“Az a jó dal, ahol a melódiának, és a szövegnek önállóan is eredetisége és magassága van.”
Azon zenehallgatók közé tartozom, akik nem egy adott stílus iránt rajonganak, hanem a dallamok megszállotjai. Számomra az énekhang is egy hangszer, a szöveg pedig a zenéhez idomul és nem fordítva (ebből a szempontból a magyar nyelv egy igen jó választás … lenne). Nem voltam nagy Republic rajongó, talán éppen azért, mert erősen szövegcentrikus volt. Szégyellem, de nem tudtam ki az a Tóth Zoltán András, amíg meg nem hallottam A Bolhapiac Tündéreit. Egy olyan kiadványt, mely teljesen instrumentális, mégis annyira jó, hogy a szöveggel (énekkel) sokan valószínűleg csak elrontanák. (Persze az albumcím önmaga költészet.) A Kárpátok Világában ott van minden amit finom zenének hívok, és sajnálom, hogy a kiadója nem áldozott rá többet.
Nemrég végre személyesen találkozhattam Tóth Zoltán Andrással, azzal a zeneszerzővel, akinek dalai akár egyetlen zongorán előadva is csodálatosak. Miről másról faggathatnám, mint arról, hogyan is születnek ezek a dallamok.
– Van, aki szövegre ír zenét, van aki az akkordokkal játszik, miközben megszületik egy dallam. Nálad hogyan születik a dallam?
Mindig véletlen hangszeren-kalandozás eredménye. „Fegyelmezetlen” impro játszogatásokból bukkan ki általában a motívum, vagy frázis, amit észre kell venni : „hopp, álljunk meg egy szóra”.
A jó és eredeti dallam (-akkord) fordulatok mindig gyémántrögként kerülnek az utadba, a hozzáértésnek és tudatosságnak itt annyi a szerepe, hogy észre is tudd venni, hogy ebből dalt kell kibontani. Később már jönnek bele ésszerű megfontolások, fogások. De az a jó, ha az intuíciót megpróbálod végig fenntartani. Azaz átadni magad annak, ami jön. Soha, semmit nem szabad áterőltetni! Csendeket kell tartani játék közben, és hallgatni, hogy jön-e bele súgás. A fantáziátlan fordulatokat pedig rögtön bele a kukába, sajnálkozás nélkül (rengeteg olyan zenét hallok, amiket nem lett volna szabad elvinni a kivitelezésig. De hát ilyen az ember- meggyőzi magát, hogy jó ez…).
Még annyi tartozik ide, hogy a dal műfaj esetében határai vannak a túlbonyolíthatóságnak. Itt a zenének másban vannak a magasságai. Ötlet, eredetiség, játékosság, stb.. Ilyenek. Majd a bizonyos „kellemes dallamtapadás” jelensége fogja megmondani a közönség-fül oldaláról, hogy hogyan sikerült. Ez jelenti azt, hogy Személyisége lett a dalodnak.
A teljes cikk elolvasható a magyarzene.eu oldalán:
magyarzene.eu/dallam-fordulatok-gyemantrogkent/
