Pitter Györgyné Enikő vagyok, 1949. augusztus 9-én születtem Budapesten. Nem vagyok költő, sem festőművész, csak egy minden szépséghez és jósághoz vonzódó nyolcunokás nagymami, aki rajzol, festeget és újabban leír néhány gondolatot, ilyen-olyan formában. Mostanában kipróbáltam a haiku ritmusát is. Dolgoztam restaurátorként, hosszú évekig a kereskedelemben, voltam laboráns, foglalkoztam mozgássérült gyerekek hitoktatásával, gyógyult rákbetegek mentális rehabilitációjával. Életem a család és a másokkal való törődés, a szeretet jegyében telt el. Nemrég vesztettem el szeretett férjemet, kit azóta is csendesen lelkemben hordok. Két testvéremmel együtt otthonában ápoljuk kilencvennégy éves, ágyhoz kötött édesanyánkat. Minden gondolatom, tettem a családhoz köt, mégis sokszor magányos a lelkem. Talán ezért is ragadtam ecsetet, irónt, és tollat, hogy egy magasabb szférából csenjek át színeket, formákat, szavakat, verses szófüzéreket kiteljesítve, fénnyel töltve be lelkem, és szürke világunkat. Keresek és találok kifejezési formákat a festészetben és a költészetben egyaránt. Az összegezés időszakát élem, a megélt szerelem, gyengédség emlékét, a természetfeletti, a természet és a hétköznapok csodái bővizű, tiszta forrásként törnek fel lelkemből, mely forrás szinte elapadhatatlan. Egy verseskötetem jelent meg eddig, magánkiadásban, karácsonyi ajándékként adtam a családnak és a barátaimnak …
Címe: „Szeretet – virágot ültetek.” Életem a hitem, a reményem és a szeretetem, körülöttem minden erre épül…
Képeket kergetek
csak forrásvizet iszom
hozzám bújik egy őz
vállamon madár
szél lengeti hajam
arcomat legyintve
nevetve elszalad
mezei virágok
szirmába öltözöm
bársonya ölel
álmomból ébredek
versenyt futok
a patak vizével.
KI VAGYOK ÉN?
Kép – Fantáziavirágok/részlet – saját akvarell
Találj meg engem …
Szavak tavában
keress, ecsetvonásban,
szíved álmában …
Semmi különös, csak egy szeretetperc töredék
(Enikő – szócseppek)
Otthonosan sétált a cica az asztalok között.
Az öregember ritkán tért be az étterembe.
De most oka volt rá.
Vendégül látta kedves barátját.
Alig vitte ki a pincér az ételüket,
a cica telve önbizalommal,
kényelmes, puha léptekkel,
megközelítette az asztalt.
Leült és mozdulatlanná merevedve,
fejét felemelve nézte az öregembert,
aki még nem fordult felé,
csak a szeme sarkából figyelt.
Néhány falat után kisimultak arcán a ráncok.
A villájára szúrt harcsapaprikás darabot
hatalmas kezébe téve, odanyújtotta a cicának.
Kéklett az öreg szeme, mint a tavaszi ég,
mozdulata pedig olyan lágy volt,
mint amikor egy óriásfenyőt lenget a szél.
Ott voltam, láttam.
Pitter Györgyné Enikő
2022. március 6.
Ébredünk
(Enikő – szócseppek)
Korán kelt a fa
kinyújtotta karjait
az ég felé
és boldog mosollyal
bemutatta
rügygyermekeit
a Napnak
Tavasz a szívemben
(Enikő – haiku-füzér)
orgona ágon
százegy rügyet számoltam
még picik voltak
feketerigó
ül somvirágos ágon
szemez a nappal
csak csendesen lépj
csengjen-bongjon a tavasz
halld lüktetését
március egén
Szűz Mária palástján
játszik a napfény
karom kitárom
pipiskedik száll lelkem
utánad vágyom
Élek …
Számban harmatcsepp
hajamon fény ficánkol
léptem lebegés
(Kép – csak egy szelfi az Élek c. versemhez)
Képeim: vegyes válogatás
Gábriel arkangyal c. képem
Magány c. akvarell képem
Csendélet c. képem
Fokhagymák c. képem
Magyar népviselet sorozatomból –üvegre festett kép
Magyar népviselet sorozatomból –üvegre festett kép
Magyar népviselet sorozatomból –üvegre festett kép
Magyar népi motívumok sorozatomból – üvegre festett képek
Magyar népi motívumok sorozatomból – üvegre festett kép
