Nyáry Anett vagyok,1971.február 14.-én születtem Kecskeméten. Édesapám repülőgépészmérnök, édesanyám pedig nagyon kreatív nő, festő, akik már korán a rajzolás és egyéb művészetek felé is terelgettek.
Szüleim elmondása szerint, már 10 hónaposan szabályosan fogtam a ceruzát és ha nem voltak résen a szakácskönyvek és egyéb elérhető könyvek lapjaira kerültek a pálcika ember szerzeményeim.
Az óvodában és az általános iskolában is a rajzolás, festés volt a kedvenc elfoglaltságom. Az iskolás éveim első négy évét Moszkvában töltöttük, apu ott végezte a repülőmérnöki akadémiát. Már itt rajzszakkörre jártam és versenyeken indultam.
Felső tagozatban pedig szenvedélyemmé vált a papírbaba készítés, amit saját magam rajzoltam és rengeteg ruhát és kiegészítőt terveztem hozzá.
A ruhatervezés iránti lelkesedésem nem hagyott alább,15 évesen magam terveztem a ruháimat és a legtöbbet meg is varrtam. A középiskolában rendszeresen készítettem ruhákat a barátnőimnek.
Részt vettem a Divatintézet pályázatán is, ahol alkalmi ruhatervem szép helyezést ért el.
A főiskolás éveim alatt és utána a munkám és a családalapítás miatt is a művészetek kicsit háttérbe kerültek. Idegenforgalmi szférában, külkereskedelemben dolgoztam. De aztán néhány éve újraéledt a régi vágy a rajzolás és a festés iránt. A szüleim és a környezetem mindig is támogatott kreatív énem megélésében, de igazából csak 5-6 éve vált bennem is tudatossá, hogy ez az út, amelyet követnem kell. Ehhez hozzájárult az is, hogy édesanyám is nagyon sokat festett ebben az időszakban, az ő példája és biztatása átlendített az első nehézségeken.
Grafit és szénrajzokkal kezdtem az elején. Videókból és könyvekből tanultam, főleg portrék rajzolásával kezdtem. A szemek ábrázolása különösen a kedvencem. De a színek világa hiányzott, így a pasztellt, akvarellt és az akrilt is kipróbáltam. Egyelőre mégis a pasztell lett a kedvencem. Ez a kifejezési mód áll legközelebb az egyéniségemhez és képes közvetíteni lelkem rezdüléseit a külvilág felé. A fény-árnyék, elmosódó sziluettek, a finom tónusok, az ujjal való „maszatolás”, által mélységesen benne tudok lenni a születendő műben.
Az utóbbi 3 évben igyekeztem napi szinten alkotni. Persze azt gondolom, hogy tanulni, fejlődni mindig kell és szükséges, de a sok gyakorlásnak meglett az eredménye, sok elismerést kaptam, olyan művészektől, akik már bizonyítottak nemzetközi szinten is.
Általában a téma talál rám, elkap egy hangulat, egy érzés, szinte magától rajzol a kezem könnyedén semmi görcs, csak úgy jön…és ilyenkor általában gyorsan és úgy alkotok, hogy az eredménnyel is elégedett vagyok. Ha pár nap valamiért kimarad hiányérzetem támad és muszáj rajzolnom.
Szeretnék még más technikákat is kipróbálni, elsajátítani illetve pasztellel is minél magasabb szinten alkotni, önálló és csoportos kiállításokon részt venni. Alkotni, alkotni, alkotni!
Siker..számomra siker, vagy inkább úgy mondom, hogy örömmel tölt el,ha másokat is magával ragad a művem,át tudok adni egy-egy hangulatot, érzést, ha már név nélkül is tudják, hogy az az én „maszatolásom”, hogy ismeretlenül is megkeresnek és az én képeimmel díszítik a lakásukat, irodájukat, szalonjukat. Így ott lehetetek sok-sok helyen, hiszen minden egyes alkotásomban a lelkem egy kis darabkája is ott van mindig. Amikor ezt más is így érzi….az siker, öröm, boldogság.
Részt vettem a Balatonvilágos Önkormányzata által szervezett alkotótáborban, ahol több ismert kortárs művész is a meghívottak között volt.
Édesanyám, Kálmán Irma, is fest, főleg akrillal és olajjal, a lakóhelyén Balatonfőkajáron több kiállítása is volt ,amelyeken én is kiállíthattam pár képemet.
Egy Budapesti Gimnázium (Teleki Blanka Gimnázium) magyar szaktantermét dekoráltam az általam készített magyar költők, írók portréival.
Két éve állandó kiállításom van Hévízen, a Grill Garden étteremben. Több képem pedig a kecskeméti Corner üzletházban található.
Képet adományoztam a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kezdeményezésére, akik a bevételt a mélyszegénységben élő gyerekek megsegítésére fordították.
A jelenlegi helyzet sajnos kicsit kiszámíthatatlanná tette a következő bemutatkozásokat, kiállításokat.
Nyáron Siófokon lett volna édesanyámmal közös kiállításunk, illetve ősszel Szegeden, de az időpontokat valószínűleg el kell majd halasztani….
Az alkotás az életem része, annyira a részem, hogy nélküle már el sem tudnám képzelni az életemet. Feltölt, kikapcsol, annyi pluszt ad és annyi kivételes ember ismeretségét, barátságát nyújtja, ami beragyogja a napjaimat.
