Ács Nagy Éva
1964 December 28 án születtem Marcaliban egy hatgyermekes család harmadik gyermekeként. Édesapám katonatiszt, édesanyám háztartásbeli. Születési nevem Ács Éva. Boldog gyermekkorom volt, nem voltunk gazdagok, de szüleim mindent ami kellett megteremtettek számunkra. Édesapám szabadidejében horgászott, így plusz élelemre is jutott. Anyu volt a család lelke, ő mindig mindent megtudott teremteni nekünk. Volt egy drága nagymamám, csak egy mert csak őt ismertem, aki sokat segített nekünk,kint a hegyen megtermelt mindent amivel hozzájárult a család fenntartásához. Zöldségeket, gyümölcsöket, és baromfit is hozott nekünk. Imádtam és imádom a mai napig, pedig már rég nincs közöttünk. Ott voltam nála igazán boldog, ott a dombokkal körbeölelt kicsi házban. Ott hol lepkéket kergethettem a réten. Ott minden volt, és én minden voltam. Énekeltem, táncoltam verseket mondtam, de sosem írtam, nem szerettem. A sport volt akkor az életem. Felnőttem, férjhez mentem, született három csodálatos gyermekem, anya lettem, ez lett az életem. Nekik éltem, imádtam anya lenni, imádtam a gyermekeimet. S aztán jött a borús október ami mássá alakított,gyermekeim apja tragikusan elhunyt, egyedül maradtam, szüleim, testvéreim ,lányaim, fiam tartották bennem a lelket, nem volt könnyű, de túl éltem. Később újra férjhez mentem, és minden rendeződni látszott, de múlt néha újra magáévá tesz. Olyankor kesergek, nem vagyok én. Barátaim tanácsára kezdtem el írni , mondták gyógyír a fájdalomra,, az volt- Sok segítséget kaptam, sok jó tanácsot. Szonetteket Herceg Lászlótól tanultam meg írni, ő már nincs közöttünk, de hálás vagyok érte, hogy felkarolt. Később Tóth Hekkel Aranka vett pártfogásba, és bevitt a Cserhát Művészkörbe, és elsők között léptem be az Aranycsillag irodalmi és művészeti csoportba, amit Ary alapított.. Írásaim ott, és számtalan internetes irodalmi oldalon jelennek meg. Poet oldalán, a Délibáb újságban is és több antológiában olvashatóak. Pályázataimra több díjat is kaptam Cserhát művészkörben Art díjat, Art díj arany fokozatát, cserhát nívódíjat kaptam. Aranycsillagba Aranylant Nívódíjat, Aranycsillag Nagydíjat, Aranylant Fődíjat, és Aranylant Díjat kaptam a Szonettírásokért.Az irodalom, az írás tölti ki az életemet, s a párom,a három gyermekem és három csodálatos unokám, Boldog vagyok velük, Ács Nagy Éva
Ács Nagy Éva
Útravaló…
Elment, hát hagyd, hogy menjen,
ne csüggedj az élet megy tovább,
ne sírd vissza az elmúlt éveket,
elment, nélküle is ember leszel.
Elment, nem is nézett vissza,
a könny szemében csak csipa,
sírni talán igazán nem is tud,
de egyszer reá is rá jár a rúd
Elment, a csend maradt utána,
lassan nem emlékszel a tegnapra,
a szél elhordja majd a maradékát,
tárt karokkal vág át a jövő kapuját.
2019.11.26 Somogyzsitfa…
Ács Nagy Éva
Loptam nekünk kamasz nyarat
Loptam tőled, egy kis fiatalságot,
napsütötte, daliás kamasz nyarat,
kóbor , felhőtlenül szerető éjszakákat,
hullámzó tengerként lüktető vért ,
ifjúi hévvel dobogó , szerelmes szívet ,
szél fútta kócos, mezítlábas homokot ,
csavargó Balaton vagy Tisza-partot,
ásítozó , kéregető szenvedélyt még,
loptam az őszben, egy nyurga tavaszt ,
egy hóemberes téli pillanatot ,
loptam ,magamnak s neked,
álmokkal kergetőző délibábot!
2016. 12 03 Somogyzsitfa.
Ács Nagy Éva
Fájunk…
Fájok, bírom az ő fájdalmát,
szenvedek, tudom az ő szenvedését,
könnyezem, vele folyik le könnyem,
erős vagyok, mert erős ő is, hiszem.
2019.11 24. Somogyzsitfa.
Ács Nagy Éva
Ma még…
Ma még éltet a fény, gyermeki a lépted,
gondtalan vagy, az időt nem kell félned,
de mégis megállíthatatlan, úgy rohan,
holnap már őszbe vegyült barna hajad.
Arcod dísze,, csillogó íriszed megfakult, ,
lépted lassú, szép lassan hozzá igazolt,
amit egykor fejből tudtál valahogy feleded,
még a lépcsőzés is nehéz, oly meredek.
De a könnyed azok még mindig valódiak,
mint gyémánt szemed sarkában csillognak,
bánattól vagy boldogságtól, de vannak,
ők s az emlékek kik soha el nem hagynak.
Ma még nem gondolsz arra holnap mi lesz,
kezed , lábad fürge, mindent gyorsan tesz,
tükörbe nézve cseppet sem keseregsz,
de az idő számadást kérve, holnapot vesz.
2019.11 23 Somogyzsitfa.
Ács Nagy Éva
Őszi levelek…
Őszi levelek, pilledt vállamra ülnek,
szellő érint, most velem egybe vegyülnek,
de hófehér keblem meg-meg emelkedik,
arcomon bágyadt hangulat uralkodik.
Őszi levelek, még el ne temessetek,
adjatok kis időt, a nyárban élhessek,
kora alkony ne boruljon lepelként reám,
ne legyen előttem köd, s végtelen óceán.
Maradni akarok, időt, perceket nyerni,
nem a nincstelen én, semmibe elveszni,
adni akarok valamit még magamból,
őszi levelek, elég a haragotokból.
2019.09-04 Somogyzsitfa
