Barna Gyuláné Meggyesi Éva vagyok. 1960 október 24- én születtem Biharnagybajomban. Édesanyám egyedül nevelt bennünket, öt éves koromtól. Heten voltunk testvérek. Már egész kis gyermekként magával vonzott a betűk világa. Még épp hogy olvasni tanultunk, amikor már a könyveket bújtam. Nagyon szerettem olvasni, rajzolni. Az első verset első osztály vége felé írtam, és már akkor éreztem, hogy ez egy örök szerelem. Nem volt könnyű dolgom, hisz már 14 évesen beálltam a munka világába, és miután elváltam, én is egyedül maradtam két gyermekkel. Huszonkét éves korom óta küzdök egészségügyi problémákkal. Amikor éjszakánként nem tudtam aludni, festettem. Meseképeket, tájképeket, ami a költözések során sok írásommal együtt odamaradt, de így is közel kétezer versem maradt meg. Kisebb – nagyobb időközökre abba is hagytam az írást, de életem nehéz periódusaiban mindig az írásban találtam menedéket. Néhány versem megtalálható a POET- on, Versek eu-n, de csoportokba már nem szoktam írni rég, időhiány miatt. De ha nyugdíjas leszek, szeretnék az unokáimnak, élni, írni és olvasni. Írtam néhány novellát is, és meséket a gyerekeimnek, míg kicsik voltak. És volt pár könyvkiadási próbálkozásom, Pl: a Szülői szív, a Lelkemből fakadt című verseskötet,vagy a Halálos félelem című kisnovella, melyek jelenleg már nem kaphatók, de dalszövegeket is szeretek írni. 2021. Októberében Gyémánt Ferenc Artisjus és Dankó Pista életműdíjas zeneszerzőnek írtam két nótaszöveget, amivel elhoztuk az első helyezést, és a közönségdíjat is. Több közös dalunk közül ez a legemlékezetesebb. És most jelent meg a Lélekcseppek, és az Óvodások mesekönyve, Valamint jó néhány csak kiadásra vár. Bízom benne, hogy egyszer lesz rá lehetőségem, és remélem tetszeni fog az olvasóknak. Tudom, hogy nem kedvelheti mindenki azt a stílust, amit képviselek, de hiszem azt, hogy amíg van, aki olvas, addig érdemes írni. És olvasni.Hiszen az olvasás kiszélesíti a látókörünket, És elvezet minket egy csodás világba. Mert olvasni jó. Köszönöm szépen a lehetőséget.
