkel vagytok kapcsolatban a Montázsmagazin kapcsán? Kik segítik a munkátokat?
A város összes kulturális intézményével jó a kapcsolatunk, hiszen a magazinunkban ajánljuk programjaikat, eljárunk a sajtótájékoztatóikra, interjúkat készítünk képviselőikkel vagy a színház művészeivel. A Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara rendezvényein is gyakran részt veszünk. Az önkormányzat a Városi Támogatási Program keretében éveken keresztül segített a Montázs estek szervezéséhez szükséges pályázati pénz előteremtésében.
A Facebook oldalon csoportokat hoztál létre. Melyek ezek, és mi a küldetésük?
A Montázsmagazinnak van egy Facebook oldala, ide csak az adminok oszthatják meg a magazin cikkeit vagy egyéb fontos és érdekes posztot. Ide is szívesen várunk kommenteket, véleményeket a cikkekhez. De készítettünk egy csevegős csoportot is a művészek és a művészetek iránt érdeklődők számára, ahová a tagok is posztolhatnak saját műveket: verset, rövid prózát, fotókat, festményeket. Minden nap egyet. Hírt adhatnak a közelgő kiállításukról vagy könyvbemutatójukról. Beszélgethetnek egymással. Jó kis közösség jött össze, sokan ismerik egymást. A csoport neve: Montázsmagazin a művészekért.
Van még egy Facebook csoportunk, ez még gyerekcipőben jár. Neve: Montázsmagazin a vállalkozókért. Ezt a kisvállalkozók számára hoztuk létre, hogy tudjanak egymásról, és segíthessünk nekik. Itt minden posztjuk egyúttal reklám is a számukra, ezért jó lenne a csoport létszámát növelni. Szeretnénk itt is interjúkat készíteni a csoport tagjaival, ez további reklám lenne nekik. Ezeket a PR-interjúkat azonban pénzért tudjuk megcsinálni. Az ár egyeztetés kérdése.
Hol vagytok elérhetőek?
A weboldal elérhetősége: www.montazsmagazin.hu
A Facebook-on keressük a Montázsmagazint, engem Erzsébet Weninger néven találnak meg.
Sokan a Google rendszerén belül keresnek, ott is megtalálhatóak vagyunk. A szerkesztőség a lakásunkban van (6000 Kecskemét, Fazekas Mihály u. 18. I. 1.), a Google még térképet is mellékel hozzá. J De inkább telefonon érdemes érdeklődni: 06-30-601 9246
Mi a legkedvesebb emléked a Montázsmagazinnal kapcsolatban?
Nagyon sok szép emlékem lett a nyolc év alatt, mióta szívvel-lélekkel szerkesztem és írom – munkatársaimmal együtt – a Montázsmagazint. Már sokan ismernek és olvasnak bennünket országszerte. Úgy érezzük, a szlogenünk bejött: „Sokszínű, érdekes, értékes.” Mármint a magazinunk.
Most inkább egy friss élményt mondanék el emlékek helyett. Pár nappal ezelőtt két barátnőm is telefonált, hogy az M5 TV érettségi műsorában Katona Józsefről volt szó, és kétszer is beúszott egy felirat a műsor közben. Forrás: Montázsmagazin. Ezek szerint nagyszerű emberek szavait, előadását jelentettük meg a magazinunkban. Ennek most nagyon örülök.
Még 2013-ban jelent meg a regényed Kölyökkorom kalandjai címmel. Hol volt könyvbemutatód, író-olvasó találkozód? Milyen meglepetések értek a könyvvel kapcsolatban?
A könyvet még akkor kezdtem el írni, amikor tanítottam. Több évtizedes tanári tapasztalatom rejtőzik benne gyerekek kalandjai, élményei által elmondva. A megjelenés évében volt egy könyvbemutatóm a Piarista Iskolában, ahol 18 évig tanítottam, és onnan jöttem nyugdíjba. Később rájöttem, hogy magamnak kellene szerveznem a könyv megismertetését, illetve a Sors is beleavatkozott. Csepelen a Mátyás Király Általános Iskolában megkedvelték a könyvet, és kötelező olvasmánynak választották a hatodikos korosztály számára. Személyesen is találkoztam a felső tagozat összes diákjával egy szép műsoros délelőttön.
Sükösdön, a szülőfalumban is szerveztek egy író-olvasó találkozót, ahol a gyerekek szintén előre elolvasták a könyvet, és szépen felkészültek belőle. Nagyszerű érzés volt találkozni régi tanáraimmal, ismerősökkel, barátokkal.
Kecskeméten három iskola felső tagozatos diákjai számára szerveztünk műsoros (zenés, játékos) könyvbemutatót. Ennek folytatása lenne idén ősszel, ha a vírus el nem törli a programot. Egyébként tervezem a regény folytatását, gyűjtöm hozzá az anyagot.
A Toll és Ecset Alapítvány kuratóriumának elnökeként milyen feladatokat végzel?
Öt évig voltam a Toll és Ecset Alapítvány kuratóriumának elnöke. Nagyon sok szép programot szerveztünk és bonyolítottunk le a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének tagjaival és vezetőségével. Városi műsorok, országos pályázati kiírások és rendezvények is voltak köztük. Szép és izgalmas időszak volt. A Montázsmagazin tennivalói mellett azonban nem tudtam tovább vállalni azt a tevékenységet, és más vette át tőlem.
Egy kicsit ismerjük meg a magánembert is! Beszélnél a családodról?
Igen, röviden. 1975-ben kaptam diplomát a Pécsi Főiskolán, onnantól kezdve Kecskeméten tanítottam. Együtt tanítottunk angol nyelvet a későbbi férjemmel, Weninger Endrével. Egy idő után ő átment a Katona József Gimnáziumba tanítani, és onnan ment nyugdíjba néhány évvel ezelőtt. Én nyolc évvel ezelőtt mentem nyugdíjba a Piarista Iskolából. S hogy mi történt közben?
Született három szép és okos gyermekünk. Nagyon szeretjük őket, mindig számíthatunk rájuk. Nóra férjnél van, egy történeti kutatóintézetben dolgozik. Mellette a Montázsmagazin főszerkesztője. Andi kommunikációs szakember és újságíró. András pedig jogász, egy nagy építőipari cég projektmenedzsere. Ballószögben (Kecskemét közelében) lakik a családjával.
Mit szeretnél még megvalósítani? Milyen ötletek vannak a tárházadban?
Most épp a férjem írásait rendezem, mert könyv formájában ki szeretném adni. Nagyon jó írásai vannak történelmi, földrajzi témakörben, amelyek az évek során megjelentek a magazinban. A Híres magyar nők című könyv talán kész lesz a születésnapjára, bizonyára örül majd neki. De vannak írásai Magyar miniszterelnökök, Híres földrajzi felfedezők, Magyar hősök, hadvezérek címmel. S ahogy említettem magamról, szeretném folytatni a regényírást. A Montázsmagazin pedig egy non-stop üzemmód, folyton táplálni kell az on-line újságot friss információkkal, érdekességekkel.
Befejezésként mit üzensz az olvasóknak?
Talán azt, hogy soha sincs reménytelen helyzet. Vannak jó emberek, akik segítenek, és van a Jóisten, aki szépen terelget bennünket életünk során. Sokszor elesünk, gödörbe kerülünk, ahonnan nehéz a szabadulás. De elhagyni magunkat sosem szabad! Kell, hogy legyen kiút minden csapdából. A szeretetet, a megbecsülést, a reményt és a hitet szeretném közvetíteni az emberek felé.
Köszönöm a beszélgetést. Erőt, egészséget és további sikereket kívánok!
Lakatos Ilona