Rigó Emese vagyok, 33 éves és egy gyönyörű leányzó, valamint két szeretetbomba BassetHound kutyus anyukája.
Azon “fura” gyerekek közé tartoztam, akik imádtak tanulni. Sosem a jegy, hanem a tudás megszerzése hajtott, ezért hajlamos voltam egész életemben túlterhelni magam, mert mindent egyszerre akartam tudni. Több diplomát is szereztem, nyelvvizsga-papírt és OKJ-s oklevelet, azonban mindez nem tudta teljességgel kitölteni az életem. Akik a “tanulós-énemet” ismerik, értetlenül állnak a tény előtt, hogy megannyi iskolapadban eltöltött év és megszerzett tudás után mégis kézműves vállalkozóvá lettem. Valójában ez az oldalam egész életemben ott motoszkált a felszín alatt, de az elvárások (nem csupán a környezetemé, de saját magamé is) az akadémiai vonalon tartottak egészen 30 éves koromig. Ekkor döntöttem el ugyanis, hogy teret engedek az eddig elnyomott énemnek, és kiengedve a Dzsint a palackból nem a lexikális, hanem a kreatív tudást fogom a fókuszba helyezni.
Ékszertervező és -készítő vállalkozásom egy igazi szerelemgyerek a számomra, mely a korábbi évek során általam kipróbált számos kézműves technikát ötvözi. Az általam készített ékszerekhez alkalmazott sujtás technika egyenlő a kreativitás szabadságával, a szín- és formavilág gazdagságával és a kézművesektől elvárt maximális precizitással és odafigyeléssel.
A technika egyik legnagyobb kiváltsága, hogy kortalanságával és könnyed eleganciájával bármely alkalomra képes megfelelő kiegészítőket kínálni a hölgyek számára. Ha kell, elegánsan kiemel; ha kell, légiesen könnyeddé varázsol vagy éppen visszafogott komolyságot követel.
A sujtás technika használata a francia hautecouture-ből terjedt el, ahol díszítő elemként használták a ruhákon. A technika egészen a 16. századig nyúlik vissza, és zsinórral való díszítést jelent, ami elég jól le is írja az eljárás lényegét.A sujtás technika tehát kézi varrást jelent, így már sejthető, hogy hogyan is készülnek az ékszerek. Minden ékszerhez, kiegészítőhöz több szál sujtás zsinórt fogok össze, és egy átlátszó, hajszál vékony damillal, 1-2 milliméteres öltésekkel varrom őket a lencsékhez, gyöngyökhöz. Ez az aprólékos varrás rendkívül időigényes, ezért is tartották már a 16-17. században az ezzel készült termékeket az elit sajátjának, jóllehet akkor még nem ékszerekben, hanem a ruhákon jelent meg a sujtás zsinór, mint díszítő elem. A technika annyiban nem változott az évszázadok alatt sem, hogy részletgazdagsága és precíz kivitelezése továbbra is a gondos kezek munkájának köszönhető, így az elkészítési idő nem rövidült. Sőt, a felhasznált alapanyagok gazdag tárháza ezt csak tovább növelte. Azonban ettől lesz a végeredmény egy lélegzetelállító alkotás.
Az ékszerekhez a legkülönfélébb anyagokat használom: Shibori valódi selymet; porcelánt; kagylót; üveglencséket; csiszolt üvegkabosonokat; textilgombokat; Swarovski gyöngyöket és lencséket; ásványokat, cseh golyógyöngyöket; kásagyöngyöket; bőr- és cérnabojtokat; üveg- és kőlógókat, fém charm-okat és megannyi új alapanyagot, amit az évek alatt fedezek fel.
A fémérzékenyekre is gondolva, a nyakláncok, karkötők nagy része teljesen fémmentes kivitelben készül, a fülbevalók pedig nemesacél szerelékekkel vannak ellátva, melyek nem váltanak ki allergiás tüneteket. Első ránézésre talán meglepő lehet, de az ékszerek pehelykönnyűek, így a nagyobb darabok sem viselik meg az embert egy egész napos viselet után.
Ha sikerült felkelteni az érdeklődésed a technika és az ékszereim iránt, nézz szét a megannyi ékszer-csoda között a weboldalamon, vagy a kollekciók között!
Elérhetőségeim:
Márkanév: Emily Soutache
weboldal: www.emilysoutache.com
e-mail: emilysoutouch@gmail.com
facebook.com/EmilySoutache
pinterest.com/emilysoutache