Csíki Margit

 

Nagygalambfalván, a szülőfalumban élek, Erdélyben.Életem három legfontosabb pillére : a tanítás, az értékmentés és az írás.
Hálás vagyok, hogy a legszebb hivatást gyakorolhattam :évtizedekig magyar nyelvet és irodalmat taníthattam kisebbségi sorsban élő gyermekeknek. Egykori tanítványaimmal összegyűjtöttük szülőfalum tárgyi néprajzkincsét..Rendszereztük is az anyagot, lerakva így az iskolai múzem alapjait Szakdolgozatot írtam a falu földrajzi neveiből , megfejtve a múlt sok üzenetét. 1992-ben megjelentettük ( id. Nagy Gábor  tiszteletes úrral ) az Első Nagygalambfalvi Kalendáriumot , mely a falu régi világának keresztmetszete..

        És közben írtam : verset, haikut, apevát és lírai hangvételű prózát. Számomra az írás vallomás az emberi- és az erdélyi létről. Egyfajta küldetés : tisztaságot, szépséget , őszinteséget hozni ebbe a meggyötört világba.Írásaim antológiákban ( pl.Szavakból kazlat, Lélekkapocs, Szerelmeskönyv..) ,internetes magazinokban, rovatokban , csoportokban, a Facebook – és a Szerzői oldalamon  jelentek/jelennek meg..
                          KIGYÚLNAK-E MÉG A LÁRMAFÁK ?
lelkünk Őrhegyein
kigyúlnak-e még a lármafák,
a veszélyt jelezve,
mint őseinknek egykor ,
a veszélyt és az összetartozást ?
ha éjsötét lesz egyszer,
mert elbujdosnak mind
az őrtűz- csillagok ,
ha bezáródnak végképp
ajtók és ablakok ,
hiába sírnék ,
nem látná senki arcomat ,
kiáltanék,
de csönddé váltak a szavak..
írnék üzenetet,
de a telefon, az okos ,
nem talál jelet.
ha már sem magamban,
sem az égiekben nem hiszek ,
pogány Messiásként megfeszíttetek.
ha már egy végső imát se kérhetek,
az ősi jellel még üzenhetek :
lelkem Őrhegyein
kigyúltak az őrtüzek !
                                   VARÁZSLAT
tudom, hogy van út,
mely nem hozzám vezet,
hogy el kell engednem, ha fáj is
még néhány kezet.
hogy a Bach muzsika hangja
jelent gyászt és lehet szerelem…
( egy Orgonakoncert -en ott voltál velem….)
míg az égbolt és a tenger
eldúdolja Kék dal -át
megidézem azt a régi balladát,
megidézem azt a szőke herceget,
ki királylánnyá változtatott egykor,
 s rám hagyott egy mesés szigetet.
Ide szoktam elzarándokolni
nos, a titkom , már nem is titok :
ha nem találtok mindig itt vagyok.
mert van egy másik életem,
valójában itt élek e szigeten,
hol átölel a végtelen.,
hol minden emlék szivárvánnyá színesül,
hol a vágy imává nemesül,
ahol mindig királylány vagyok.-
Hagyd meg Uram, ezt a szép varázslatot,
ha megpróbáltál meg is kell áldanod !
                       HAIKU
hallgattad dalát
reménynek, vágynak, sebzett
tövismadárnak ? –
       —
föllobog bennem
máglyára ítélt vágyak
tisztítótüze .
                      APEVA
 Az
öröm
fölbuzog,
ha vannak még
bennünk patakok.
     —
Az
ember
legszebben
anyanyelven
remél, s álmodik.

Megosztás:

Share on twitter
Share on facebook