Egy délvidéki kisvárosban élem nem túl mozgalmas életem, egyedül.Két felnőtt gyermekem van, mingdketten élik a saját életüket. a lánykám Koppenhágában, a fiam Gödöllőn.
Gitártok…
Ez vagy nekem.
Mint forró nyárnak, az éltető langyos eső.
Mint hevült napütésben az árnyat adó liget.
Mint vándornak a sulyom, mellyel éhe csillapul.
Kincs vagy, mint rokokó-korból viszamaradt
hangszer, mely a régi idők dicsfényében
ragyogott egykoron.
Ez vagy nekem.
Mint zenésznek, egy régi Stradivari,melynek
húrjain finom kézzel, a lélek húrján hegedül.
Mint lágyan szóló muzsika, mely,
könnyeket csal ,szemekbe szívekbe.
Mint mikor a ezüst harang csilingel,
s csilingelve ér össze a lelkünk.
Ígértél szerelmet, ígértél mókát. Mint
szivacs, úgy szívtam magamba szavad,
mégsem tölti be lelkemet harag.
Bár hamis érvek vezényeltek, hamisak
a tegnapok, melyek álcáztak Téged, s
nem láttad, hogy ott vagyok. De már ne
nézz vissza, nem vágyom a hamis szóra,
mint gitárját vesztett gitártok, állok egyes
egy magamban!
Kedvesem ég Veled!
Ne add fel...
Soha ne add fel,!
Szerető szívnek szerelmet adni,
egy mámoros éjen
Őt meghódítani,
hogy ne kelljen ,magadat
sohasem becsapni!
Soha ne add fel!
A háborúban a békét keresni ,a
gonoszt a jóval összevetni,
a házadat újra építeni,
gyermeket újra nemzeni!
Soha ne add fel!
A rosszat a jótól elválasztani,
hogy álmod és célod elérjed,
másokat nem eltiporva,
bárhol- bármikor,
Úttalan utakon hazatalálni!
Soha ne add fel!
Hogy kőből magad is tudj
vizet fakasztani,
Megbántott szülédet kiengesztelni,
Isteni hitben csak a jót követni,
Örömünkben mindig csak nevetni!
Az életet szeretni!
Soha ne add fel!
………………………………………………………………….
A Dráva…
Sűrű a köd a hajnali Dráván, a
Hold még visszaint, és utolsó sugára,
kapaszkodik egy úszó hínárba.
Míg a hajnal hasad, felszáll a pára, e
folyó az érintetlen fauna utolsó bástyája!
Gyönyörű e vidék, oly szép e táj!
A Dráva a békés országhatár.
Buja vízi világ, érintetlen partok,
Ó-Dráva és lápok mind életet adtok!
Itt egy potyka csobban,
ott pedig egy szárcsa,
fürge lábú kis lile, szalad a fövenyen,
szitakötők táncát látni a köveken.
Partoldalba vájva parti fecskék háza,
szabadon szárnyalnak ki-be az országba.
Számukra nincs határ!
Éppen halat fog egy jégmadár!
Ám a víz ha egyszer lekezeled,
az árát bizony Te fizeted! Mert ha
elindul az áradat, akkor védd a váradat!
Ha utat tör magának, elnyel házat virágot
tajtékzó sodrása nyeli a világot!
Akkor nincsen pardon!
Nem állhatsz a parton!
Ám ha haragja csillapul várja őt a medre,
új remény költözik az emberekbe.
Újra békés e táj!
Sétálnak a parton, újra bólogatnak a fák,
és őrzik a mélyben a csendet az ősi relikviák.
Szalad e szép folyó ékíti a tájat, a
partján pihenni maga a varázslat !
……………………………………………………………………….
Ha majd…
Ha majd sír a szél, mint
a hegedű húrja, és sír a szél is
a felhők mögé bújva,
Ha a Hold is feljött ,
és leszállt az este,a
csillagokkal közösen ,
a tavaszi éjnek ágyat vetve.
Ha csillapul tűze a vágynak, ha
majd Téged a szívemmel látlak, ha
a hófehér lelkek, is színesre vágynak.
Ha majd a tűz még parázslik!
Akkor oltom szomjam,az élet vízével,
akkor oltom vágyam a csókod ízével, és
lelkeddel szárnyal a lelkem, a csillag ösvényen!
………………………………………………………………………………..
Kell még…
Kell még legyen időm elmondani, mennyire
szeretem a vágyat, mely karodba fűz.
Remegve számolom a percet, mi hozzád űz.
Mint musztáng, ki vágtat a végtelebe, úgy
vágtattál be az életembe.Velem szemben Te
megálltál némán, nem mozdultunk, csak mint
fagyott szobor, néztük egymást mélán.
Kell még, legyen időm elmondani, hogy érted
ég szerelmem, s van erőm kimondani, és nem
fagy torkomra a szó. Bátortalan nem leszek!
A jövőbe nézek! Felidézed bennem a nyárízű mézet!
Oly hevesen csókoltál, csókod íze azóta is, mámor
a számon, most már tudom, magányomban,
nem magányra vágyom.
Kell még legyen időm elmondani,mennyire
szeretem a percet, mi hozzád űz. De
félek, mint törékeny porcelán, szilánkokra
törve, elmúlik életem szépe örökre!
Most mégis érzem, rátaláltam én is az örömre.
És csak állok majd kővé válok, s remegve
számolom a percet, mit várva-várok veled,
levetkőzném lelkem magányát, megújulnánk
tavaszra, s helyed lenne naponta, két ölelő karomba!
Reggel…
Májusi hajnal…
Az álmos szellő,
Átszalad a réten,
rámosolyog a kelő napra,
s harmattal mosdatja a holdat,
mely az éj tivornyáitól,
csapzottan aludni készül.
De még a csermely kristály
vízéből jó nagyot kortyol,
hogy hízlalja a harmat cseppet,
a hajnali réten.
Ébredek.
Virágszirom pillangók,
billegnek a fák alatti fűvön.
Bogarak tücskök cirpelése
köszönti a reggelt,.
Jó reggelt kívánva a korán kelőnek!
Elmélázok.
Most enyém e táj, e
gyönyörű vidék, melyet
a Teremtő alkotott egykoron.
Nézem ezt a szűzies csodát.
Még épp hogy moccanás,s
egy lenge szellő, orcámra könnyű
csókot lehelve köszönt rám!
Jó reggelt világ!
Nem tudom…
Nem tudom, hogy áldás-e vagy átok,
hogy a fejemben mindig szavakat látok.
Hol szépek, hol kemények,
mind mind része az egésznek!
A részekből lesznek az egészek,
s aztán papírra készek!
Addig gyötör, míg le nem írom,
hogy serceg a toll a kezemben,
ahogyan tisztul a kép a fejemben!
Látom, hogy az élet szép,
kemény vagy mostoha,így
születik a képekből a versek sora!
Leírom hogy lássad, milyen az emberek sorsa!
Hol békében él, hol háborút szít az ostoba,
néha okos, néha igazat szól,
néha hányaveti módon ledorongol!
Mindenkinek szórja a véleményét sorba,
és harsogja, hogy nincsen demokrácia!
Ha az ember csak a tatamin birkózna,
ha az értelem megértésre találna,
ha a kettő meg kettő mindig négy lenne,
ha az igaz szerelem mindig igaz lenne,
úgy lenne igaz a kép, hogy élni jó,
és élni szép, élni vágyom örökké!
Nem kell nekünk más idol,
szívünk szerelmet itthon csihol,
itt lőjön szíven Ámor, itt
legyen örökre nyugodt álmom!
Április…
Szeles rakoncátlan április,
várjuk hogy jöjjön a jó idő,
szél ficsúr borzolja a lányok bóbitáját,
könnyedén fújja tova, lepkeszárnyát.
Égnek kékje még hűvösen ásít,
de már áhítja napnak melegét,
ám még kályha köré kuporognak ,
gyerekek, és fázós öreg nénikék.
Domb oldalon, erdő szélen, kökény
nyit virágot,már lomb ruhát öltöttek a
fák, bolondos szél lebbenti magasra,
a lányok kacér selyem ruháját
