László Orsi

 

László Orsinak hívnak 1996.december 1-én születtem Marosvásárhelyen és ott is nőttem fel. Jelenleg Németországban élek. A versek régóta foglalkoztatnak, mindig is szerettem őket. Legfőképpen József Attilát, ebben az irányzatban találtam meg inkább magam. Szeretek írni mindenről és örülök, ha az emberek olvassák és nem azt értik, amit mondani szeretnék, hanem arra összpontosítanak, amit a verseim önmagukból kihoznak. Barátok biztatására hoztam létre a saját oldalam, ahol a legtöbb versemet publikálni szoktam.

László Orsi szerzői oldala: https://www.facebook.com/orsiil/

 

László Orsii – Szárnyakon

 

Szárnyalni vágyom

oda fel az égi messzeségbe.

Két karomat kitárva,

engedni a lelkem a

felhők tenyerébe.

 

Átszelni a világot,

óceánoktól a magas hegyekig.

Nem fékezne a gondolat,

s nem lenne ember, aki

másra kényszerít.

 

Csak én és a vágyaim,

kecsesen szállnék az álmokon..

Mint egy madár úgy élnék,

–         néha itt vagy néha ott –

s fészket raknék a horizonton.

 

 

László Orsii – Hópelyhek

 

Kifakult már odafent az ég

csak a felhők tetején játszik

a napsütés.

Mégis, oly meghitt az éjszaka

látni, ahogy táncra kél a

hópelyhek hada.

 

Morajlik a fák között a szél

megadva a keringőre az

égi zenét.

Azt hiszem, hogy elvesztem a tájban

úgy táncolnak,ahogy nagymamám ringatott

a karjában.

 

Azóta is minden télen

várom, a hópelyhek táncát

az égben..

És érzem most is szüntelen,

ahogy mellém leülve a lelke

megpihen.

 

László Orsii – Szeretetnyelv

Oly sok módon mondhatom,

hogy szeretlek.

Vigyázz nagyon magadra,

vagy csak féltelek.

Csináltam egy forró kávét.

Egyél még kicsit, rád fér

Hideg van, öltözz melegen

Kapcsold be az autóban az övedet.

Tegyél sapkát és sálat

Kimostam a ruhádat.

Szorítok neked, tudom ügyes vagy

Gratulálok, egész nap rád gondoltam.

Mind egyet jelent

Őszinte szeretetet.

 

László Orsi: Kavicsok a Dunánál

 

Megbeszéljük majd egyszer,
hogy mi történt velünk.
Hogy ahová vesszőt kellett volna
mi miért pontot tettünk?

Miért szegtük meg azt
a szent fogadalmat.
S miért nem dobtuk a Dunába
a maréknyi haragunkat?

Megbeszéljük majd, hogy ha te
elmentél én miért ragadtam ott?
Nem maradt más belőled
csak a fénylő csillagok.

Elvitted magaddal a fákat,
a folyót ,a dombokat s az erdőt
Nekem nem hagytál mást,csak a
hiányt a szétszórt kavicsok között .

 

 

 

 

 

 

 

 

Megosztás:

Share on twitter
Share on facebook
Magyar Rhapsody Projekt

Magyar Rhapsody Projekt – a zene ősi ereje

Megjelent a Levédia album második klipje. A MRP ezúttal egy harcinóta-feldolgozással üzen a múlt erejéből merítve: „A jelen kor harca már nem a csatatéren zajlik, hanem a lelkünkben – egészségük, harmóniánk megtartásáért.

Részletek »

Interjú Guba Rózsa babakészítővel

Varázslatos babavilág a bánhorváti Platthy-kastélyban   Guba Rózsa babakészítő népi iparművész világot bejárt, pazar munkáiból nyílt kiállítás a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bánhorvátiban, a patinás, barokk Platthy-kastélyban. 

Részletek »