Fotót készítette: Bögi Tamás
KERECSÉNYI ÉVA vagyok, Vas megyei gyökerekkel rendelkezem, Körmenden születtem. Szombathelyi és pécsi tanulmányaim után a sors szerencsésebb kezének köszönhetően Győrbe vezetett az utam, ahol olasz magántanárként és asztrológusként tevékenykedem. Az írás számomra hobbi, szenvedély és egyfajta lélekterápia is. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy az utóbbi évek új lehetőségeinek, élményeinek, változásainak következtében a lelkemben is sorra nyíltak a kapuk, s a feltörő érzések lassan szavakká, mondatokká formálódtak. Folyamatosan csiszolgatom, alakítgatom őket, s örülök, ha a megszülető gondolatok, sorok másokban is megmozdítanak valamit. Verseim több internetes irodalmi portálon is megjelennek. Az Art’húr Irodalmi Kávéház egyik szerkesztője vagyok, és az Art’húr, valamint a Cserhát irodalmi díjak boldog tulajdonosa, s nagyon büszke vagyok rá, hogy a 2019-es Győri Könyvszalonon bemutatásra kerül Mohácsi Attila színművésszel készített „érzÉSek és sugallatok” című hangoskönyvünk.
Kerecsényi Éva: Csendélet
Rajzold körém a csended
hullámok halk morajában,
ahogy szívek születnek a homokban
leheletfinom vonással.
Suttogd körém a csended,
borzongás legyen a válasz,
s hol a szavak majd kimenőt kérnek,
csókjaid célba találnak.
Öleld körém a csended,
legyen a perc öntudatlan,
mellkasodra egy cipzárt álmodnék,
hogy szívedben megbújhassak.
Kerecsényi Éva: Újratervezés
Ünnepeljünk ma,
hogy mit, ne is kérdezd,
a napot, hogy felkelt
értem s teérted,
hogy megrángathatjuk
a pillanat bajszát,
s nem rémülünk meg,
ha rekedtes hangján
ránk pirít néha,
hogy mozdulni kéne,
s nem készre sült galambot
várni ebédre,
nem kéne a semmiből
nagy lufikat fújni,
s önmagunkkal is
folyton háborúzni,
inkább nevessünk,
ne egymáson, együtt,
s ha van kit szeretnünk,
hát szívből öleljünk,
mikor futottál mezítláb a réten,
s nem agyaltál folyton
sok apró semmiségen,
emlékszel, mikor még
potyogott könnyed,
mert egyik poént
a másik után lökted,
ez halt meg, az beteg,
leégett, beázott,
több tonna szörnyűség,
mérgezi világod,
s bár ráncolja homlokát
olykor az élet,
túl komolyan venni
életveszélyes,
s ha nem ízlik a koktél,
mivel folyton kínálgat,
mert keserű cseppjei
szétmarják a szádat,
inkább tiszta vízzel
oltsad a szomjad,
s ujjaddal az újratervezés
gombját nyomkodjad.
Kerecsényi Éva: Új világ felé
Görcsös kézzel markolod a semmit,
karod könyékig sáros, körmöd szakadt,
szitkaid kitartón szórod a világra,
kákán csomó minden ujjadra akad,
kísértet kopogtat éjjel lelked várán,
párnádra hasalva huhog feléd,
verejtékcseppek vacognak riadtan,
szíveden eret vág egy durva tenyér,
köhint a hajnal, s göcsörtös álmából
menekül megkergült gondolat,
nefossz ki szíveket, ne törj le szárnyakat,
mehessen, kit egy más világ befogad
