Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23.-án egy alföldi kisvárosban Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez, és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket.
Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozok. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazinban is.
2017.-ben a Rímkovácsok Antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim.
2018.-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.
2018. Lélekkapocs MANE (Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesülete) Antológiában szerepeltek verseim.
2018.-ban örömmel töltött el, hogy Március 15. című versem bekerült az
„Új köznevelés” folyóiratba az 1848-1849-es forradalom, és szabadságharc 170. évfordulója alkalmából. Büszke vagyok rá, hogy ezt a versemet több magyar, és határon túli településen is szavalták.
2019. Új Verőfény Magazin, és Lélekhúr Antológia (MANE), valamint Poet Antológia.
2019. „Képzeld el” Irodalmi folyóiratban kaptam lehetőséget megjelenésre.
2019-2020. „Őszülő kikelet” a Kazinci Klub Irodalmi lapjában is megjelent pár versem.
2020. A Holnap Magazin által megjelentetett „Így írunk mi VII.” és IX. kötetében szintén lehetőséget kaptam.
2020. A Gold Pen Antológiában, és Holnap Magazin” Tükörben” című antológiájában is lehet találkozni verseimmel.
2020.Szép Szavak Birodalma Antológia, és a Holnap magazin Év végi kötetében jelen lehettem verseimmel.
2020. A MANE által kiírt „Trianon üzenete” című pályázatra benyújtott „Nem feledhetem” című versemet a zsűri Aranypenna díjban részesítette.
Ugyanebben az évben két versem kapott kiemelt Aranypenna díjat a negyedéves pályázaton, és a mesterszonettíró pályázaton „Érezd a csendet”című alkotásom Aranylant különdíjban részesült.
2020/2021. Kazinci klub antológiájában kaptam publikálási lehetőséget.
2021.Irodalmi Rádió „Szerelmemnek Bálint napra” című pályázaton korosztályomban versem elnyerte „Az év trubadúrja 2021.” címet.
2021. A Báthory emlékév alkalmából meghirdetett pályázaton versemmel III. helyezést értem el.
2021. Kortárs Magyar Irodalom- Barátok Verslista által, Sodrásban 2021. című antológiába örömmel publikáltam.
2021.Kláris Irodalmi- Kulturális folyóirat által megjelentetett antológia.
Írásaim hol bánatról, hol örömről, de mindig a szívemből szólnak.
Hímzőnők
Egyik öltés másik után,
virág nyílik kezük nyomán.
Előbb zöld jön, majd a sárga,
szép a hímzés hagyománya.
Szépen, lassan jönnek sorba,
következik a színpróba.
Rózsa nemcsak piros lehet,
kék nefelejcs is megihlet.
Szerényen simul ibolya,
liluló szép a mosolya.
Öröm nézni a színeket,
a kész virágfüzéreket.
Csodás minták, szinte élnek,
helye van a díszítésnek.
Tisztelet a hímzőnőknek,
egytől-egyik népművészek.
A mi dalunk
Fülembe dalol a szél egy dallamot,
hallod-e, kedves? – ez a mi kis dalunk.
Lágyan, édesen dúdol egy hajnalon,
valcert jár a tavasz, de mi – siratunk.
Az ifjúi érzelmek szilaj tánca
egyszer majd szelíd öleléssé válik,
a felejthetetlen románc virága
átölel, elringat, de nem szikrázik.
Páros ütemre dobban most a szívünk,
hosszan, mélabúsan jajong a lélek,
megkopottá vált már szivárványszínünk,
hajunk szürkére festették az évek.
Didergő testem idézi a múltat,
még keresem az ismerős dallamot,
de tomboló vihar fülembe fújtat,
az ég sem küld sebeimre balzsamot.
Hamvadó vágyunk sziszegő szél fújja,
földi lét még kicsit árnyékként követ,
leszálló nap halkan fülembe súgja,
emlékezz! – és ne bánd az ősz fürtöket.
Most újra hallani vélem a dalunk,
játszi könnyedséggel magasba ível,
és újra szárnyalunk, elakad hangunk,
emlékek ragyognak fel bíborszínnel.
2017.
Ajándékba kapott idő
Még őrzöm a lopott idő emlékét,
nem szégyellem most szívem gyengeségét,
mert újra hinni kezdtem az álmokban,
ám könnypatakok gyűltek szemárkokban.
Szeretnék feledni fájó, gondokat,
midőn az élet szépségtől fosztogat,
de félek, mit hoz a száguldó jövő,
a percek, és az órák mind cselszövők.
Néha járatlan utakon kell menni,
a szeretet fényénél megpihenni,
hinni az újrakezdést, a szerelmet,
a szíved dobbanását, mi melenget.
Kaptunk egy esélyt az élet színpadán,
mesés pillanat a végzet karzatán,
nem kellenek már a bódító szavak,
csend zenéjére, tűnő gyönyör kacag.
Most állj meg! – csodáld e váratlan kincset,
ajándékba kaptuk az időt,- ingyen,
őrizd a mozdulatokat, perceket,
rejts el szívedben, én is elrejtelek.
2018.
Álomszőttes
Álmokból szőttél aranyhidat,
a remény őrzi vágyaidat.
Színezted hold ezüst porával,
felvértezted csillagvarázzsal.
Gyöngyház-álmokban sóhajomat
távolba vitte szélfuvallat.
Virágszirmokkal borítottad,
simítottad el a ráncokat.
Csókod elűzte rémálmomat,
vágyak bontottak vitorlákat.
Sötét éj tépte álmaimat,
nem látom arcvonásaidat.
KVM
2018.
Amit adtál
Adtál nekem szeretetet,
kedvességet, mosolygást,
gyöngy voltál a tenyeremben,
szemeimben borostyán.
Tanítottál minden szépre,
szíved értem dobogott,
hitet adtál, ami éltet,
ez volt az én templomom.
Összeomló világomban,
te voltál a napsugár,
segítségért kiáltottam,
reményt adni te tudtál.
Minden szavad dallam nekem,
lehet könny, vagy kacagás,
áldást hintő drága kezed,
nekem adta tavaszát.
Virágszirmok ékes kelyhén,
harmatcseppes ragyogás,
óvón őrzöm lelked csendjét,
anyák napi látomás.
2020.04.28.
