JUHÁSZ PÁL: (CSERHÁT-MŰVÉSZKÖR KITÜNTETETT OKLEVELESE, CSERHÁT JÓZSEF MŰVÉSZETI DÍJ EZÜST FOKOZATA, EZÜST-DIPLOMÁS, ARANYTOLL-NAGYDÍJAS, SIMON ISTVÁN EMLÉK DÍJAS, KÉTSZERES SZÉPIRODALOM DÍJAS, KÍVÁLÓ KÖLTŐ, KÉTSZERES ÉN MESÉM DÍJAS ÍRÓ.)
Egerben születtem 1967.június 12-én. Születésemkor agyvérzést kaptam, mely betegség meghatározta az életem. 1985-ben leérettségiztem. Első versem 1983.december 11-én írtam. Jelenleg Parádsasváron, egy gyönyörű mátrai községben élek, és alkotok. Eddig nyolc kötetem jelent meg: Játék, Végrendelet, Feltámadás, A Költő Lelke, Csendjeim, Szeretni Születtem, A Lepkekirálynő, és Fotogén – Versek címmel. Írásaim megjelentek: a Népújságban, a Heves Megyei Hírlapban, a Kezdetekben, a Délibábban, a Sasvári Krónikában, a Nyírségi Gondolatban, a Facsigában, a Gyöngyösi Kalendáriumban, a Magyar Évszázadok című könyvben, a Délibáb Antológiákban, a Nyírségi Gondolat Antológiában, A Türelem és Szabadság Útján Antológiában, A Toll, és Ecset Alapítváány Antológiájában, a Gold Pen Irodalmi Kör Antológiában, a Találkozások Antológiában, a 1150 Apeva című kiadványban, Pundurkák 22 témára című kiadványban, és Az én mesém című könyvben. Gyermekszíndarabjaimatésbábdarabjaimatbemutattáktöbbországban.TóthRóbertfotóművészbarátommaleddignégykiállításonmutattuk be közös alkotásainkat. Tagja vagyok a Cserhát Művészkörnek, és a Nyírségi Gondolat Szalonjának. Több pályázatgyőztese, helyezettje és külön díjasa voltam.
A CSEND TÓCSÁJÁBAN
Kékestető felett vörös az égbolt,
Szél süvít a tél gyümölcsét ringatva.
Láthatatlan hideg lányát mosdatva,
Ki velőtrázón fagyos selymet sikolt.
Kékestető felett szürke az égbolt,
Csillámcsendet horgol a tél magánya.
Fájdalmamnak nincs arcomon lábnyoma,
A nyár homlokomra szerelmet csókolt.
Sárga levél keresi kidőlt fáját,
Az ember elhagyja szerelmes párját,
Reményt keresve a szózuhatagban.
Láthatatlan jégbarlangom körül vesz,
Létemből táplálkozó nőies nesz,
Szoborrá fagyok a csend tócsájában.
Parádsasvár, 2020. január 2.
A HOLDVILÁG ASSZONYA
A Holdvilág asszonyát szerettem,
Igazi arcát nem láttam sohasem.
Bagolyhuhogás jelezte érkezését,
Hűvös szél takargatta szenvedélyét.
Keble csillagfény mámorában fénylett,
Dereka karcsú porcelán művi díszlett.
Hajnalban gyásztakarójával ölelte a Nap,
Életemben ő volt az utolsó kiszakított lap.
Parádsasvár, 2020. január 6.
SZÓTLANNÁ VÁLTAM
Közönyöm határán fekszem,
Elszalad mellettem a lelkem.
A csalók borítékot osztanak,
A szegények sírva éhen halnak.
Gyerekek pihe angyalokká válnak,
A végtelen csendjében nem fáznak.
Szellemüket keresem az élet határán,
Sok bátor királyfi, szépséges királylány.
Mulat a megvásárolt lelkiismeret,
Igazságérzetem mennyit szenvedett.
Szótlanná váltam fájdalmam szigetén,
Ordítani fognak a bűnbánat keresztjén.
Keresztény lévén sajnálom őket,
Becsapott férfiakat, buta nőket.
A kártyavár egyszer összedől,
Vádaskodás lesz az áll szeretetből.
Parádsasvár, 2020. január 16.
EMLÉKEKET BONTOGATTAM
Ültem, verseim foszlányai jajgattak,
Lelkem igaz érzelmeire hallgattak.
Becsomagolt emlékeket bontogattam,
Egy pillanatra az élménybe belehaltam.
Parádsasvár, 2020. január 28.
KICSIT KÉSEK
Jönnek a holtak síri élőket temetni,
Egy cicát látok álmokon hemperegni.
Vakok látnak bele a szellemvilágba,
Egyszer beleütném orrom a csodába.
Régen koldusok szép jövőt keresnek,
Mániás szeretők csíra zabot hegyeznek.
Tükröm hadarta elméletembe nézek,
Várj reám teremtőm egy kicsit kések.
Parádsasvár, 2020. január 29.
