1979-ben, egy csodálatos erdélyi kisvárosban, Szovátán születtem. Itt nevelkedtem, tanultam, alakítottam az életem legjobb belátásom szerint. Kereskedelemben dolgozom, ami igencsak távol áll az irodalomtól. Mégis valamilyen úton-módon, a lírának sikerült „belém kapaszkodnia”, vagy fordítva. Legelőször középiskolás koromban írtam, aztán hosszú évek elteltével újra papírra vetettem néhány verset. Majd egyre többet, ami idővel ösztönösen szinte feladatommá váltak. Több internetes, irodalmi és kulturális oldalakon, továbbá számos antológiában jelentek meg verseim, amelyeknek központi témája maga az ember és a lélek. Emellett nyílt teret kap a természet – a mai „rohanó” világunkkal kombinálva – nem kimondottan vidám hangvételben. Időközben prózákat, novellákat is írtam, majd megismerkedtem a haiku versformával, aminek tömörsége és szépsége hamar magával ragadott, így egyre több időt és energiát szentelek a háromsorosok írásaival. Nem célom a mai irodalmi elvárásoknak megfelelni, hanem inkább valamilyen formában megszólítani, megérinteni az olvasót. Ha ez sikerült, akkor boldogsággal tölt el, és érzem, nem hiábavaló, ha alkotok.
Ezelőtt egy évvel egy másik szerzőtársammal indítottunk egy irodalmi oldalt, ( EMMIR – Erdélyi Magyar Művészeti és Irodalmi Rovat), ahol kizárólag csak erdélyi vagy Erdélyben született szerzőket és művészeket mutatunk be, aztán nemrég alapítottunk egy haiku- háromsoros csoportot is,(Haikukaraván) ahol minden magyar ajkú ember közzéteheti a csodásnál-csodásabb alkotásait.
NEM KÉREK
Lelkemet etető álom
voltál. De most inkább koplalok.
Kérődződként ha visszarágom
a múltat teltig jóllakok.
Lélegzetem visszafojtva
torkomon nem akad galuska.
Lényem összes sejtje és csontja
megfogadta, hogy a fruska
magából nem űz nevetségest.
Desszertet sem kérek. Köszönöm,
az orvos eltiltotta az édest.
***
Haikuvers magamról
Nagy névhez kevés,
csak papíron eltévedt
tintafolt vagyok,
múzsám nincs, csak a
képzelet, mi egyszerre
minden és semmi
s töretlen hiszem,
gyógyítható a lélek,
lírám rá a tanú.
