Pataki Pál

Pataki Pál vagyok, 1943.01. 13,-án Tápiószentmártonban születtem. Nős vagyok, két felnőtt leányom van, és két unokám.

Állattenyésztési mérnök, szarvasmarha tenyésztési szakmérnök a végzettségem. Két munkahelyem volt, első 9, másodikban 39 évet töltöttem egy országos intézetnél, Vezető főtanácsos,-főosztályvezetőként vonultam nyugdíjba 2004-ben.

Gödöllőn (Villanytelep u 9. ) lakom, A Gödöllő Városi Nyugdíjasok Egyesületének vagyok az elnöke, hozzám tartozik hat nyugdíjas klub. Tagja vagyok több Civil Szervezetnek, Egyesületnek, többek között a gödöllői IRKÁNAK.

Az unokáim kérésére 67 éves koromban kezdtem el írni. Az első könyvem: EMLÉKEIM A KÜZDELMES ÉS BOLDOG ÉVEIMRŐL- kortörténet, a II. világháborútól, napjainkig mutatom be a családomon keresztül az akkori társadalmat. – Azóta minden évben megjelent egy-egy novellás, illetve verses kötetem. A 12. kötetem nyomdakész, a lektornál van. Verseimmel, novelláimmal helyi és országos pályázatokon veszek részt.

Családtagjaim sportolnak, vejem Lázár Vilmos, 14 szeres fogathajtó világbajnok. Unokáim is lovassportban tevékenykednek.

Pataki Pál:   AZ ELMÚLT KARÁCSONYOKRA EMLÉKEZVE ( 2019)

Tegnap megálltam a porrá vált szüleim háza előtt,
rossz volt az idő, fújt a szél, esett a hideg eső.
Becsuktam a szemem, s emlékek jöttek elő,
könnyeim peregtek, a szemeim törülgettem.

Láttam behunyt szemeimmel a régi szép otthonom,
Láttam Édesapámat, s Édesanyámat, ahogy fogadott.
Láttam a könnyes szemeiket, ahogy előttük megálltam,
láttam szobában a tüzet, ahogy a kályhában lobogott.

Láttam a szoba asztalán a tűlevelű fenyőfám,
kezeimet összekulcsolva az ég felé emeltem.
A Tőlük kapott Bibliám szorongattam a kezemben,
csak álltam a volt házunk előtt a földhöz szegezve.

Nem értettem, mit keresek én az eltűnt házunk helyén?
Beláttam, ez a földi sátor nem a végső otthonom,
ide rövid időre érkeztem, átmenetileg tartózkodom.
Szívemben az elmúlt évek tárháza tárult elém gazdagon!

Szüleim lágy, szelíd hangját hallottam a havas esőben:
“Megjöttél, már régóta vártunk rád, drága gyermekem,
a karácsonyi ajándékunkat a szívedben vidd magaddal el,
ez nem más, mint az igazi, őszinte szülői örök szeretet!”

Nekem nincs már hová hazamenni, mert elment:
Édesapám kilencven kettőben,
Édesanyám kilencvennégyben.
Tudom, várnak rám mindketten ott fenn a Mennyekben!

Szüleim ajándékát örökre a szívemben rejtettem el!
Hisz a szeretet örök, az soha nem múlik el!
Istentől megáldott békés, boldog ünnepeket kívánok!

 

Pataki Pál:

                            NEM ÁLOM, VALÓSÁG!

 

Délibáb, vagy csalóka álom,

Talán egyszer el is érhetem?

Réveteg szemem a szép Lányon,

Rég volt, mindez már történelem.

 

Arcom égett, mi okozhatta,

Váratlan dolog életemben?

Egy szőke copfos Lány látványa!

Akkor már sejtettem, éreztem.

 

Ötven éve házasok lettünk,

Ajándékként kaptunk sok évet.

Isten óv, tenyerén lehetünk,

Ő áldotta meg életünket.

 

Adott két szép leánygyermeket,

Már unokáknak is örvendünk.

Gyorsan elrepültek az évek,

Emlékképpé vált a küzdelmünk.

 

Urunk megáldotta éveinket,

Vele a teremtett világot.

Áldásként kaptunk ötven évet

Szeretetet, s boldogságot.

 

Mindörökre összeköttetünk,

Fogjuk egymás gyengülő kezét.

Közös a bánatunk, örömünk,

Köszönjük Isten szeretetét!

 

Nem tudhatjuk meddig maradunk

Egymásnak még itt-e földtekén,

Töltsük minden percet békében,

Szeretetben: Isten tenyerén!

 

Gödöllő, 2015. május 31.

 

Mottó: Sík Sándor Tedd a jót c. verse: „Tedd a jót! Tégy minden jót…ott ahol vagy, úgy, ahogy teheted…!”

                                                Pataki Pál:

                                                NEM ELÉG…

 

Ha hangosan kiáltod: magyar vagyok!
Nem elég!
Tégy többet a meggyőződésedért!

Ha hangoztatod: keresztény vagyok!
Nem elég!
Ha kell, vállalj szenvedést a hitedért!

Ha sírsz, ha jajgatsz, nem lépsz előbbre!
A könny nem elég!
Cselekedj jót, a szép nemzetedért!

Ha hangoztatod, az emberek mily gonoszok!
Ez nem elég!
Tegyél többet a társaid jobb létéért!

Ha úgy érzed, tiéd lett a földi hatalom.
Ez nem lehet elég!
Tegyél többet a szenvedő emberért!

Ha kételkedsz, nem hiszel embertársaidban,
Ez nem lehet elég!
Higgy, aki az életét feláldozta, a Megváltódban!

„Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme”.
Ez az ajándék, Rád vár már rég!
Ez minden embernek elég!
Fogadd el Te is, hogy élj!

„Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek…”
Az Ő kegyelme mindenkinek elég.                                                                                                
(Pál levele Tituszhoz, 2,11)

 

Pataki Pál:

NYUGDÍJAS LETTEM

 

Boldogan jelentem, én is nyugdíjas lettem!
Észrevétlen szálltak el felettem a fiatal éveim.
A Sors adott hideget, meleget, mind átéltem,
Volt öröm, bánat, megélni megsegítet az Istenem.

Az Élet megtanított, soha ne kergessek színes délibábot,
Teremtőm gyermekekkel, és unokákkal is megáldott.
Fiatalok, nektek mondom, kik nem vagytok nyugdíjasok,
Örüljetek a mának, nem segít rajtatok, ha sokat jajgatok!

Nyugdíjasként már lassabban futok, van amikor botorkálok,
Én már nem szégyellem, ha az úton közben-meg-meg állok.
Ha kell, a dombra is felkapaszkodok, botomra támaszkodok!
Nem szégyellem: szememen pápaszem villog, mégis rosszul látok!

A Fülemben drága hallókészülék kopog, mégis rosszul hallok.
A csigolyáimat már többször is műtötték, mégis fáj, ropog.
Ízületeimet esténként kenegetem, mégis éjjel-nappal sajog,
Kezem s lábam masszírozom, mégis nem kicsit, fáj az nagyon!

Derekamon derékvédő, ha lehajolok, felállni kapaszkodva tudok,
Ha elindulok, lassan csoszogok, minden lépcsőnél meg-megállok.
Fel nem adom, sok helyre eljutok, van mikor botomra rátámaszkodok.
Alkonyatkor, ha a madarak már elhallgatnak, kisszobámba húzódok.

Előveszem a megkopott Bibliám, amit az Úr aznapra szánt, olvasom.
Olvasás közben el-elbóbiskolok, éjjel, forgolódom, nem alszom.
Mindezek ellenére úgy döntöttem, hogy én, soha fel nem adom!
Az életemhez, amit Teremtőm adott, hálát adva, ragaszkodom!

 

Pataki Pál:

HAZÁM  

Ahol születtem, ahol élek, az a hazám,
valamikor nagy volt ez a szép ország.

Bántották, sanyargatták sok,-sok éven át,
elestünk, hittel felálltunk századokon át!

Magyarok! Mi itt, küldetésben vagyunk,
mindannyian békére, szeretetre vágyunk!

Ez az ország, a magyaroké, a mi hazánk,
védjük, oltalmazzuk, Teremtő bízta ránk!

Fiatal honfitársaink, holnaptól Ti vigyáztok rá,
mi, öregek elmegyünk, a védelem, Rátok vár!

Polgártársaim, éljetek békében, megértésben,
hazát becsüljétek, éljetek szeretetben!

2020.09.24.

 

Pataki Pál

                 ŐSZ

Fáradtan tekint le már a Nap,
a fák tetején álmosan halad.
Megsárgult levelek hullanak,
tavaszi levélnek helyt adnak,
földet érve fejüket meghajtva,
megnyugodva várnak sorsukra.

2020.10. 08.

 

 

Megosztás:

Share on twitter
Share on facebook
Magyar Rhapsody Projekt

Magyar Rhapsody Projekt – a zene ősi ereje

Megjelent a Levédia album második klipje. A MRP ezúttal egy harcinóta-feldolgozással üzen a múlt erejéből merítve: „A jelen kor harca már nem a csatatéren zajlik, hanem a lelkünkben – egészségük, harmóniánk megtartásáért.

Részletek »

Interjú Guba Rózsa babakészítővel

Varázslatos babavilág a bánhorváti Platthy-kastélyban   Guba Rózsa babakészítő népi iparművész világot bejárt, pazar munkáiból nyílt kiállítás a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bánhorvátiban, a patinás, barokk Platthy-kastélyban. 

Részletek »