Lakatos Ilona

 

Lakatos Ilona verseket, novellákat, filmajánlókat ír
Lakatos Ilona a Montázsmagazin egyik pályázatára jelentkezett, így kerültünk kapcsolatba vele. Azóta barátságból rendszeresen ír nekünk, főleg filmajánlókat. Nagyon mély érzelmekkel és humánus gondolatokkal teli írások ezek. Szeretnénk most bemutatni Ilonát az olvasóinknak is.

Kedves Ica! Mesélj a gyermekkorodról, a fiatalabb éveidről! Várpalotán élsz. Itt is születtél?

Várpalotán születtem, jelenleg is itt élek. Örülök, hogy egy ilyen színes városban élhetek, ahol sokoldalú a civil élet a lakosság körében, mert az én életemben is jelentős szerepe volt.

Édesanyám meghatározó személyiség volt az életemben, az irodalom szeretetét is tőle kaptam. Gyermekkoromban az ő meséin nőttem fel, de ezek nem szokványos mesék voltak, hanem például a Monte Cristo grófjának a története. Szerencsés ember vagyok azért is, mert mindig jó tanáraim voltak, akikre ma is szeretettel gondolok. Fiatalabb éveimben szavaltam, amatőr filmes szakkörbe, színjátszó szakkörbe is jártam, amelyek elterelgettek arra az útra, ami most valósult meg az életemben, most teljesedett ki.

Milyen tanulmányokat végeztél, mivel foglalkozol jelenleg?

Úgy alakult az életem, hogy folyamatosan tanultam,- munka mellett is – ami annak is köszönhető, hogy szembe kell néznünk olyan időszakkal is az életünkben, amikor nincs munkahely. Az ilyen kieső időket értelmesen, jól kell eltölteni. Szakmát, érettségit szereztem, a munkanélküliség közben pedig különböző tanfolyamokat végeztem: cipőjavító, német, angol nyelv, marketing és reklám ügyintéző, pályára segítő, ECDL. Lehetőségem nyílt arra, hogy a Veszprémi Egyetem mellett működő szakmai vizsgabizottság előtt felsőfokú marketing- és reklámmenedzser szakképesítést szerezzek. A kreatív, alkotó része fogott meg ennek a szakmának, amit a civil életben tudtam alkalmazni. Szakdolgozatomat: Tiszta Város – Tiszta Ország a V.E. B.K. PR tevékenysége címmel írtam.

Jelenleg – sok honfitársammal együtt – az „álláskeresés” tölti ki az életemet, de úgy gondolom, hogy eljön az idő, amikor a fogalmak át fognak rendeződni. Egy családját nevelő, ellátó asszony nagyon sok munkát tud végezni, ami nem „hivatalos”, nem elismert, de mégis olyan munka, amit sokszor megfizetni sem lehetne. Ez mellett még van idő a kiteljesedésre, vagy olyan „álmok”, életcélok megvalósítására, amire nem volt idő vagy lehetőség.

Az ezt megelőző időszakot többféle tevékenység előzte meg. (Üzletvezető, műszaki nyilvántartó, iskolatitkár…) A lehetőségek korlátozottabbá válnak, ahogy korban előrehalad az ember. Nemcsak, hogy „válogatni” nem lehet, de adott esetben még egy többműszakos gyárban sem könnyű elhelyezkedni. Operátorként sok embert, gondolkodásmódot megismertem. A diplomás, ”tanultabb” munkatársaimnak nem mindig volt könnyű az egzisztenciális helyzete, amikor a család sem értette meg a megváltozott körülményeket.

Egy kollégám például volt diákjaival dolgozott együtt, mint operátor. Mindenesetre jó és kevésbé szép emlékeket őrzők erről az időszakról. Nem a tanultság, hovatartozás – pl. városi, falusi és egyéb jellemzők a döntőek, hanem az, hogy milyen nyomot hagyott az emberben az adott munkatárs. A mai napig is több tanfolyamtársammal, volt munkatársakkal –szellemi és fizikai- tartom a kapcsolatot, hiszen a net lehetőséget ad erre. Mindez a javamra vált, hiszen szinte minden társadalmi réteget ismerek. Művészeti tevékenységeimmel pedig a kapcsolataim bővültek, nagyon sok tehetséges, kedves embert ismertem meg. Köszönöm mindenkinek – szerkesztők, kiadók, ismerősök, barátok, olvasók, interjúk szereplői…- akik valamilyen formában segítettek tevékenységem kibontakozásában.

Hogyan alakult a családi életed az utóbbi években, kik alkotják a szűkebb és tágabb családi kört?

Fiatalon kellett megélnem azt, hogy a családtagjaim eltávoztak. Édesanyám, Édesapám, nagyszüleim, az egyik testvérem sem él már.

Fiammal

A fiam és édesapja, a testvérem alkotja a szűkebb családot. Közelebbi és távolabbi rokonainkra ugyanez jellemző. Időnként öröm találkozni az unokatestvérekkel, ők az ország másik felében élnek. Családom segít és támogat a munkámban.

Mikor kezdtél el írni? Milyen műfajokban alkotsz?

Már fiatalon is írtam verseket, de akkor még nem jött el az idő, hogy kötet formájában megjelenjen, talán még én sem voltam érett rá. A lehetőségek is zártabbak voltak, mint jelen korunkban. Úgy gondolom, mindenhez fel kell nőnünk, hogy utána az a személyiségünk maradandó része és kovácsolója legyen. Időnként novellákat is írok, és egy valós eseményeken alapuló regény van készülőben.

Tagja vagy valamelyik irodalmi körnek?

A Neten több csoport tagja vagyok, örültem a meghívásoknak. Alkotótársakkal, kiadókkal ismerkedhettem meg, meghívást kaptam antológiákban való szereplésre, pályázatokra. Netes újságokban, weboldalakon, magazinokban is megjelennek az írásaim. ( MIR,  MontázsmagazinHagyományőrzésSzikla magazin,…)

Rendezvényekre kaptam meghívást.(Irodalmi Majális, Holdsugaras Advent ünnepi műsor…)

A Farkas című novellám első helyezést ért el a Kortárs magyar irodalom pályázatán.

Weboldalamon: Ilona Art Hungary – Ilona Lakatos szerzői oldala olvashatók az írásaim. (Versek, novellák, mesék, interjúk, filmajánlók,…)

A Facebookon létrehoztam Creating People’s Side nevű csoportot.

„Mindenkiben ott van az alkotó ember, csak meg kell találnia, mi az a terület.”

Azért hoztam létre a csoportot, hogy az élet minden területén valamely kreatív alkotást készítő ember, csoport… stb. munkáit megismerjük. (Irodalom, költészet, képzőművészet, rajz, vizuális alkotások, fényképezés, zene, kreativitás, tánc, kötés, lakberendezés… stb.) Sok tehetséges ember van, aki a mindennapokban szép, kreatív dolgot alkot. Itt találkozhatnak, egymástól ötletet, ihletet meríthetnek.

Az Aranycsillag Irodalmi és Művészeti Csoport pályázatára beküldött versem megjelent az ÚJ VERŐFÉNY magazinban. A Rákóczi pályázatra küldött vers és novella Aranypenna Díjat kapott. (Az utolsó dalBúcsú a fiamtól)

 

A Remény napsugara

Szívemből kiszakadnak a szavak,

mint ezernyi fény és színes gondolat.

Lelkem várja a változást,

mint az elszáradt kóró a tavaszi megújulást.

Hiszen körbe vehetnek a sötétség árnyai,

mégis a remény fénye áttöri a falakat.

Hiszen csak az marad meg,

amit a szavak, úgy vernek vissza,

mint, az őszi verőfény szép, szelíd sugara.

Benned és bennem is fényt, tüzet gyújtva,

bizakodva, hittel várva a holnapot.

Hiszen, mindig is ez vitt tovább

az évszázadokon át.

Köteted is jelent már meg. Bemutatnád?

Ő érti meg címmel jelent meg az első verseskötetem egy osztrák kiadó gondozásában, a hazai viszonyokat figyelembe véve magas áron. Azonban az első mindig a legkedvesebb. Nagy öröm a leírt gondolatok tárgyi megvalósulását látni, kézbe fogni. A tapasztalatokat is meg kell szerezni, hogy a következőnél min változtatna az ember, hogyan tud tovább fejlődni.

Az eltelt évek alatt több kötetem megjelent már: Az árva muzsikusA hétköznapok Ünnepe, A győztes életről. A Montázsmagazinban megjelent írásaimból állítottam össze a Bulvár kicsit másképp sorozatot. A nemcsak gyerekeknek szóló Ica mama meséi sorozatból két kötet jelent már meg: Rezső, a hoppon maradt nyuszi és más történetek, Kaya, a bátor kiselefánt és más történetek címmel. Ezek elérhetőek e-könyv formájában a hazai és külföldi könyvterjesztő oldalakon.(Líra, Libri, Google Play, Rakuten kobo,…)

Számomra öröm az antológiákban való megjelenés is.(Vers – Esszenciák, „Csak a szeretet örök”, Szeretem az állatokat…)

Találkozás című versem a Vers – Esszenciák antológiában jelent meg.

Találkozás

Megfáradt őszi délután, találkoztam Veled,

arcodon már nem ragyogott a kikelet.

A fáradt redőkön ott volt már az élet súlya,

mely nyomait ott hagyta újra és újra.

Csalódás, szánalom, együttérzés,

az érzelmek kavalkádja sajog.

Talán neked is hoznak szebb napokat a holnapok.

Megfáradt őszi délután, találkoztam Veled,

keblemben a csendes szó is megrepedt.

Gyorsan igyekeztem is tova,

a régmúlt emlékeibe, ahol még ragyogott a napsugár,

a régi idők elszálltak, tova már.

Milyen közéleti eseményeken veszel részt? Várpalotán sokan ismernek a kulturális tevékenységed kapcsán?

Városomban, a civil életben való közreműködéssel, szerepléssel ismertek meg. 1996-ban csöppentem bele ebbe a világba, amikor egy engem és szüleimet jól ismerő kedves barát meghívott a Várpalotai Városszépítő és Védő Egyesület egyik programjára, és tagja lettem. Én még személyesen ismerhettem városunk egyik nagy doyenjét, Csiky Ivánt. Egy ember, aki nyomot hagyott maga után című írásommal emlékeztem meg róla. Megint jött egy véletlen találkozás Pacsuné Fodor Sárával, aki gyermekkorom óta ismert, ő az utazók klubjába hívott meg. Iván bácsi lelkesen üdvözölt, jólesett a szeretete, amely körbefogott, ma az ő nevét viseli az utazók klubja. A Mozgássérültek Várpalotai Egyesületével is kapcsolatba kerültem, sok szép emléket őrzök a mai napig is.

Végül a tapasztalatok, ennek a színes és sokrétű világnak a megismerése megérlelte a gondolatot, hogy „saját” egyesületet alapítsak. A Várpalotai Emberek Beszélgető Klubja néven létrehozott egyesület célja az összefogás és segítségnyújtás volt, a társadalmi rétegek közelítése egymáshoz. Sok szép program, előadás valósult meg, melyet újságcikkek is megörökítettek, a helyi televízió rendszeresen bemutatta ezeket az eseményeket.

Sok tapasztalatot, ismeretséget, kapcsolatot szereztem ebben az időszakban, a városunkban és a megyénkben munkálkodó civil szervezetekkel, amelyek a mai napig is élnek. A klub elérte célját, jómagam is kicsit megfáradtam, családomban betegség is volt, így végül megszűnt. De az a jóleső érzés, hogy a munkámat a város akkori vezetése emléklappal értékelte, és a mai napig is szóba kerül, megmaradt a város lakói, az ismerősök emlékezetében még húsz év távlatából is.

Ebben az időszakban ismertem meg Törzsök Károlynét is, aki a VEBK alakulásával egy időben hozta létre az Írisz Nőegyesületet, aminek állandó tagja lettem a meghívására. Az én sorsom az én világom címmel irodalmi pályázatot írt ki az egyesület. Itt pályáztam először a Mindennapi életünk című novellával, amely meg is jelent a kötetben.

Az Írisz Nőegyesület és a Krúdy Gyula Városi Könyvtár közös szervezésében került sor a könyvbemutatómra, melyet városunk lakossága a helyi televízióban megtekinthetett.

A Youtube csatornámon (Ilona Lakatos) megtalálható a bemutatóról készült videó.

Meghívást kaptam az első Irodalmi Majálisra, ahol a helyi írók, költők mutatkoztak be. Időnként részt veszek a Krúdy Gyula Kreatív Írókör összejövetelein.

Veszprémben a Betty és Barátai Speciális Népzenei Csoport meghívására részt vettem Holdsugaras Advent című műsorban.

A III. adventi Ki Mit Tud ASZÓFŐN számomra is meglepetést hozott, hiszen a zsűri elnökének kértek fel. Öröm volt látni, hallani a tehetséges fellépőket.

Az íráson kívül még a képzőművészettel is foglalkozol. Mesélj erről!

Idősödő korom meglepetése és öröme, hogy autodidakta módon elkezdtem foglalkozni a festészettel.

Gyermekkoromban, abban az utcában laktunk, ahol Miló néni (Rutsek Emília) is élt. (Ma édesapjáról, Dr. Rutsek Pálról van elnevezve az utca. Felvette a harcot a babona ellen, szegény betegeit ingyen gyógyította, nagy hírnevet szerzett magának.)

Többször jártam náluk, áhítattal néztem, ahogy festett, a finom ecsetmozdulatokat. Akkor még nem is gondoltam, hogy egy napon az én életemben is valóra válik a festés öröme és izgalma.

El sem tudtam volna képzelni, hogy bennem is szunnyadhat ilyen készség.

Az érdeklődés és talán a vágyakozás is megmaradt egész életemben. Kiállításokat látogattam, és ugyanazzal a régi, gyermeki vonzódással tekintettem a művekre. 2012 karácsonyi ajándéka volt számomra a festőállvány, vásznak, mindaz a kellék, ami az induláshoz kellett. Egy pár könyvet áttanulmányoztam, és kimondhatatlan izgalommal, lelkesedéssel vágtam bele.

Pastel and Oil pastel Adventures (Pasztell és olajpasztell kalandok)

A visszajelzés a netről érkezett, amikor ismerőseim tetszésüket fejezték ki. Ez tovább biztatott, hogy folytassam. Szeretnék ezen a területen tovább fejlődni, technikákat elsajátítani, ugyanakkor szeretnék egy személyes utat is megtalálni.

Nagy örömmel tölt el, hogy az azóta megjelent köteteimet festményeimmel illusztráltam.

Kaya, a bátor kiselefánt és más történetek

Nagyon jó megvalósítva látni mindazt, ami csak egy álom volt régen.

Honnan ered mély istenhited, melyet nem akarsz senkire sem rákényszeríteni, de mindig kéznél vannak az aktuális bibliai idézeteid?

Édesanyám a példakép számomra, akinek élete, szeretete, hite elhozta számomra is az Istenben való hitet, a megtérést.

1986-ban jött el ez a pillanat, mely a mai napig töretlenül tart. Életem során volt sok olyan küzdelem, nehézség, bánat és sok minden más, amit el sem bírtam volna viselni Isten nélkül. Nem tartozom semmilyen közösséghez, de Isten Élő Egyházához igen. A hitünk határozza meg a kapcsolatunkat Istennel. Isten igéje szerint:

„ Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

(Máté Evangéliuma:18. rész 20. ige) így is megtehetünk.

Édesanyám fiatalkori képe

Nagyon szépen köszönöm az interjút! Kívánok neked boldog életet a családod körében, sok sikert a munkád és a kulturális tevékenységed terén, és jó egészséget, hogy még hosszú ideig tudjál munkálkodni valamennyiünk javára!

Montázsmagazin-régebbi változat

Weninger Endréné Erzsébet,

a Montázsmagazin tulajdonosa, szerkesztője

Ilona Lakatos

Megosztás:

Ofevas

Internetes vásárlás veszélyei

Az interneten kapott kényelmet felhasználva a fogyasztónak nem kell személyesen felkeresnie a kereskedő üzletét és nincsen kötve nyitvatartási időhöz sem, így a nap 24 órájában bármikor rendelhet.

Részletek »