László Orsinak hívnak 1996.december 1-én születtem Marosvásárhelyen és ott is nőttem fel. Jelenleg Németországban élek. A versek régóta foglalkoztatnak, mindig is szerettem őket. Legfőképpen József Attilát, ebben az irányzatban találtam meg inkább magam. Szeretek írni mindenről és örülök, ha az emberek olvassák és nem azt értik, amit mondani szeretnék, hanem arra összpontosítanak, amit a verseim önmagukból kihoznak. Barátok biztatására hoztam létre a saját oldalam, ahol a legtöbb versemet publikálni szoktam.
László Orsi szerzői oldala: https://www.facebook.com/orsiil/
László Orsii – Szárnyakon
Szárnyalni vágyom
oda fel az égi messzeségbe.
Két karomat kitárva,
engedni a lelkem a
felhők tenyerébe.
Átszelni a világot,
óceánoktól a magas hegyekig.
Nem fékezne a gondolat,
s nem lenne ember, aki
másra kényszerít.
Csak én és a vágyaim,
kecsesen szállnék az álmokon..
Mint egy madár úgy élnék,
– néha itt vagy néha ott –
s fészket raknék a horizonton.
László Orsii – Hópelyhek
Kifakult már odafent az ég
csak a felhők tetején játszik
a napsütés.
Mégis, oly meghitt az éjszaka
látni, ahogy táncra kél a
hópelyhek hada.
Morajlik a fák között a szél
megadva a keringőre az
égi zenét.
Azt hiszem, hogy elvesztem a tájban
úgy táncolnak,ahogy nagymamám ringatott
a karjában.
Azóta is minden télen
várom, a hópelyhek táncát
az égben..
És érzem most is szüntelen,
ahogy mellém leülve a lelke
megpihen.
László Orsii – Szeretetnyelv
Oly sok módon mondhatom,
hogy szeretlek.
Vigyázz nagyon magadra,
vagy csak féltelek.
Csináltam egy forró kávét.
Egyél még kicsit, rád fér
Hideg van, öltözz melegen
Kapcsold be az autóban az övedet.
Tegyél sapkát és sálat
Kimostam a ruhádat.
Szorítok neked, tudom ügyes vagy
Gratulálok, egész nap rád gondoltam.
Mind egyet jelent
Őszinte szeretetet.
László Orsi: Kavicsok a Dunánál
Megbeszéljük majd egyszer,
hogy mi történt velünk.
Hogy ahová vesszőt kellett volna
mi miért pontot tettünk?
Miért szegtük meg azt
a szent fogadalmat.
S miért nem dobtuk a Dunába
a maréknyi haragunkat?
Megbeszéljük majd, hogy ha te
elmentél én miért ragadtam ott?
Nem maradt más belőled
csak a fénylő csillagok.